Az elmúlt napokban rendkívüli dolog történt Romániában. Négy dinamikus és versenyképes város polgármesterei félretették a hiúságokat, egy asztalhoz ültek és papírra vetettek egy tömör, világos és koherens tervet, a „gyulafehérvári nyilatkozat szellemében”: a Nyugati Szövetségről (AVE) van szó. Szinte csodába illő kezdeményezés egy olyan országban, melyben az egyhangú rivalizálások és az éles könyökök uralják a társadalom (szinte) minden energiáját.

Igaz, azt szokták mondani, hogy

napjaink Romániájában „egyetlen jó tett sem marad megtorlatlanul”.

Így aztán a Nyugati Szövetség bejelentése a jelenlegi kormány által egyre gyakrabban használt két szinten adott alkalmat támadásokra és manipulálásokra: a szélsőséges nacionalista félelmek, főleg Erdély lehetséges „elszakításának” kihasználása; és az EU-ellenes hangvétel fokozása, ugyanis Európa a fő erő, mely olyan felvetésekkel „kényszerít bennünket”, mint a korrupcióellenesség, a szubszidiaritás, „lokalizmus” és hasonlók.

Tudatlanságból, vagy mindent átpolitizáló szellemből gyorsan megalakult az AVE-t ellenzők kórusa, az egész egy Neamţ megyei PSD-s tanácsos (Adrian Bourceanu – a szerk.) következő kijelentésében csúcsosodott ki: „Románia 1918 utáni történelmében sohasem leselkedett ekkora veszély a román állam integritására és függetlenségére”. Az egyik tévéadó a következőket írta öles betűkkel: „Manőverek Románia szétszakítására”. A háttérben pedig egy hivatásos kommentátor riadóztató hangon jelenti be Erdély elszakadását Bukaresttől. Ez végtelenül hamis. Valójában, ha ezek a dolgok bizonyítanak valamit, akkor az a közbeszéd masszív romlása, mely főleg akkor nyilvánvaló, amikor valós technikai kérdésekről van szó (például az európai pénzek lehívása, városi és regionális fejlődés, az infrastruktúraprojektek menedzselése), melyek összetett megoldásokat igényelnek.

De összpontosítsunk a pozitív dolgokra és kezdjük az elején: a Nyugati Szövetség csak

egy eleme egy szélesebb keretnek, melyben Románia települései végre megértették, hogy erősebbek, ha együtt dolgoznak.

Ezt hangoztatta már 2012-ben a Világbank Versenyképes városok jelentése, melyet volt esélyem Marcel Ionescu-Heroiuval együtt koordinálnom, abból a tézisből kiindulva, hogy „egy gazdaságnak a városok e legerősebb növekedési motorjai” és hogy az egész ország gazdasági növekedési üteme a gazdasági és demográfiai tömegüktől függ. Rövidebben, minél szorosabban együttműködik két vagy több település, annál vonzóbbá válnak az emberek, az eszmék és a befektetési tőke számára.

Temesvár és Arad 2015-ben jelentettek be „egy közigazgatási és gazdasági együttműködési megállapodást”, a Nyugati Tudományegyetem kezdeményezésére. 2018 májusában nyolc civil egyesület – egyelőre a politikai döntéshozók támogatása nélkül, sajnos – aláírt egy megállapodást a Braila–Galac (Brăila–Galaţi) régió fejlesztéséről. Bukarest polgármestere, valamint a brassói és konstancai városvezetők, George Scripcaru és Decebal Făgădău 2018 szeptemberében aláírták a Brassó–Bukarest–Konstanca Fejlesztési Tengely (ABBC) integrált fejlesztéséért felelős együttműködési társulás alapító okiratát. A pártos határvonalakon átlépő három város ezáltal egyesített három történelmi régiót – Erdély, Munténia és Dobrudzsa –, hogy együttműködjenek a közlekedés, az idegenforgalom, az energia és a szociális szolgáltatások terén. Ezzel párhuzamosan 2018. október 3-án, az Urban Talks Temesvár 2018, egy UrbanizeHub márkájú esemény keretében jelentették be először a „Nyugati Négyest”, a napjainkban testet öltött Nyugati Szövetség eredeti formáját. E logika mentén

az AVE természetes kezdeményezés, mely annak megértésére épül, hogy a romániai városok képesek együtt növekedni és ez éppenséggel szükséges is.

