A hősök kultusza fontos eszköz Magyarország erdélyi politikájában. Erdélyi hősök hiányában botcsinálta hősöket gyártanak, akiknek szobrokat, kiállításokat, konferenciákat és más hasonlókat szentelnek. Így gyártották, Albert Was (Wass Albert, ha valakinek nem jönne le – a szerk.), József Nyirő és újabban Károly Kratochvil. Dicsőítésük a magyarok, különösen a romániaiak hazafiságának mutatója lett.

2019. január 17-én a román állam egyik tisztségviselője, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Tamás Sándor (a szerzőnek, bár doktori címét budapesti ELTÉ-n szerezte, jelentős nehézséget okoz a magyar nevek szórendjének helyes és főleg következetes alkalmazása; a továbbiakban a neveket a helyes formában közöljük – a szerk.) jelenlétében koszorút helyeztek el Kratochvil Károly szobránál, Kézdivásárhelyen. A szobor két oldalán két férfi, egy fiatal és egy idős állt – koruknak is jelentősége van –, magyar katonai egyenruhában. Az alkalmi hazafiak művészi pózt kívántak felvenni, de karikatúra lett belőle: a díszkatonácskák elvesznek a  maradékokból improvizált egyenruhákban, egyes civilek vidám vigyorral mímelik a fényképmosolyt, megfeledkezve a pillanat ünnepélyességéről, miközben másokat mélyen áthat a hazafiasság. Az egyetlen, aki művészien pózolt, az az úriember, aki valószínűleg egy gábor cigányvajdától kölcsönözte a kalapját, Tamás Sándor.

Az osztrák-magyar hadsereg egyik tucattiszjének nemzeti hőssé változtatása

Ki volt Kratochvil Károly, ha már szobrot állítottak neki Kézdivásárhelyen, és ha már Kovászna Megye Tanácsának elnökének elég ideje van erős románellenes jelentésű szobrok mellett pózolni, miután a megye összes gondját megoldotta? Hogyan lett a székelyek hőse az osztrák-magyar hadsereg egyik obskúrus tisztje?

Az első feltétel: az apa forradalmi életrajza. Bár csak 16 éves volt, Kratochvil József, a hős apja, harcolt az 1848-1849-es forradalomban (Bocsánat! Felszabadító háborúban, ahogy a magyarok mondják), a tüzérségnél. Valószínűleg a magyar tüzérek csizmáját fényesítette, hiszen 16 évesen még éppen csak pihés volt!

A második feltétel: nemesi származás. A magyar mitológiában a hősöknek feltétlenül nemesi származásúaknak kell lenniük, különben nem lehetnek hősök. Így aztán Kratochvil Károly életrajzírói azt hangsúlyozzák, hogy apja, Kratochvil József, az 1848-1849-es magyar forradalom Gavroche-a nagy vitéz volt az 1866-os háborúban, amikor az osztrák-magyar hadsereg egyik századát vezette és meghódította a Monte Santa Croce-t. Jutalmul nemességet kapott és felvehette a „szentkereszthegyi” nemesi előnevet, a meghódított hegy nevéből.

A harmadik feltétel: a hős katonai életrajza. Kratochvil Károly Brünben született 1869-ben, és gyermekkora első éveiben az Osztrák-Magyar Monarchia több részében is élt, apja szolgálati helyétől függően. 6 éves korától Brassóban élt, 10 éven keresztül. Hranice na Moravě-be, majd Bécsbe járt katonai iskolába. Tanulmányai befejezése után tanár lett egy pécsi katonai iskolában, majd a budapesti Katonai Akadémián. Az első világháború elején kinevezték a nagyváradi 4. gyalogsági ezred parancsnokává, alezredesi rendfokozatban. A galíciai és az olaszországi frontokon harcolt.

Kratochvil Károly románellenes cselekedetei 1918–1919-ben

A háború végén az ezredével visszatért Nagyváradra, ahol leszerelték. A budapesti hatóságok 1918 novemberében kinevezték a kolozsvári székhelyű V., erdélyi katonai körzet parancsnokává. Ez egyszerűen egy adminisztratív tisztség volt, tekintettel arra, hogy a budapesti hatóság fokozatosan elvesztette Erdély feletti hatalmát a Központi Román Nemzeti Tanács javára. Kratochvil Károly ezredesnek semmilyen hadserege nem volt, mert a tűzszünet értelmében Magyarország hadseregét leszerelték. Elméletileg neki a leszereléshez szükséges feltételeket kellett volna biztosítania, vagyis a leszerelt katonák szállítását és ellátását, akik ezrével érkeztek a frontról, vagy az orosz fogságból.

Az erdélyi magyarok nem fogadták el az Erdély egyesüléséről szóló, Gyulafehérváron 1918. december 1-én elfogadott határozatot és több akciót kezdeményeztek a románok ellen. A románellenes agitációknak Kolozsvár volt a központja dr. Apáthy vezetésével, akit a budapesti kormány az utolsó pillanatban nevezett ki Erdély kormányzójává (helyesen: kormánybiztos – a szerk.).

Rendelkezésére álló magyar reguláris hadsereg hiányában Kratochvil Károly leszerelt székelyekből szervezett zsoldosegységet. Bár Kolozsváron akart ellenállást kifejteni, a román csapatok parancsnokának felszólítására Kratochvil Nagyvárad felé vonta vissza zsoldosokból álló csapatait. Ezt az egységet később „Székely Hadosztálynak” nevezték el és annál a demarkációs vonalnál foglalt el állásokat, ahol a román hadsereg megállt.

A magyar történészek

Kratochvilnak és zsoldosokból álló csapatainak, az úgynevezett „Székely Hadosztálynak” tulajdonítják a román hadsereg megállításának érdemét.

