Erdély másik ország?

Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Hirdetés

A Nyugati Szövetség megjelenése az összeesküvés-elméletes forgatókönyvek végtelen sorát szülte, melyeket az a félelem hozott létre, hogy Erdély elszakadhat Romániától. A Facebook megtelt apokaliptikus kommentárokkal, a tévék azzal vesztegették a műsoridőt, hogy

azt próbálták kitalálni, miféle románellenes összeesküvés rejlik mögötte.

Az emberek beszélgetős műsorokon keresztül zajló ijesztgetéséből élő hivatásos diverzionisták már a négyek bandájának sajtókonferenciája alapján megfejtették, hogy a (Bukarest utáni) négy leggazdagabb várost kísérlik meg elszakítani hőn szeretett hazánk többi részétől. Mások egy bonyolult geopolitikai játékban gondolkodnak, de az is ugyanoda vezet: Erdély elszakításához az anyaországtól. Erdélynek 100 évnyi együttélés után elege lett abból, hogy a regátiak kirabolják és megpróbál egyedül boldogulni a bürokrácia visszaéléseivel szemben. Egyértelmű, hogy Bukarest részéről csak hazugságokban, be nem tartott ígéretekben, rablásban lesz részük.

Senki előtt nem titok, hogy Romániában nagy eltérések vannak a régiók között.

A gazdag Partiumtól és Bánságtól a szegény Baragánig, Olténiáig és Dél-Moldváig. Nagy különbség a fejlődési ütemek terén nyugatról kelet és dél felé haladva. Úgy tűnik, Erdély elszánta magát, hogy felgyorsítsa fejlődését, az eddiginél gyorsabban európaiasodjon. Úgy tűnik, a többi tartománynak megfelel az endémiás stagnálás és elmaradottság. Az itteni munkaerőnek egyszerűbbnek tűnik Nyugatra menni. Miért dolgozzon otthon szülőföldje fellendüléséért? Úgy tűnik, már senki sem hisz az európai szegénységi póluson elhelyezkedő Romániában. A defetista viselkedés szoros kapcsolatban áll a szegénységgel, elmaradottsággal,  korrupcióval.

A Nyugati Szövetség mindenekelőtt a reformok hiányára adott reakció.

Elsősorban a közigazgatási reform hiányára, mely 30 éve a kommunista rezsim ugyanazon 60-as évekbeli szabályain alapul. Túl sok bürokrácia, túl sok központosítás van. Mindent Bukarestben dönt el egy maroknyi ember. Ennek következményeként túlságosan nagy a korrupció is. Ez elmaradottságot generál, a befektetések hiányát, források elpazarlását és más hasonlókat. Ahelyett, hogy attól rettegnénk, hogy valaki ellopja tőlünk Erdélyt és Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Temesvár a Romániától való elszakadás érdekében esküszik össze, az észak-moldvai városokat is bátorítanunk kellene, hogy fogjanak össze közös projektekben (Szőcsvásár/Suceava, Botosány/Botoşani, Jászvásár/Iaşi). Miért ne bátorítanánk a dunai városok (Szörényvártól/Turnu Severin – Sulináig) konföderációját, például?

Eddig hiányzott a kezdeményezés, az eltökéltség és a tisztánlátás. Nincs már mire várni. Túl nagy lett már a türelmetlenség Bukarest visszaélései, lustasága és mohó bürokráciája miatt.

Hirdetés

Csak akkor fogunk együtt maradni, ha jól megy majd a sorunk együtt.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés