A Román Akadémia elnöke megint leoltja az erdélyi autonómiát (VIDEÓval, ha valakit érdekel)

Ioan-Aurel Pop felébredt téli álmából, és leporolta egyik kedvenc témáját.
Hirdetés

A Román Akadémia elnökét – aki egyben (és sajnos) a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektora is – már senkinek sem kell bemutatni. Igazi mélyromán ember ő, akinek – legalábbis a hírek szerint – nem éppen szeplőtlen a múltja.
Nos, ez a derék rektor-elnök (akiről mellesleg azt is rebesgetik, hogy jól mutatna az államelnöki fotelben, például Klaus Iohannis helyett) az év végi ünnepi hangulat és befele fordulás után ismét előbújt, hogy magyarázzon egy jót, ami egyik kedvenc témáját, az erdélyi autonómiát illeti. Szépen filmezett videóban mondja el újra (meg újra, meg újra), hogy:

„Az oly nagy dobra vert autonómia, amit az 1918-as Nagy Egyesülés résztvevői állítólag megígértek a kisebbségeknek, illúzió, nem valóság.”

Persze, Pop mester nem mond semmi újat, de valószínűleg ő is megtanulta a suliban az aranymondást, miszerint ismétlés a tudás anyja. Tehát szépen megismételget mindent, amit már korábban is mondott, ő is, meg a többi nagyromán patrióta is. Elmondja, hogy az Egyesülési Nyilatkozatban szó sincs a magyarok, németek autonómiájáról. Hanem arról van szó, hogy Erdély, a maga teljességében, ideiglenes autonómiát élvez, amíg megszületik az új ország (Románia, ja) alkotmánya.

Arról a másik esetről is beszél az elnök-rektor, ahol autonómiát emleget az egyesülési nyilatkozat. Az egyházak autonómiájáról van szó, amelyet a román hatalom be is tartott. Jó, egy ideig: erről tessék megkérdezni például a görög-katolikusok véleményét.

Pop mester szerint természetes volt, hogy egy frissen megalakult ország centralizmusra, vagyis központosításra törekszik. Ez történt minden utódállamban. És persze, hogy ez a törekvés nem tetszett egyes kisebbségeknek, különösen azoknak, akik az I. világháború előtt egy birodalom (az osztrák-magyar) polgáraiként domináns kisebbséget alkottak. Ám a két világháború közötti román kormányok azért nem nyomták el ezeket a kisebbségeket. Megtették értük, amit lehetett. Az adott körülmények között. Khm. Nos, erről is sokak – kissé eltérő – véleményét lehet olvasni, visszaemlékezések, naplók oldalain. Annak ellenére, hogy Pop mester előrántja a zakóujjból Gaál Gábor példáját, aki szerinte azért jött Magyarországról Kolozsváron (vagyis Romániába), hogy itt adja ki a Korunk folyóiratot, mert odahaza nem engedték meg neki. Hogy ez mennyire, és főleg miért történt így, tessék csak bátran utánanézni. Khm.

Van azonban egy szép mondata az elnök-rektornak. Idézzük, nyersen kivágva a kontextusból, hogy vidáman zárjuk e szöveget:

Hirdetés

Románia (szerk. megj.) nem volt a földi mennyország a kisebbségek számára.”

Eltöprenghetünk ezen is: vajon ma az?

És akkor, ahogy ígértük, itt a videó, ékes román nyelven. Akit érdekel, kattintson bátran:

 

Hirdetés