Fotó: Ana Maria Brânză Facebook-oldala.
Különbségek!
Jean St'Ay
2019. április 10. szerda, 09:24
Itt azon gondolkodnak, hogy lehet helyettesíteni a tornaórákat az elemi osztályokban.

Úgy tűnik, a román vívók valamiért nem csak a nemzeti büszkeség zászlaját emelik magasra, hanem a normalitásét is. Emlékeznek még, amikor Simona Pop, az aranyérmet nyert román párbajtőrcsapat tagja Rióból két nyelven köszönte meg (ráadásul elsőként magyarul) a szurkolást városának, Szatmárnémetinek?

Nos, a napokban egy másik többszörös olimpiai (egy arany Rióban, csapatban, egy ezüst Pekingben, egyéniben), világ- (két arany, csapatban) és Európa-bajnok (hat arany, csapatban, egy arany, egyéniben) párbajtőröző, Ana Maria Brânză is valami hasonlót tett, igaz, kicsit más vonatkozásban.

Az történt, hogy Brânză egy hetes edzőtáboron vett részt vívott Budapesten, mely város egyébként a 2019-es felnőtt vívó világbajnokságnak ad otthont. Na, és az egy hét kemény munka után, hazaindulás előtt a bajnoknő írt egy Facebook-bejegyzést, amelyben többek közt arról a nagy különbségről beszél, ahogy a magyarok, illetve a románok viszonyulnak a víváshoz, és általában a sporthoz.

Ezt írta:

1. Noha Magyarország lakossága kábé félannyi, mint Romániáé, több mint 90 sportklub/egyesület tagja a Magyar Vívószövetségnek, több mint 6000 leigazolt sportolóval (Romániában a leigazolt sportolók száma a fentinek még a felét sem éri el).

2. Egy 26 (pontozó – a szerk.) berendezéssel és pásttal felszerelt teremben edzettem (ha beszorozzák kettővel, kiderül, hány sportoló tud egyszerre „elektromosan” edzeni). A legnagyobb romániai vívóterem 10-12 pásttal rendelkezik – Szatmáron… micsoda véletlen! És apropó, ez egy sportklub edzőterme volt!

3. Minden faluban, nem hogy városban, van egy úszómedence, mert valaki gondolt arra, hogy milyen fontos és hasznos ez a tevékenység a gyerekek számára. A következmény? Minden gyermek megtanul úszni.

4. Amikor elmentem a nemzeti válogatott edzéseire, persze termet is váltottam! Túl sok berendezés és pást volt, hogy megszámolhassam őket.

5. Igaz, a kis korcsoportok esetében a szülők biztosítják a felszerelés egy részét, havi hozzájárulást fizetnek (itt-ott kevesebbet, mint Romániában), továbbá állják a versenyekre, edzőtáborokba való kiutazásokat.

6. Mindegyik edző köteles teljes csoportnyi sportolóval dolgozni. A felnőttek közül sokan a kluboknál maradnak, noha van más munkahelyük és, és kezdőket edzenek. Talánn ezért van a magyaroknak olyan sok edzőjük.

7. Sok boldog gyereket láttam! Teljesítményre vágytak, ahogy a mieink is. És, harag nélkül, egyetlen szülőt sem láttam a teremben.

Ezeket a részleteket baráti beszélgetésekből tudtam meg anélkül, hogy nagyon beleástam volna magam és megértsem a rendszerüket.

A tény az, hogy a riói olimpián Magyarország 15 érmet szerzett!

Míg a szomszédaink nemzeti prioritásnak tekintik a sportot (és ez meg is látszik), mi azon gondolkodunk, hogyan helyettesítsük a tornaórákat az elemi osztályokban!

Hirtelen eszembe jut… mi van, ha holnap arra ébredünk, hogy több száz kölyök vívni szeretne? Csak úgy, eszükbe jut! Mit csinálunk velük?

Jó, mi előadótermekben, sőt, éttermekben is edzettünk, nagy dolog. Minden oké!

Bónusz. Júliusban Budapest ad otthont a Felnőtt Vívó Világbajnokságnak. Amit egyébként 2013-ban is megrendeztek.
Mi mivel büszkélkedünk?

Kész! Megnyugodtam! Megyek haza!

Hát, kábé ennyi.
 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/30739
Mert adni ad. Mutatjuk, hogy mennyit.
Ha Európa ferde szemmel néz Magyarországra, akkor Románia kedvezőbb fényben tűnhet fel. És mégsem.
Másodjára is meghívták Dragneát a TVR legnézettebb műsorába, pedig az elsőből is botrány volt.
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium hagyományos udvari bálja idén is megdobogtatta a szíveket.
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Tegnapelőtt költözött az intézmény Jeruzsálembe. Tegnap hó, mégsem! Ma megint költözik. A román diplomáciai szappanopera folytatódik.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.