A románok az Antant képviselői által meghatározott feltételek miatt álltak meg, akik új demarkációs vonalat jelöltek ki a Csucsa–Bánffyhunyad–Zilah–Máramarossziget vonalon. 1919 áprilisában, amikor kiadták a támadási parancsot, a román hadsereg szétzúzta ezeket a székely zsoldosokból álló csapatokat. Kratochvil Károly fogságba esett és a brassói lágerbe zárták.

A Kratochvil Károly parancsnoksága alá tartozó székely zsoldosok a román lakosság terrorizálásában tűntek ki. Történelmi források tanúsítják a Kratochvil székelyei által a románokkal szemben elkövetett atrocitásokat: a demarkációs vonalon túli területen lévő románok kirablása és bántalmazása, a román vezetők letartóztatása, a román nemzeti gárdák lefegyverezése és parancsnokaik letartóztatása és hasonlók.

A románoknak még azt sem engedték meg, hogy nyugodt körülmények között eltemessék halottaikat. 1919. február 26-án, az erdélyi románok nemzeti harca pátriárkája, George Pop de Băseşti temetésén a székelyek géppuskákkal lőtték a románokat a temetőben!

Kratochvil Károly székelyei követték el a nagyváradi gyilkosságokat: Ioan Ciordaş és Nicolae Bolcaş román vezetők 1919. április 3-i meggyilkolását! Egyesek Kun Béla rezsimjét tartják felelősnek ezekért a gyilkosságokért, a gyilkosokat bolsevizált székelyeknek tartva. Hamis, nem Kun Béla és a bolsevik rezsim az erkölcsi vétkes, mert Nagyvárad térségében néhány hónapja a Kratochvil Károly és az elvtársai által szervezett székely zsoldosok tevékenykedtek.

Hogyan lett a székelyek hőse Kratochvil Károly?

A brassói lágerből történt szabadulása után Kratochvil Károly Magyarországon élt, ahol 1946-os haláláig nagyon aktív volt, vezetőségi tisztségeket töltve be a magyar revizionizmus hirdetésére létrehozott több egyesületben: Székely Hadosztály Egyesület, Erdélyi Férfiak Egyesülete, Magyar-Francia Kulturális Liga és más hasonlók. Sőt, 1941-ben egy könyvecskét is kiadott az 1918–1919-es időszakról, a Székely Hadosztály bolsevikellenes és ellenforradalmi harcáról! Két évtized alatt teljesen megfeledkezett arról, hogy székely zsoldosai már Kun Béla hatalomra kerülése előtt vonzódtak a bolsevik eszmékhez!

Kratochvil Károlyt 1972 után Fogarassy László a Székely Hadosztály történetének szentelt tanulmányaiban fedezi fel újra a magyar történetírás, melyekben – természetesen – túlzó megállapításokat tesznek a székelyek fegyvertényeiről. De a hős Kratochvil Károly felépítésében a nagy imázsdobásra egy évtizeddel ezelőtt került sor, amikor több „tudományos” tanulmány jelent meg róla és a Székely Hadosztályról.

Ezek a tanulmányok készítették elő az „akadémiai” terepet számára, hogy szentté avassák a románok ellen harcoló hősök listáján. Ezután helyi szinten a székelyek vették át a kezdeményezést, a Székely (Nemzeti – a szerk.) Tanáccsal az élen. Virágcsokrok, koszorúk, románellenes beszédek, csoportképek a mai hősök számára és így tovább, egy minden évben megismétlődő eseménysorban.

Sőt, a csíkszeredai Székely (Nemzeti – a szerk.) Múzeum 2018 novemberében kiállítást szentelt Kratochvil Károlynak és a Székely Hadosztálynak, melynek megnyitóján a revizionista nyilatkozatairól ismert Potápi János Árpád államtitkár vett részt. A budapesti politikus éppen e megnyitón mondta azt, hogy Magyarország nem mond le Erdélyről! (A pontosság kedvéért, ezt mondta az államtitkár – a szerk.)

Magyar provokációk Románia közepén!

Nem tudom, hogyan szervezhet egy láthatóan románellenes tartalmú kiállítást egy romániai közintézmény, egy megyei jogú városi múzeum, mint amilyen a csíki Székely Múzeum. Még ha ez a múzeum a Városi Tanács fennhatósága alá tartozik, mind a múzeum, mind a jelenlegi fenntartója, a Városi Tanács, romániai közintézmények!

Így aztán azon már nem csodálkozom, hogy Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke részt vett egy Kratochvil Károlyról megemlékező ceremónián, aki nem más, mint egy háborús bűnös, aki a románellenes cselekedeteiről közismert. Tiszteletben tartotta Tamás Sándor a romániai törvényeket? Nem tudom, kérdezem, talán egy jogász majd válaszol nekem.
Kovászna Megye Tanácsának elnöke Románia tisztségviselője. Vagy netán Magyarországé?…

Tavaly volt száz éve, hogy Erdély egyesült Romániával, az 1918. december 1-én, Gyulafehérváron elfogadott határozat alapján. A magyar politikusok olyan vádakat fogalmaztak meg nyilvánosan, hogy a románok érzelmileg fogják bántalmazni a magyarokat a Centenárium alkalmával, az Egyesülés megünneplésével kapcsolatos rendezvényekkel, hogy ez magyarellenes megnyilvánulásokra ad majd alkalmat és így tovább.

A Centenárium elmúlt és nem volt egyetlen magyarellenes megnyilvánulás sem. De hány románellenes megnyilvánulást szerveztek a magyarok Romániában az utóbbi évben? Ki provokál kit? Talán majd Kelemen Hunor úr válaszol nekem!

(Kratochvil Károlyról néhány magyar forrás itt, itt, itt és itt – a szerk.)