A sajtó szalagcímekben hozta: Romániában nincs korrupció! A megvesztegetés csak „egy kulturálisan eltérő módja a köszönetnyilvánításnak”, mondta Viorica Dăncilă kormányfő az Európai Parlament szocialista frakciójához tartozó kollégáinak. (A fenti állítás Frank Engel luxemburgi, EPP-s képviselőtől származik, aki állítólag egy magyar szocialista európai parlamenti képviselőtől hallotta. A román kormányfő cáfolta, hogy ez a kijelentés elhangzott volna a S&D-frakciónak azon a január 15-i ülésén, melyre a luxemburgi képviselő hivatkozik – a szerk.)
Dăncilă asszonynak tucatnyi évvel nagyobb tapasztalata van, mint nekem.
Olvasson még:
Ő a kommunista „kultúra” idejében született, felnevelkedett és oktatásban részesült nemzedékhez tartozik.
Ahhoz a nemzedékhez, mely mindent összeköttetések, ismerősök és kapcsolatok alapján oldott meg. Melynek nincs módja különbséget tenni a „customary” (szokásjogon alapuló – a szerk.) és a „nem törvényes” között, amikor bizonyos szolgáltatások megfizetéséről és megjutalmazásáról van szó. Amely sokáig „figyelmességnek” tekintette a városházi tisztviselőnek adott kenőpénzt és „ajándéknak” az iskolai tanár megvesztegetését; amely úgy vélte, hogy „megtiszteli” az orvost, aki megvesztegetést fogad el a műtétért; amely úgy vélte, hogy amikor megvesztegetett egy rendőrt, hogy megússzon egy bírságot, akkor „megbecsülte”, ha pedig egy bírónak adott kenőpénzt egy kedvező ítéletért, akkor „megadta neki a jussát”. Igen, a kormányfőnek igaza van: ezek a dolgok részét képezték nemzedéke „kultúrájának”. És ezek még mindig benne vannak a következő nemzedékek egyes tagjainak génjeiben is.
De én másik nemzedékhez tartozom, amely nem téveszti össze a törvényest és erkölcsöst, a tiltott és a megszokott dolgokat. Ami pedig a megvesztegetést illeti, elmagyarázom, hogy mi is a helyzet:
* amikor 10 lejt hagysz a szobalánynak a szállodaszoba kitakarításáért a külön erre a célra előkészített borítékban, vagy amikor 5 lejjel többet adsz a fodrásznak, mert tetszik a frizurád, amikor 3 lejjel többet adsz a taxisnak, vagy a számla értékének 10 százalékát a pincérnek, mert tetszett, ahogy a vendéglőben kiszolgált, akkor ez szokás és nem sért törvényt. A mi és más népek kultúrájában a borravaló elfogadott.
Arról van szó, hogy jutalmazol egy szintén általad kifizetett szolgáltatást.
Ezek magánjellegű szolgáltatások, az összegek névlegesek, néha csak jelképesek, a pénzt elfogadó pedig nincs döntéshelyzetben a munkahelyén, ő csak egyszerű szolgáltató („kiszolgáló”);
* más dolog, ha egy állami alkalmazottnak adsz pénzt. Ezt az alkalmazottat az általad befizetett adókból és járulékokból már kifizetted. Fizetést kap, amiért el kell végeznie egy bizonyos tevékenységet, vagy nyújtania kell valamilyen szolgáltatást. Bármilyen összeg, amit az illető szolgáltatást igénybe vevőtől kap – akár a szolgáltatás nyújtása előtt, akár utána –, törvénytelen és megvesztegetés a neve: a városházi tisztviselőnek, hogy gyorsabban elintézze a kérvényedet, a bírósági irattárosnak, hogy megtalálja az aktádat, az iskolaigazgatónak, hogy egy bizonyos osztályfőnökhöz ossza be a gyermekedet, az orvosnak, hogy találjon neked egy szabad kórházi ágyat, a rendőrnek, hogy ne bírságoljon meg, a bírónak egy megfelelő ítéletért, a kórház őrének, hogy fogadóidőn kívül is megengedje a beteglátogatást, a miniszternek, hogy bevegyen a csapatába, a polgármesternek egy pályázat elnyeréséért.
* ugyanez érvényes arra is, amikor fizetős szolgáltatást veszel igénybe, amiért a számlát a szolgáltatás nyújtása előtt adják ki: tekintettel arra, hogy törvényesen kifizettél egy pénzösszeget a szolgáltatás igénybe vételéért, bármilyen további kifizetés törvénytelen és korrupciónak tekintik. Például, ha úgy döntesz, hogy egy magánkórházban műtteted meg magad és kifizeted ezt a szolgáltatást, korrupciónak tekinthető bármilyen további összeg, melyet az orvosnak, a nővérnek, az altatóorvosnak fizetsz ki.
Következésképpen természetes, hogy a kormányfő nem látja a korrupciót
ott, ahol az van: a büntetőtörvénykönyv és a 78/2000. sz. törvény több formában is bünteti azt, elméletileg, a büntetőpolitikát pedig – micsoda irónia – éppen a kormányfő által vezetett román kormánynak kell meghatároznia, az igazságügy-miniszteren keresztül; gyakorlati szinten ez a romániai bíróságok és ügyészségek elé kerülő több ezer aktában tükröződik, valamint a haza börtöneiben ülő korruptak nagy számában; benyomás szintjén ez az a jelenség, mely kedvezőtlenül érinti az állam összes intézményét és hatóságát, ahogy arra a nemzeti és az európai közvélemény-kutatások rámutatnak. Ha mindezek nem korrupciós, hanem kulturális aktusokat képviselnek, akkor ez azt jelenti, hogy nemcsak a törvény emberei vagyunk, hanem olyan alakok is, akiknek nem tetszik ez a fajta kultúra. De gustibus…
Az alc„meket a szwerkesztăsșg adta.