Úzvölgyi magyarellenes „keresztes hadjárat”: a hatóság hazudik és releváns dokumentumokat rejt el

Ez van, amikor egy országban (nevezzük ezt az országot történetesen Romániának) nem rendezik a kisebbségi kérdést. Se mintaszerűen, se másképp.
Hirdetés

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Neuer Weg oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Egy 1917-es osztrák-magyar hivatalos dokumentum szerint a törvénysértő módon elhelyezett ortodox keresztek alatt Magyarország katonáinak sírjai találhatók.

A 2019. június 6-án a Honvédelmi Minisztériumhoz (MApN), a Román Csendőrséghez, ultrák és klerikofasiszták csoportjaihoz tartozó személyek által kiötlött és végrehajtott úzvölgyi magyarellenes „keresztes hadjárat” gyászosan caragialés végkifejlet után, az éppenséggel a MApN-nak alárendelt Hősök Emlékezete Országos Hivatal (ONCE) a helyzet tisztázása érdekében,

a diverzió „megfelelő” lefolytatásához szükséges késlekedéssel méltóztatott nyilvánosságra hozni egy tájékoztatót

11 melléklet (= eredeti dokumentumok) kíséretében. Amit a média nem vett észre/nem említett meg, azok a következő aspektusok, melyek megkérdőjelezik a bemutatott információk egy részének pontosságát és igazságtartalmát. A dokumentum 1. nem tartalmaz dátumot, 2. nem vállalja senki a felelősséget érte és 3. szerkesztési hibákat tartalmaz (a fejezetek számozása négyszer tartalmazza a római I. sorszámot, I., II., III. és IV. helyett), valamint 4. a mellékletek hiányosak.

Ebben az anyagban egyrészt megerősítik a Dormánfalvi Polgármesteri Hivatal által (a MCIN [Művelődési és Nemzeti Identitási Minisztérium – a szerk.] és lehetséges módon a MApN finanszírozásával) állított betonkeresztek elhelyezésekor elkövetett törvénysértéseket – de részlegesen hiányoznak a bizonyító dokumentumok, mint amilyen a Bákó Megyei Kormánymegbízotti Hivatal 2019. június 4-i (a médiában viszont megjelent) feljegyzése, vagy az MCIN és az ISC (Állami Építésügyi Felügyelőség – a szerk.) feljegyzései a Dormánfalvi PH-nak. Az az információ, mely szerint csak 11/19 román katona van a temetőben, az addig manipulatív módon állított 149-cel szemben, hihető és megcáfolatlan, amire vannak bizonyító dokumentumok és melyek megjelennek a 3-9. mellékletekben. Másrészről viszont az ONCE egy olyan állítást csempészett be a jelentésbe, amelyre vonatkozóan nem mutatott be bizonyítékokat (hiányzó melléklet!) és amelynek legalább egy releváns, a mellékletekben nem közölt történelmi dokumentum ellentmond. Az ONCE a Jelen állapot fejezet 3. alpontjában azt állítja, hogy

az 50 betonkeresztet állítólag olyan területre helyezték „ahol a temetkezőhely eredeti vázlataiban nem szerepeltek hadisírok”.

Márpedig a temetkezőhely egyik nagyon is eredeti vázlatából, melyet az osztrák-magyar hatóságok 1917-ben készítettek „Sírok vázlata” (Skizze über Grabstätten) címen, és amely a bécsi Kriegsarchiv/Háborús Levéltár birtokában van, pont az ellenkezője derül ki (lásd lentebb a dokumentum másolatát).