Ezen kívül a Nyugati Szövetség azért a legjobb hír a mai Románia számára, mert egy modern, európai fejlesztési vízióból (a szubszidiaritás és a helyi autonómia elvei) indul ki, mely az összes érintett fél számára konkrét előnyöket biztosító partnerséghez vezet. Négy személyiséggel rendelkező polgármester adott kezet egymásnak, szó szerint és átvitt értelemben, felfuvalkodottság vagy követelések nélkül, holott a Románia által az utóbbi évtizedekben helyi szinten elért eredmények jelentős részét tudhatják a magukénak, az európai pénzek lehívását is beleértve. Megállapodtak a formáról (például a kezdeményezés meghirdetésének helyéről), márpedig a legtöbbször ez a legnehezebb dolog Romániában (emlékeznek még a végeláthatatlan vitákra a régiók fővárosairól és a „főnöki” tisztségek elnevezéséről a regionalizálásról szóló becsődölt vita kontextusában?).

Ennél még fontosabb, hogy létrehozták a tartalmat, képesek voltak bemutatni a nyilvánosság számára egy szilárd, gondos olvasatra érdemes dokumentumot. A benne szereplő elvek világosak (fejlesztés, szabadság, „lokalizmus”, stabilitás/közigazgatási kiszámíthatóság). Románia gazdasági fejlődését helyezi az egész kezdeményezés alapjául, a közvélemény egyre erőteljesebb elvárását teljesítve. Ívet húz 1918. december 1-e felé, de nem hazafias túlzásokkal. A „szabadságot”, a Nagy Egyesülés Kiáltványa kulcselemét és a fejlődés szükséges feltételét emeli ki.

A szabadság azt is jelenti, hogy minél közelebb visszük a döntést a polgárhoz,

vagyis regionalizálást és decentralizálást is, nyilvánvalóan a jelenlegi alkotmányos keretek között, közvetlen hasznokkal a bürokrácia (és implicit módon a korrupció) csökkentése és a közigazgatási folyamatok hatékonyságának növelése révén. Valóban, Románia nem fejlődhet egy olyan keretben, melyben az egész hatalom Bukarestben összpontosul, néhány jól kiválasztott és megkent kézben. Itt az ideje megszabadulnunk a központosítás és a mikromenedzselő állam kommunista paradigmájától, márpedig az AVE egy hatékony és okos modern állam mellett áll ki egyértelműen.

A továbbiakban a Nyugati Szövetség képes volt rövid idő alatt világos, jogos célokat meghatározni és megállapodni egy közös érdeklődésre számot tartó projekteket tartalmazó listáról a mobilitás növelése, a gazdasági és társadalmi fejlődés, a jó gyakorlatok hirdetése és a közpolitikák európai modelljének átvétele céljából (az Erdély-autópályától és a Via Carpatiától, mind a négy város gyorsvasúttal történő összekapcsolásán át a smart city koncepcióig). Megemlítendő, hogy az AVE tagjai megértették azokat az előnyöket, melyek egy közös tömb létrehozásából fakadnak a Románia kormányával, az Európai Bizottsággal és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel (Világbank, EBB és a többi) folytatott megbeszélések és tárgyalások kapcsán. Együtt képesek nagyszabású projektekért küzdeni és akár egyetlen ITB (Integrált Területi Beruházások – a szerk.) létrehozásáért is mind a négy nagyváros számára. Az ITB az EU új eszköze a 2014–2020-as finanszírozási ciklusra, mely a nagyobb fejlődési hatást biztosító integrált területi beruházásokra vonatkozik. Az ITB elsősorban az urbánus övezetekre illik rá, amilyen az AVE is (Románia a 2014–2020-as időszakra, bizonyos politikai számítások alapján úgy döntött, sajnos, hogy egyetlen ITB-t vezet be, a Duna-deltával kapcsolatosat, kétséges eredményekkel).

