Meg kell hagyni: az egyszeri katasztrófavédelmis élete nem könnyű. És nem csupán azért, mert életeket kell menteni, tüzet kell oltani, vagy balesetek sérültjeit kimenteni. Hanem azért is, mert meg kell küzdeni a mérsékelten intelligens betelefonálókkal is.

Mint például a Gorj megyei katasztrófavédelem diszpécserének, akit valaki azért hívott fel az 112-es segélyhívó számon, mert már tíz perce csuklott.

A diszpécser kérdésére a betelefonáló elmondta, hogy amúgy nincs rosszul, és nem fáj semmije, csak aggódik, hogy nem történhet-e valami baja.

Erre a diszpécser azt javasolta, hogy igyon meg egy pohár vizet, és csak akkor hívja vissza, ha rosszul érzi magát, hiszen a csuklás még nem jelent sürgősségi esetet.

A felháborodott telefonáló igyekezett lelkizősre venni a dolgot, és figyelmeztette a diszpécsert: ő és kollégái felelnek majd, ha valami baja történik, az azonban közölte: mindig vállalják a felelősséget a tetteikért.

„És ne felejtsen el meginni egy bögre vizet!” – figyelmeztette búcsúzóul az egzaltált betelefonálót.

A katasztrófavédelem pedig felkéri a nagyérdeműt: csak akkor hívja a sürgősségi hívószámot, ha tényleg baj van, mert amíg az ilyen ügyek kötik le őket, addig nem tudják felvenni azok adatait, akik valóban komoly esetek miatt hívnák őket.

Elvégre a rohammentő nem taxi – jegyzik meg.

És milyen igazuk van.