1940. június 28-án, ugye, elkezdődött az újdonsült nagyromán nemzet tragédiája: a Szovjetunió bekopogott Besszarábiáért és Észak-Bukovináért. Augusztus 20-án folytatódott Észak-Erdéllyel, de ez egy másik történet.

Nos, 79 évvel később, ugyanazon a napon a beszólásairól elhíresült bukaresti orosz nagykövetség (lásd például itt, itt meg itt) közölt egy bejegyzést Facebook-oldalán, amelytől minden rendes patrióta románnak azonnal habzani kezd a szája. Sőt, ha lenne rendes román hadsereg, azonnal hadat is üzennének a területrabló orosz bandának.

Na de nézzük, miről is van szó, mert

a derék orosz diplomaták (vagy akik a szövegeiket írják) ugyancsak értenek a színvonalas hergeléshez.

Így kezdik:

„79 évvel ezelőtt a Szovjetunió kormánya, amely sosem ismerte el Besszarábia csatlakozását a Román Királysághoz, jegyzéket küldött a román kormánynak, amelyben felajánlotta, hogy az igazság helyreállítása érdekében járjanak el közösen Besszarábia Szovjetunióhoz való azonnali visszatérése ügyében. Miután a román fél beleegyezett abba, hogy 1940. június 28-án kivonja csapatait a területről, a Vörös Hadsereg akadálytalanul bevonult Besszarábiába és Észak-Bukovinába.”

Ezek után az orosz diplomaták finoman Románia orra alá dörgölik, hogy Antonescu marsall bizony a történelem rossz oldalára állt, vagyis

lepaktált a nácikkal, ami miatt Románia ma is szív.

Például ilyen bejegyzéseket kap ajándékba.

És akkor most jön a rész, amelyet olvasva minden nagyromán szem azonnal vérben kezd forogni. Azt mondja:

„Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a Besszarábia visszatérésére vonatkozó szovjet kérés teljes összhangban volt a kor nemzetközi jogi előírásaival, továbbá a hírhedt párizsi szerződés (1920. október 28.), mely által Oroszország volt antantbeli szövetségesei Oroszország tudta nélkül elismerték Románia Besszarábia feletti szuverenitását, sosem lépett érvénybe, tekintettel arra, hogy Japán visszautasította a ratifikálását.”

És azt hiszik, hogy ezzel a tőrdöféssel befejezték a nagykövetségi hergelők?

Fenét! Érzelmi szinten tovább emelik a kínzó tétet:

Hirdetés

„A szemtanúk és korabeli fotók tanúságtétele szerint a helyi lakosság örömmel, sőt, eksztatikusan fogadta a szovjet csapatokat. A Kisjenő felé vezető út mentén található helységekben a parasztok egyenesen az út mentén terítettek asztalt, mintha valami falusi menyegzőt tartanának, majd megállították a katonai menetoszlopokat és addig nem engedték, hogy tovább menjenek, amíg a katonák meg nem kóstolták a finom falatokat.”

Most jön a pofátlanul ártatlan kérdés, amely felrobbantja az unionista agyvelőt:

„Hogy lehet ezt a dolgot megmagyarázni, ha az orosz–román viszonyok történelmének ‘szakértői’ szerint a Szovjetunió ‘elfoglalta’ Besszarábiát?”

Aztán persze az orosz diplomaták megadják a választ a költői kérdésre, mondván, hogy a térség lakói kutya rosszul érezték magukat, amikor Romániához tartoztak, más tájakon kényszerültek a boldogulást keresgélni és amint lehetőség nyílt rá (értsd, Besszarábia visszatért), azonnal hazatértek. A szöveg írói nem hagyják ki a hírhedt galaci mészárlást sem, melynek során 600, Besszarábiába visszatérni kívánó személyt lőttek le a román csendőrök és katonák. Mindennek ellenére, teszik hozzá az orosz diplomaták, 1940 végéig körülbelül 300 000 besszarábiai tért vissza hazájába, külföldről (!), ezek közül 220 ezer Romániából.

Azt is felidézik, hogy a román katonai parancsnokság korabeli jelentései szerint 1940 nyarán mindössze tíz nap leforgása alatt 61 970 katona dezertált a román hadseregből.

A derék orosz diplomaták azzal zárják soraikat, hogy 1940. augusztus 2-án

a Szovjetunió elfogadta a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság létrejöttére vonatkozó törvényt. Pont.

Ja, még odabiggyesztik a legvégére: alig egy év múlva elkezdődött a Szovjetunió elleni agresszió.

Nos, ha a pénteki szent napon valamelyik nagyromán gutaütést kap, akkor egyértelmű, hogy nem a meleg miatt van.