A 90-es évek elején a Bukarestben a Securitate segítségével beiktatott új hatalom jelentős műveletet indított azért, hogy informátorokat és fedett tiszteket szivárogtasson be a történelmi pártokba és lerombolja és kompromittálja e szervezetek hitelességét.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot (PNŢCD), a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) és a Szociáldemokrata Pártot (PSD) (akkoriban ez a két világháború közötti PSD utódját jelentette)

„jóakaró” polgárok ostromolták, akik a párt rendelkezésére bocsátották szolgálataikat.

Ez az 1944 és 1948 közötti praktikák megismétlése volt, ugyanazzal a céllal: a demokratikus pártok szétverése. A PNŢCD-t az eltűnésig megfertőzték a „szekus oltással”, a PNL pedig, különösen 2007 után egy kisebb, kevésbé gyűlöletes, de ugyanolyan romboló PSD-vé vált.

A 2000-es évek első évtizedében a különféle pártok és háttérben lévő szekusaik a soraikat rendezték. A PSD (az Adrian Năstase féle új), a Demokrata Párt (PD), a PNL, a Konzervatív Párt/Román Humanista Párt (PC/PUR), az RMDSZ-t is beleértve, egyre inkább a szolgálatok gyámsága alá kerültek. Ebben az időszakban bontakozott ki a „jó szekusok” (vagyis a SRI-n, a Román Hírszerző Szolgálaton belüli új káderek) és a „rossz szekusok” (a SRI régi, a volt Securitatéból származó káderei), vagyis a Nyugat oldalán állók és a Moszkva utasításait követők közötti vita (utóbbiak nyilván a szürke övezetben, a NATO-n és az EU-n kívül akarják tartani Romániát). Megemlítendő, hogy

sem az „új”, sem a „régi szekusok” nem a korrumpálhatatlan és becsületes politikusokkal szövetkeztek,

ellenkezőleg, korrupt és erkölcstelen elemekkel vették körül magukat. Több tucat olyan szereplő, mint Năstase, Băsescu, Ponta, Udrea, Maior, Coldea, Oprea, Ghiţă és mások, mérgező kapcsolatot hoztak létre a politika és a szolgálatok között, melyek eredményeként összezavarodtunk, már nem tudunk különbséget tenni a „jó” és a „rossz” között.

2019-ben a történelem ugyanazokat az irányvonalakat követi, melyeket a Securitate határozott meg a 90-es években. Az utóbbi három évben megjelent új pártok, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és az Igazság, Egység és Szolidaritás Pártja (PLUS) (amelyek a 90-es évekbeli PNŢCD és PNL szerepét játsszák) Dragnea és társai, Ion Iliescu utódai szerint a szolgálatok, pontosabban mondva a Dragnea papucsát meg nem csókoló (vajon maradt még ilyen?) széréisek termékei. Sajnos, annak ellenére, hogy a két párt soraiban jelentős számú becsületes ember van, akik alternatíváját képezhetik a jelenlegi, a pártok-titkosszolgálatok mérgező kapcsolatából származó korrupt és műveletlen politikusi modellnek, állandóan útjukat állják majd az egyes SRI-s és SIE-s (Külügyi Hírszerző Szolgálat – a szerk.) tábornokok által kulcsfontosságú tisztségekbe helyezett „jóakarók”.

A cél ugyanaz, mint 1944-1948-ban és 1990-ben: a demokratikus pártok szétverése.

A 90-es évekbeli forgatókönyv elkerülése, melynek a PNŢCD és a PNL áldozatául esett, csak az USR-n és PLUS-on belüli tisztességes többség azon képességén múlik, hogy felfedezze a „beszivárgottakat”, létrehozza azokat a mechanizmusokat, melyek megóvják a „jóakaróktól” ezeket a szervezeteket (akik többek között még egy kész pártot is fel tudnak ajánlani, mint például a Cioloş–PLUS–Iordache botrány esetében) (Marius Oprea azt állítja, hogy Dacian Cioloş új pártját, a PLUS-t az az Alexandru Iordache jegyezte be, aki 1989 előtt a Securitate őrnagya volt, sőt 1988-ban ő folytatta le ellene a nyomozást – a szerk.), továbbá rendelkezzen a „fedettek” kiiktatásához szükséges ellentestekkel. Ez egy nehéz folyamat, mely szakadásokhoz, szakításokhoz vezethet, akár jelentős vezetőkkel is, de mind az USR-nek, mind a PLUS-nak vannak emberi erőforrásai, hogy túltegyák magukat egyes elkerülhetetlen távozásokon. A választási kampány közeledésének nem elodáznia kellene egy ilyen folyamatot, hanem felgyorsítania, hogy tisztázza a dolgokat és életképes alternatívát kínáljon a szavazóknak a PSD-vel, az ALDE-vel (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) és a PNL-vel szemben.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.