Ezen a vázlaton látható, hogy a temető bejáratától jobbra, már a határvonaltól/kerítéstől kezdődően egy négy sorból álló, soronként tizennégy sírt tartalmazó parcella található, melyben a Magyar Királyi Hadsereg 10. Honvéd Gyalogezred katonái vannak eltemetve. A szóban forgó vázlatot, magyarázó jegyzetekkel együtt, már 2019. május 7-én közzétette a Facebook-on Maria Roşu neves középkor-történész. (Maria Roşu, sajnos, nem sokkal a közzététel után elhunyt.) A dokumentum és a magyarázó jegyzetek szerint az 50 betonkeresztet a honvédsírok III. és IV. sorára telepítették. Tehát eddig ez a legrégebbi nyilvánosságra került eredeti dokumentum – és ez cáfolja az ONCE állításait. Megismételjük,

az ONCE nem tette közzé a vázlatot és semmilyen módon nem utalt ennek létezésére és/vagy tartalmára,

annak ellenére, hogy már egy hónapja „kering” az interneten, a betonkeresztek ellen tiltakozók gyakran utalnak is rá. Ugyanakkor eddig nem említették/dokumentálták bizonyos próbaásatások – múltban történt – elvégzését a szóban forgó parcellákon – és az ONCE magyar társszervéhez tartozók, szerintem nem véletlenül, éppen ezt javasolták az igazság kiderítése érdekében. Ebből egyetlen dologra lehet következtetni: helyszínen begyűjtött tárgyi bizonyítékok hiányában a vitatott parcellára vonatkozó egyetlen forrás az 1917-es vázlat – márpedig ezen magyarszági katonák sírjai szerepelnek („magyarországit” írok és nem „magyart”, ugyanis ebben az esetben a „magyarországi” „Magyarországhoz” tartozót jelent és nem magyar etnikumút – közismert lévő a 100 évvel ezelőtti Magyarország nyilvánvaló többetnikumú összetétele).

Hirdetés

Következtetés: Az ONCE – elhallgatással vagy tudatos hamisítással – hazudott a jelentésében, továbbá azt is elmulasztotta, hogy bármiféle utalást tegyen az úzvölgyi katonatemető bonyolult helyzetének tisztázása szempontjából legrelevánsabb dokumentumokra. A média nagyrészt, sietve és látszólag gondosabb ellenőrzés vagy a valósággal való összevetés nélkül az ONCE által közzétett anyagot vette át. Ezzel elterelte a román nacionalista körök által büntetőjogi természetű törvénysértések elkövetésével végrehajtott magyarellenes provokációra vonatkozó eredeti vitát egy olyan narratíva felé, mely tévesen mindkét fél,

a magyar és a román fél nagyjából egyenlő és közös vétkét sugallja a 2019 májusi-júniusi botrány kapcsán,

azt a hamis benyomást keltve, hogy a dormánfalvi hatóságok törvénysértő akciója egy csíkszentmártoni hatóságok által korábban elkövetett törvénysértés/igazságtalanság helyrehozására irányuló („jogos”) próbálkozás volt, és azzal, hogy a magyar fél tévesen (és felelőtlenül) állította azt, hogy a betonkeresztek alatt magyar sírok voltak, a román fél által elkövetett törvénysértések kevésbé súlyosak lennének. Véleményem szerint, ez a szándékosan hamis narratíva ugyanabba a szélesebb körű narratívába illeszkedik, mely szerint az erdélyi „magyar kérdés” lényegében mindkét fél „szélsőségességének” tulajdonítható, mely nagyjából egyforma mértékű (ha nem éppen inkább a magyarokra jellemző) – figyelmen kívül hagyva a túlságosan… nyilvánvaló tényt, hogy

egyértelmű és nyomasztó etnodemográfiai és főleg hatalmi aszimmetriával van dolgunk a románok javára –

egy alkotmányos-politikai-közigazgatási-igazságügyi, nyelvi, közbeszéd-meghatározási és tömegmanipulálási kvázi monopóliummal.

Befejezésképpen újra emlékeztetek az ONCE magyarországi társszervezete, a magyarországi Honvédelmi Minisztérium Katonai Intézete és Múzeuma vezetője által kiadott állásfoglalásra, ahogy az egy idén június 4-i cikkemben olvasható, melyben ő, újra, felkérte a román kollégákat, hogy egy román–magyar vegyes bizottság keretében végezzenek próbaásatásokat a betonkeresztek környékén, hogy pontosan megállapítható legyen, temettek-e oda katonákat és ha igen, akkor milyeneket.

Addig is, amíg nem bizonyítják az ellenkezőjét, minden úgy van, ahogy állítottam.

Hirdetés