Kelemen Hunor úr, a budapesti Szent Margit templom festett üvegablakán lévő kelta kereszt náci jelkép?

Kedvenc nackótörténészünk ismét alakítgatja a történelmet az úzvölgyi temetőfoglalással kapcsán. Kelemen Hunor válaszol neki. Ő pedig ott folytatja, ahol abbahagyta.
Hirdetés

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Kákán keresik a csomót. Az úzvölgyi nemzetközi katonai temető körüli botrány elérkezett a keresztek jelentésének szakaszához, mert valaki minden áron más szintre akarja vinni a vitát. A román nacionalisták ostobán beleestek a magyar propagandisták által június 6-án Úzvölgyénél állított csapdába, akiknek ezzel sikerült elterelniük a figyelmet a magyarok által az 1994 és 2014 között a temetőben végrehajtott beavatkozások törvénysértő jellegéről.

A sikertől megittasulva most egy másik szinten tesznek rá egy lapáttal. Az RMDSZ-es politikusok csak néhány napja vették észre a dormánfalvi polgármesteri hivatal által az úzvölgyi nemzetközi katonai temetőben elhelyezett kőkeresztet. Miután a többi támadási lehetőséget kimerítették, Kelemen Hunor és Korodi Attila urak csak most figyeltek fel a kereszt formájára, mely már jó két hónapja odakerült. Nem farkasvakságról van szó, hanem propagandáról.

Polgártársaink nemcsak Románia és Magyarország közötti, hanem más nemzetközi szintre akarják vinni a botrányt,

be akarják vonni az Európai Uniót, az Egyesült Államokat, Izraelt és másokat is. Miért? Egyszerű. 2020-ban van a trianoni békeszerződés centenáriuma. Alkalom az örömre a románok, a szlovákok és a szerbek, hamis szomorúsági ok a magyarok számára. Azért hamis szomorúsági ok, mert csak Budapest elszakadáspárti propagandája látja drámának Trianont, valójában a trianoni szerződéssel először szentesítik a független Magyarország államot!

Kelemen Hunor úr azt állítja, hogy az úzvölgyi temetőben elhelyezett kereszt legionárius jelkép és meg kell semmisíteni a Művelődésügyi Minisztérium által kiadott engedélyt (az engedélyt nem ezért kell megsemmisíteni, hanem mert utólagosan, egy törvénysértés elfedésére adták ki – a szerk.). Sőt, egy levelet is küldött a kereszt ügyében az Elie Wiesel Intézetnek. Gyakorlatilag azzal vádolja az állam intézményeit, hogy fasiszta, legionárius jelképeket népszerűsítenek.

Egyáltalán nem véletlen a kísérlet arra, hogy bevonják a botrányba az Elie Wiesel Intézetet. Egy nagyon rosszul kezelt üggyel nemrég sikerült valakinek az Intézet ellen fordítania a közvélemény egy részét, a Holokauszt Múzeum számára az Antipa Múzeumtól kért telekrész miatt. Így aztán a magyar parlamenti képviselő urak úgy vélték,

itt a jó alkalom, hogy bevonják az Elie Wiesel Intézetet az úzvölgyi temetővel kapcsolatos botrányba.

Az Elie Wiesel Intézet már állást foglalt a keresztény jelképként használt kelta kereszt ügyében, de a politikusok nem tudnak dokumentálódni. A kérdés magyar politikusok általi jobb megismerése érdekében idézek az Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet két tudományos kutatója, Adina Babeş és Ana Bărbulescu által 2017-ben írt A romániai szélsőjobboldal kódjainak, szimbólumainak és jelképeinek útmutatója című könyv 18. oldaláról: „A kereszténység előtti jelképként használt kelta kereszt ma is megtalálható síremlékeken, útszéli kereszteken vagy máramarosi kapukon, ezekben az esetekben nem rendelkezik szélsőjobboldali jelentéssel.”

Az Elie Wiesel Intézet szakértői különbséget tettek a síremlékeken szereplő, semmiféle szélsőjobboldali jelentéssel nem rendelkező kelta kereszt és a legionárius jelkép között: „A szélsőjobboldali csoportok által használt egyik leggyakoribb jelkép egy rendkívül régi, kereszténység előtti gyökerekkel rendelkező szimbólum. A XX. század harmadik és negyedik évtizedeiben, enyhén módosított grafikai ábrázolással, az európai és amerikai szélsőjobboldali szervezetek használták.”

Ez a kereszt azért kapta a kelta kereszt elnevezést, mert gyakori megjelenése az írországi síremlékeken felkeltette a kutatók figyelmét. De ez a fajta kereszt, melynek szárait egy kör fogja össze, Európa számos helyén megtalálható és – síremlékként – nincs semmilyen szélsőjobboldali jelentése.

