Lucian Boia és a szeku esete

Úgy tűnik, a Ioan-Aurel Pop mögé felsorakozó erők elindították a frontális és általános támadást Lucian Boia történész ellen.
Hirdetés

Az Evenimentul istoric folyóirat a múlt hónap végén igazi sajtóbombát tett közzé: Lucian Boia történész szerepel a volt Securitate Külügyi Hírszerző Igazgatósága (DIE), a későbbi Külügyi Hírszerző Központ (CIE) együttműködőinek listáján.

De ez attól bombahír, hogy a DIE/CIE utódja, vagyis

a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) elleplezte szereplését ezen a listán,

amikor átadta a hajdan szigorúan titkos minősítésű aktát a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnak (CNSAS).

A Securitate úgynevezett „külügyi dandárosai” lista, mely az „emigráns-ellenes” UM 0225 gység lehetséges együttműködőit tartalmazta, és amelyet a Társadalmi Párbeszédért Csoport (GDS) Revista 22 folyóirata változtatott sajtóbotránnyá Ioan-Aurel Pop akadémiai elnökké választása küszöbén, nem volt teljes, hiányzott a 2. oldal, melyen több A és B betűvel kezdődő név szerepelt. A SIE új vezetősége a CNSAS Kollégium kérésére kiadta azt az oldalt is, ami kimaradt, amikor az aktát 2015-ben átadták a CNSAS-nak. Ez elég nagy meglepetést okozott azoknak, akik hevesen besározták Ioan-Aurel Pop történészt rögtön azután, hogy megválasztották a Román Akadémia elnökévé, holott a listán a neve mellett egy nagybetűkkel írt „NEM” szerepelt. A hajdani, Mihai Răzvan Ungureanu által biztosított SIE-vezetés idején véletlenül elkeveredett oldalon

a 23. helyen éppen a GDS és a Humanitas-tröszt kedvenc történésze, Lucian Boia szerepel.

A „Securitate dandárosaként”. Megemlítendő, hogy – szintén véletlenül –  mind Mihai Răzvan Ungureanu, mind Lucian Boia közel állnak Andrei Pleşuhoz és Gabriel Liiceanuhoz. Az alább általunk is bemutatott bizonyíték Ioan-Aurel Pop rágalmazói részéről csak egy óriási hallgatáshoz vezetett: valóságos embargót vezettek be a témában az egész írott és audio-vizuális médiában, az Evenimentul zilei egyik partneradója kivételével.

Tekintettel a hajdani szigorúan titkos dokumentumok különleges helyzetére, a SIE tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottságnak sürgősen napirendre kellene tűznie egy olyan oldal eltűnését a Securitate egyik aktájából, melyen Lucian Boia neve szerepel, hogy pontosan megállapítsák,

miért épp ez a lap nem jutott el a címzetthez,

kiemelve a minősítés alól feloldott aktából, hogy aztán csak a CNSAS sürgető követelésére bukkanjon fel újra.

Az Evenimentul Istoric, az Evenimentul zilei melléklete különben azt állítja, hogy a Humanitas szerzője, Lucia Boia a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) „fedett” ügynöke volt, ezért rejtették el a Securitate, nevezetesen a Külügyi Hírszerző Központ (CIE, volt DIE) „emigrációellenes dandárja” feltételezett együttműködőinek listájáról. Az Evenimentul istoric által közzétett oknyomozó anyag újra bebizonyította, hogy a GDS Revista 22 folyóirata Ioan-Aurel Pop akadémikust akarta támadni a Román Akadémia elnökévé választása környékén.

Különben a szóban forgó aktát Mădălin Hodor archiválta és vette leltárba,

ezúttal a CNSAS alkalmazásában dolgozó kutatóként és Germina Nagâţ alkalmazottjaként, amikor ez utóbbi a nyomozási részleg igazgatója volt, ahogy az a dokumentumhoz tartozó kartonon szereplő, 2015. november 9-i keltezésű kötelező aláírásból kiderül, állítják az Evenimentul Istoricban. Tehát a Hodor–Nagâţ hírszerzőpáros előbb megvárta Zoe Petre halálát, aki sokkal fontosabb név volt a szóban forgó listán, ha figyelembe vesszük a kapcsolatait és azt, hogy Emil Constantinescu alatt ő vezette az országot és csak akkor álltak elő a listával, amikor megfelelőnek tartották a pillanatot egy ártatlan ember besározására, mely lista a SIE által 3 éven keresztül rejtegetett Lucian Boia szereplésével most ellenük fordul. Ez máig rejtve maradt volna a közvélemény előtt – ahogy arra, amúgy, jelenleg is kísérletek történnek –, ha nem robban ki a sajtóbotrány, amibe belerángatták a Román Akadémiát és a CNSAS intézményét.