Ugyanez ez a logika vonatkozik az AVE által a szolgáltatókkal, a külföldi és helyi befektetőkkel és a munkaerővel folytatott megbeszélésekre is.

Az AVE tagjai együtt tárgyalásokat folytathatnak a magántulajdonban lévő szállítókkal a régión belüli és régióközi összekapcsoltság növelése érdekében, az összes rendelkezésre álló eszközzel (légi, vasúti, közúti). Két példa: éppen megkezdte működését a közvetlen Kolozsvár–Nagyvárad–Bécs vonatjárat, az Astra Trans Carpatica (ATC) pedig bejelentette, hogy éppen a Temesvár–Arad–Nagyvárad–Kolozsvár útvonalon indítja luxusvonatját. Ugyanakkor az AVE európai szinten komoly ajánlat lehet bármelyik magántulajdonú szolgáltatónak, a maga 1,3 millió lakosával a négy megyei jogú városában és a működő urbánus övezeteivel, valamint a rendelkezésre álló munkaerő migrációjával és ingázásával kapcsolatos rendkívül vonzó dinamikáival (lásd a Világbank Mágnesvárosok jelentését). Sőt, ahogy arra Ilie Bolojan polgármester a Republicában rámutatott, a Temesvár–Arad–Nagyvárad–Kolozsvár pólus az egész országból képes minőségi humántőkét vonzani, ezzel alternatívává válik a masszív külföldre távozással szemben.

Mindezek miatt az AVE bejelentése örömmel kellene eltöltse mindazokat, akiknek vannak még elvárásai Romániával szemben –

gazdasági növekedési, hatékony közigazgatással és a polgárok érdekeit szolgáló partnerséggel kapcsolatos elvárásai. Valójában ez egy harc az AVE-hez tartozó négy városban, plusz – természetesen – Gyulafehérváron már sikeresnek bizonyult fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között, aki alázatos alattvalói hajbókolásainak mértéke szerint osztogatja a forrásokat és a kegyeket. Liviu Dragnea pont ma indított ellentámadást a Nyugati Szövetség ellen, újabb „helyi beruházási alapot” ígérve a „PNDL” (Országos Helyi Fejlesztési Program – a szerk.) mellett. A PNDL-ről itt már írtam részletesen. Ha valaki még nem tudja, a PNDL az az óriási, 2017 és 2020 között 31 milliárd lejes program, melyben a pénzeket „választásos” kritériumok alapján osztják (az öt kritérium közül legalább egyet alkalmazni kell, de nem lehet tudni, hogy melyiket, miként és miért; érdemes elolvasni a PNDL elfogadásáról szóló 28/2013-as sürgősségi kormányrendeletet és a beruházások kiválasztási kritériumainak elfogadásáról szóló 624/2015. sz. kormányhatározatot) és több ezer elindított és be nem fejezett projekt van, a pénzek pedig gyakran a megvalósíthatósági tanulmányokra és felesleges technikai tervekre mennek el.

Miközben a jelenlegi kormányzat ígér még némi pénzt Bukarestből (az más kérdés, hogy honnan veszi majd elő) és igyekszik növelni a függést az egyetlen hatalmi pólustól, az AVE-modellnek egyre több híve van. Resicabánya polgármestere szintén bejelentette óhaját, hogy csatlakozna a Nyugati Szövetséghez. Pozitív dolog lenne, ha az egész ország szintjén megtöbbszöröződnének ezek a partnerségek. Az eredmények nem váratnak majd magukra, ha nem másért, akkor azért, mert Európa és az egész világ a think global, act local felé halad. Ave, Nagyvárad, Kolozsvár, Arad és Temesvár.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.