Romániában főleg Máramarosban vannak ilyen stílusban, kelta kereszt formában készült útszéli keresztek,

a máramarosi fakapukon pedig a kelta kereszt is szerepel több más szimbólum mellett. A kelta keresztet a bizánci világban már a középkor óta ráhímezik az egyházi szertartási ruházatra, és ez ma is gyakorlat, mind ortodox, mind katolikus környezetben.

A máramarosi Égerháton, Nagybánya és Szilágycseh között van néhány kőből készült kelta kereszt, melyek sokak fantáziáját megmozgatták, egy részük kereszténység előtti kelta kereszteknek, mások dák kereszteknek tartják őket és így tovább. A magyar politikusok persze azt fogják mondani, hogy az égerháti kő kelta keresztek legionárius keresztek. Vajon az erdélyi magyar hatóságok 1918-ban miért nem vették észre, hogy azok legionárius keresztek (a Legionárius Mozgalom, vagyis Mihály Arkangyal Légiója 1927-ben jött létre, félkatonai ága, a Vasgárda pedig 1930-ban! – a szerk.)?

Budapesten, az Árpád-házi Szent Margit templomban van egy kelta keresztet tartalmazó festett üvegablak. A romániai politikus urak elmélete szerint természetesen ez a kereszt is legionárius jelkép. Az a vicc, hogy ezt a festett üvegablakot a templom 1933-as felszentelése előtt készítették el a brit sajtó egyik mágnása, Sidney Harold Harmsworth (1868–1940), Rothermere első vikomtja 50 000 pengős adományából, akiről közismert, hogy a nácizmus támogatója volt. Sőt, Sidney Harold Harmsworth, a budapesti festett üvegablak támogatója nagyon aktív volt a trianoni szerződés revíziójának két világháború közötti kampányában. 1927-ben, az újságában, a Daily Mail-ben Hungary’s Place in the Sun címmel közzétett egy vezércikket, melyben részletes tervet mutatott be Nagy-Magyarország helyreállításáról. Azt mondják, egy csábító magyar nő közreműködésével lett Magyarország revizionista érdekeinek heves aktivistájává.

Magyarországon nem újdonság a nácizmus hirdetése és a fasiszta vagy háborús bűnös személyek kultusza,

például kormányzati szintről támogatják Horthy admirális kultuszát. De az RMDSZ által ellenőrzött romániai településeken sem, például Székelyudvarhelyen, ahol létezik a „vándor székely” szobra, amely valójában Wass Albert háborús bűnöst ábrázolja. De ott a fasiszta és antiszemita író Nyirő József, a Nyilaskeresztes Párt meghatározó tagja csontjainak eltemetésére tett kísérlet is, ami magyar–román diplomáciai botrányt robbantott ki 2012-ben és csak Izrael és a nemzetközi izraelita közösség közbelépése akadályozta meg egy zarándokhely létrehozását a fasiszta áramlat hívei számára. De az RMDSZ vezetői elhallgatják, vagy ami még rosszabb, bátorítják ezeket a példákat, azzal az ürüggyel, hogy Wass Albert és Nyirő József „kultúrembereket” ünneplik meg és nem a fasiszta doktrínájukat.

Kelemen Hunor úr álláspontja

Hirdetés

Néhány kommentár Diaconescu úr szövege kapcsán!

Marius Diaconescu úr látszólag az úzvölgyi temetőben törvénysértő módon elhelyezett központi keresztről beszél, de felületes reakciójával, túl sok életképes érv nélkül sikerült igazi keveréket létrehoznia. A kelta kereszttől és a kereszténység előtti jelképektől Trianonig és a két világháború előtt épített templomokig, írókig és bűntelen háborús bűnösökig, hátha-hátha sikerül minden sűrű ködfüggönybe rejteni, amelyből az olvasónak egyetlen dolgot kell értenie: a magyarok rosszak, a románok jók.

Én másképp értelmezem: a történelmen a közeljövőben sem fogunk megfelelően osztozkodni. Ami a románok számára nagy esély és örömforrás volt és marad, az a magyarok számára dráma volt és marad. Minden kísérlet, mellyel azt magyarázzák nekünk – az empátia bármiféle nyoma nélkül –, hogy a magyaroknak örülniük kellene a trianoni szerződésnek, a legjobb esetben is a történelem meg nem értéséről és a múlt arrogáns megközelítéséről, de a jövő totális kompromittálásáról is tanúskodik.