„Miután a Román Akadémia elnöke lett, Ioan-Aurel Pop nyugodtan elmagyarázta, hogy sohasem működött együtt a Securitatéval, sőt, a kommunista időszakban egyetlen alkalommal sem járt Nyugaton. Riválisával, Lucian Boiával ellentétben, aki a SIE fedett embere volt és igazi ingázó tevékenységet végzett a kommunizmus ellenségeinek térségébe, jóval a rendszer bukása előtt. Csaknem két évtizeden keresztül”, írják még az Evenimentul Istoricban.

A România liberă ma azt is be tudja mutatni, hogy

mi volt az „antikommunista” Lucian Boia nyilvánvaló küldetése az „imperialista” országokban.

U. i. Az Evenimentul Istoric leleplezése után tanulmányozásra és közlésre elkértük a szerkesztőségtől a dokumentumokat.

Hirdetés

Catherine Durandin: „Nagyon szigorú utasítások lehettek azok, melyeket Boiának végre kellett hajtania”

Catherine Durandin francia történész, a francia Védelmi Minisztérium szakértője és a Becsületrend birtokosa tavaly, a legújabb könyvében azt engedte érteni, hogy Lucian Boia a kommunista korszakban a Securitate utasításait hajtotta végre. Durandin (több Romániáról szóló szakkönyv szerzője) Mihnea Berindeiről, a Társadalmi Párbeszéd Csoport egyik alapítójáról is azt állította, hogy a Securitate ügynöke volt. Az Adevărul cenzúrázta az a részletet, melyben Durandin Boiát jellemzi. Miután eredetileg megjelent, az alábbi részletet később a forrásból törölték, de a Gazeta de Cluj közléséből helyreállítható.

Catherine Durandin, 1980 májusa: „Kora délután érkeztem az Air France-szal Bukarestre. Szürke eső hull a militarizált repülőtér szürke betonjára. Rögtön azután, hogy belépek a repülőtér csaknem üres termébe, azt hallom a hangszóróból, hogy az információs iroda előtt várnak engem. Aggódva elindulok, egy magas és megtermett, szinte kövér, talán negyvenes férfi üdvözöl, kezet nyújt és bemutatkozik: Lucian Boia, egyetemi tanár, történész,

őt jelölték ki, hogy «segítsen» a kutatásaimban.

El kell kísérnie a szállodába, tájékozódnia kell a programomról, röviden, «segítenie» kell. Történetem elején már hivatkoztam erre az idegenvezetőre, de nem neveztem meg. Most meggondoltam magam. (…)

Egy egész hónapon keresztül szünet nélkül kísértek. Lucian Boia reggelente 8 órakor értem jött a szállodába, elkísért az Akadémiai Könyvtárba, leült mellém, ellenőrizte a kartonokat, melyekkel kikértem a dokumentumokat. Együtt ebédeltünk, majd újra együtt mentünk a könyvtárba, a délután végén pedig visszakísért a szállodába. Hiába magyaráztam neki, hogy ismerem a könyvtárt, ismerem a kartotékrendszert, a szállodába vezető utat is, és azért jöttem, hogy a forrásaimat ellenőrizzem és rendbe tegyem dolgozatom könyvészetét: egyáltalán nem tágított, lelkiismeretesen végezve a feladatát. (…)

Nagyon szigorú utasítások lehettek azok, melyeket Boiának annak idején végre kellett hajtania:

azon híres este végén idegenvezetőm végül hagyta, hogy egyedül térjek vissza busszal a szállodámba. Elmerengve elfelejtettem leszállni az Északi Pályaudvarhoz közeli megállóban, ahol kellett volna és a végállomásig mentem – egy ipari övezetbe, ahonnan vissza kellett fordulnom… Másnap reggel elmeséltem ezt a kis kalandot és Boia pánikba esett! Mit kerestem én annak a busznak a végállomásán? Semmit, egyáltalán semmit, figyelmetlenség volt.

Ezek hosszú és – paradox módon – magányos napok voltak ebben az állandó társaságban, aki valójában megakadályozta, hogy találkozzam a barátaimmal. Nem akartam veszélybe sodorni őket. Şerban Rădulescu-Zonerre, akivel az Akadémiai Könyvtár olvasótermében találkoztam, Boia ráripakodott, amikor azt javasolta, hogy menjünk ki a kertbe elszívni egy cigarettát. Nem felejtem a szavait: «Nincs engedélye arra, hogy Durandin asszonnyal beszéljen», mondta Şerbannak. (…)

Idegenvezetőm jelenléte megalázott engem. Éreztem, hogy ő szintén unott és feszült. Megpróbáltam megjátszani az ártatlant, a végtelenségig köszönve elkötelezettségét, míg végül – ingerülten – azt mondta, hogy a kötelességét végzi!” (România mea comunistă, Doina Jelea fordítása, Vremea Kiadó, 2018) (A könyv címe magyarul: Az én kommunista Romániám – a szerk.).


A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés