Jelen szöveg az Republica oldalon közölt cikk fordítása.

Európa, mint civilizációs szubsztancia, mint a kereszténység és filozófia kirobbanásának eredete, mint a demokrácia és a társadalmi jólét laboratóriuma olyan térség, mely a legújabb kori történelemben azzal vált közismertté, hogy egyre többen kapnak helyet a polgári jogok és szabadságok asztalánál. Olyan térség, melyben a kisebbségek jogait, különösen a Holokauszt tragédiája után, egyre helyesebben artikulálták, mind törvényi szinten, mind a közhatóságok gyakorlatában.

Románia viszont, melyet sok olyan politikája miatt bírálják (és lehet is), melyeket nem képes átültetni a gyakorlatba,

nem lehet hátralékos a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos politikák szintjén.

Különféle etnikumok és felekezetek, sőt vallások is békésen együtt éltek már azelőtt, hogy a modernitás éreztette volna jelenlétét a román térségben, gyakran még egy nemzetközi szervezetek erőteljes lélegzetvételével  kikényszerített törvényi keret hiányában is. (A „román térségben”, vagyis a Moldvából és Havasalföldből álló területen a zsidók, ha már a szerző felidézte a holokausztot, csak 1924-ben és kimondottan külföldi nyomásra váltak teljes jogú állampolgárokká! Forrás románul itt, angolul itt.  – a szerk.).

A románok által lakott térségekben az idők folyamán megfordult szinte valamennyi külföldi utazó által gondosan kiemelt román tolerancia, sőt, a románok természetes nyitottsága a más népekkel folytatott konstruktív párbeszéd felé számunkra, románok számára ontológiai jellemző. Ma a kisebbségek védelmére vonatkozó törvényi keret olyan, mely nem vet fel kirekesztési kérdéseket és nem teszi lehetővé intoleranciaeszközök megjelenését a többségi etnikum részéről.
Emlékezzünk vissza, hogy 1999-ben az ortodox országok többsége nagy gyanakvással figyelte II. János Pál pápa romániai látogatását. A történelemnek megvolt a maga rációja, amikor egy katolikus és nem latin pápa csaknem egy évezred után ellátogatott egy ortodox és latin országba. Az egymást keresztező egybeesések a történelem olyan menetének voltak az eredményei, mely egyre pregnánsabban emelte ki, hogy hazánk rendelkezik egy demokratikus ethosz felépítésének forrásaival, még akkor is, ha akkor ezt még nem egészítette ki a jólét biztosításának képessége is.

Az idő a románok mások felé tanúsított nyitottságának javára telt el.

Beutaztuk a katolikus és protestáns nyugatot, olyan városokban dolgoztunk, ahogy tisztességes munkahelyekhez juthattunk, de nem sikerült az ott már meglévő etnikai rétegződésen áttörnünk. Talán még frusztráltabbá váltunk, mint idehaza, de nem veszítettük el toleranciánkat és mások iránti nyitottságunkat.

Ha Románia ebben az időszakban az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztségét tölti be, akkor ez azért van, mert éppen mi vagyunk soron. Ez csak olyan mértékben jele európaiságunknak, hogy megerősíti az Európai Unió családjához való tartozásunkat.

Ezzel szemben Ferenc pápa látogatása főleg az általa kipipált pontok és helyek révén válik európaiságunk megerősítésévé: a dominánsan ortodox Bukarest, ahol ugyanakkor a romániai Római Katolikus Egyház „formális központja” is található, Balázsfalva – a román mártíromság helye, a románok demokráciája kezdetének kifejeződése és a keleti és nyugati hibrid kereszténység szintézise, Jászvásár – a legdinamikusabb római katolikus püspökség helye és Csíksomlyó, az a hely, ahol talán a legtöbb katolikus szokott összegyűlni évente. Csíksomlyó nemcsak annak a kézzelfogható bizonyítéka, hogy az európai egyetemeken az 1960-as évek óta felpanaszolt szekularizáció nem mindenhol telepedett meg, de ugyanakkor a keresztények toleranciáját gondozó hely is az etnikai-nacionalista logika vallási identitás alá rendelésével. Csíksomlyón, akárcsak más európai helyeken, melyek közül Vatikán Várát sem szabad kifelejteni,

a vallási identitás fontosabb az etnikainál, sőt, a nemzetinél is.

A Romániában, egy főleg magyar etnikumúak által lakott térségben zajló éves pünkösdi csíksomlyói zarándoklat különösen a közép- és kelet-európai országokból hozza össze az európai polgárokat. Olyan hely ez, ahol a kisebbségekkel kapcsolatos politikák fejet hajtanak a keresztény hit erejével szemben, a modern, bürokratikus, az államok despotikus hatalma által működésbe hozott gátak elhalványulnak a hit előtt.

Tehát Ferenc pápa látogatása ennek az évnek a maximálisan európai pillanata – az a pillanat, amikor mindnyájunknak fel kell fedeznünk a Románia szívében található Európát, egy olyan Európát, mely nem merül ki a brüsszeli vagy bukaresti bürokratikus hatalmi központokban. Esélyt kaptunk arra, hogy ezt a látogatást, bár nem rendelkezik az 1999-es hatásával, az érett román nemzet ünnepeként készítsük elő, mely nemrég ünnepelte modern államisága 160. és a románok többségének ugyanazon határon belülre hozásának 100. évfordulóját. Egy olyan román nemzetét, mely – akárcsak az Egyház – befogadja, nem pedig kirekeszti a különféle etnikumokat és társadalmi kategóriákat, olyan nemzetét, mely még ha nem is fejlesztette ki saját képességeit arra, hogy a jólétet minden társadalmi kategóriára kiterjessze, teljes mértékben képes demokratikus empátiát kifejleszteni bármely etnikummal, vallással és hagyománnyal szemben, mely nem ellentétes az európaiságunkkal.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.