De térjünk vissza ahhoz a jelképhez, melynek alapját a kelta kereszt képezi. Már a legelején tisztáznunk kell a következő aspektust: a kelta kereszt egyáltalán nem hibás, hogy a XX. században számos – több millió emberélet feláldozásáért felelős – szélsőséges mozgalom ezt a kereszténység előtti jelképet olyan szimbólummá változtatta, melynek világos és rendkívül súlyos jelentése van bárki számára, aki érti a múlt század szörnyűségeit. Miután a különféle szélsőséges mozgalmak által használt jelképek közül nagyon sokat betiltottak, szinte minden jelenkori társadalomban a kelta kereszt különféle változatai helyettesítették a betiltott jelképeket. Nem mondok semmi újdonságot, amikor kijelentem, hogy szemiotikai szempontból ma

az a jelentés az elsődleges, melyet a XX. század szélsőséges mozgalmai, köztük a román legionárius mozgalom is társítottak e kereszténység előtti szimbólummal.

Természetesen nem fogjuk lerombolni az összes templomot és a többi szent helyet, ahol ez a jelkép a történelmi, eredeti jelentéseivel megjelenik. Mint ahogy a műalkotásokat sem kell elégetni vagy megsemmisíteni a kelta kereszt jelentésének megfordulása miatt. Jó lenne, ha sikerülne megtisztítanunk e régi jelképet a rá ragasztott összes mocsoktól, de amíg ez nem sikerül, bírálnunk és elutasítanunk kell bármilyen próbálkozást, mely olyan célokra használja fel elleplezéssel és káros szimbiózissal, melyeknek semmi közük sincs az eredeti jelentéshez, de a jelenkori közösségek törekvéseihez sem, melyek valójában túl akarnak lépni azokon a negatív érzéseken, melyekkel a feszültségeket és konfliktusos állapotokat fenntartják.

Amúgy, persze, megtehetjük, hogy felelősségre vonjuk a kortársainkat a korábbi nemzedékek tetteiért, vagy azt is, hogy nem, attól függően, hogy miként akarjuk értelmezni társadalmon belüli szerepünket és helyünket. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül mindazt, ami nem tetszik és nem kereshetünk mentségeket valamire, ami valójában megbocsáthatatlan, de véleményünk szerint életképes, mert nekünk ez így tűnik helyesnek.

Néhány megjegyzés:

Köszönöm Kelemen Hunor úrnak a cikkemmel kapcsolatos véleményét. Ez egy álláspont, melyet nem kötelességem elfogadni. De a romániai magyar közösség iránti tiszteletből közzéteszem a cikkem folytatásaként.

Sajnálom, ismét, hogy csak azt érti meg, amit meg akar érteni. Mindenesetre sohasem mondtam, hogy a románok jók, a magyarok pedig rosszak. Nincsen rózsa tövis nélkül, márpedig tövisek mind a románok, mind a magyarok között vannak.

Függetlenül attól, milyen jelentést kölcsönöztek a kelta keresztnek a jobboldali szélsőséges mozgalmak, aberráció azt mondani, hogy a román hatóságok által az úzvölgyi nemzetközi temetőben elhelyezett keresztek legionárius keresztek. Az Elie Wiesel Intézet szakértői már kimondták, hogy a síremlékeken szereplő kelta keresztnek semmi köze sincs a szélsőséges mozgalomhoz (az intézet munkatársai azt állítják, hogy utólag nem lehet szélsőséges jelképnek minősíteni a szélsőséges mozgalmak kialakulása előtti ábrázolásokat, most viszont egy 2019-ben, legionárius szimpátiájú személyek és csoportok jelenlétében „felavatott” és „felszentelt” keresztről van szó – a szerk.). Szemiotikai szempontból nem elsődleges a kelta keresztnek a szélsőséges mozgalmak által kölcsönzött jelentés, mert ez a kelta kereszt már évszázadokkal a legionáriusok és más szélsőségesek előtt megjelent a síremlékeken. Ezt az értelmezést csak Kelemen Hunor úr szeretné elfogadtatni, hogy egy minél nagyobb visszhangú diplomáciai botrányba vonja be Romániát.

Végezetül kihangsúlyozom, hogy abszolút semmi okom nincs magyarok iránti empátiára a trianoni békeszerződés miatt.

Ez a szerződés 1920. június 4-én diplomáciai fogalmakkal szentesítette azt, amit az Erdélyben többségben lévő románok már 1918. december 1-én eldöntöttek: Erdély egyesülését Romániával. Mi, románok, évszázadokig kértünk politikai jogokat és nem kaptuk meg őket, sőt, a magyar politikusok lenézően bántak velünk. Nincs szükségünk empátiára az eltűrt szenvedésekért, de empátiát sem mutatunk a magyarok iránt Magyarország „feudális” államának 1918-as széteséséért. Ezt olyan történészként mondom, aki néhány éve intenzíven tanulmányozza az 1918–1920-as eseményeket,  több román sajtóból összeállított kötet szerkesztését koordinálta az 1918-as egyesülésről és a magyar sajtót is tanulmányozza, nemcsak a hivatalos, már ismert vagy eddig nem közölt dokumentumokat, többek között a magyar levéltárakból, hogy a valósághoz minél jobban közelítő módon megértse a szóban forgó korszak mentalitását.

Hirdetés