Fotó forrása: Magyarok a világ nyolcezresein
Volt tábla, nincs tábla
Timi
2018. október 9. kedd, 18:09
A Hargita megyei hegyimentők vezetője szerint a Neamț megyei hegyi csendőrök az elkövetők.

Eltűnt az Erőss Zsolt emlékére állított gránittábla az Oltár-kőről – hívta fel a figyelmet Fekete Örs, a Hargita megyei hegyimentő szolgálat vezetője, akit a mesagerulneamt.ro idézett. A táblát 2013 nyarán állították fel, miután május óta semmi hír nem érkezett a Kancsendzöngán, leereszkedés közben eltűnt hegymászóról.

Öt évig háborítatlanul a helyén maradhatott az engedéllyel felszerelt plakett, pár nappal ezelőtt már csak a hűlt helyét és a felszereléskor használt csavarokat találták az arra mászó alpinisták. Fekete Örs a Neamț megyei hegyi csendőrökre gyanakszik, mivel szeptember 26-án ők állítottak zászlót az Oltár-kő tetején. Az alpinistákra nem jellemző ilyesmi, ráadásul a hegymászók nem hordoznak magukkal sarokcsiszolót (flexet) vagy áramgenerátort – jegyezte meg Fekete, aki panaszt fog tenni az ügyben.

Marius Gămănuț, a Neamț megyei hegyi csendőrség szóvivője azt nyilatkozta a sajtó érdeklődésére, hogy a centenárium alkalmából állítottak zászlót a Békás-szoros sziklatornyán. Elismerte, hogy a fémárbóc felszerelésekor a megfelelő szerszámokat használták, de senki nem emlékszik arra, hogy látták volna a gránittáblát. A szóvivő kételkedik abban, hogy a csendőrök szerelték volna le a táblát. Szerinte nem bizonyítható, hogy éppen aznap tűnt volna el, amikor a zászlót is állították, mivel nem valószínű, hogy valaki naponta ellenőrizte a meglétét.

Az Oltár-kő egyike volt az első csúcsnak, amit Erőss Zsolt meghódított, mindössze 13 évesen. Megmászása csak megfelelő felszereléssel, tapasztalt alpinisták számára lehetséges, ezért is érthetetlen, kit zavart annyira a tábla, hogy szerszámokat vigyen magával a mászáskor.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/28444
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.
Kisebbség-kisebbség, nem mindegy, hogy melyik? – gondolhatták az illetékesek.
Aztán jól megfenyegették pénzbírsággal az oktatási tárcát. Most biztos átgondolják.