Barabási Albert-László Kolozsváron | Fotók: Mészáros Tímea
Benned van a Q-faktor?
Szerző: Mészáros Tímea
2018. október 5. péntek, 17:00
Barabási Albert-László hálózatkutató legújabb kötete gyökeresen megváltoztatja azt, ahogy a világ a sikerről gondolkodik.

Nem túlzás azt állítani, hogy Barabási Albert-László a tudományos élet rocksztárja. Egyrészt azért, mert hírességekhez méltó rajongótábora van, ami a kolozsvári könyvbemutatóján is bebizonyosodott, vagy mert olyan sokan akartak vele személyesen találkozni, hogy külön „afterpartit” szerveztek az interakcióra. Továbbá azért is, mert kutatócsoportjával a tudományok előtt eddig ismeretlen, sőt – ahogy legújabb könyve kapcsán fogalmaznak – kifejezetten gyanúsnak mondható területtel foglalkozik.  A képlet – A siker egyetemes törvényei című kötetében ugyanis a tudomány eszköztárával vizsgálja a siker univerzális törvényeit, egy egyszerű képletben összefoglalva a siker titkát.

Könyvdedikáláson ilyen sort még nem láttunk

A Kolozsvári Akadémiai Bizottság és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szervezésében csütörtök este Kolozsváron mutatták be, óriási érdeklődés kíséretében. Barabási elöljáróban elmondta: az általa Bostonban vezetett Komplex Hálózati Kutatóközpont azt vizsgálja, hogy

miképpen kapcsolódnak egymáshoz a dolgok, milyen hálózatokat alkotnak a sejtek, a molekulák vagy az emberek a társadalmunk szövetében, és ebből milyen következtetéseket lehet levonni például az emberiség eredetéről vagy a világ működéséről.

Azt is kutatják, hogyan képes az agy felügyelni a több milliárd idegsejt működését, illetve az ételek molekulái miként kapcsolódnak az emberi testben a fehérjékhez, biztosítva ezáltal a szervezet egészséges működését. Mindez a matematika nyelvére is lefordítható, számok, adatok, statisztikák, egyszóval a kvantitatív tudomány révén.

A siker kutatásakor is ezzel a módszerrel éltek: alkotóelemeire szedték a siker fogalmát, hogy feltárják a siker mögött húzódó mechanizmusokat. Azt kezdték el vizsgálni, hogyan kapcsolódik a teljesítmény a sikerhez. Meg lehet a teljesítmény alapján jósolni a sikert? 

Milyen viselkedési mintázatok és véletlenek határozzák meg a sikert?

Barabási-Albert László előadásában lényegretörően és főleg közérthetően foglalta össze a siker törvényeit, melyeket a könyvében öt különálló fejezetben tárgyal, több izgalmas példával támasztotta alá állításait, és a siker képletét is bemutatta.

Abból indult ki, hogy a teljesítmény mindig az egyénről szól, míg a siker annak a mérőszáma, hogy a közösség mit lát a teljesítményből. Gyakran azt hisszük, hogy a teljesítmény önmagában a sikerhez fog vezetni, pedig a teljesítményt nem lehet pontosan lemérni, a sport az egyik kivétel, ahol pontosan mérhető. A siker első törvénye: a teljesítmény vonzza a sikert, de ha a teljesítmény nem mérhető, a sikert a hálózatok határozzák meg.

A siker tudósa: Barabási Albert-László

Barabási megállapította, hogy a teljesítmény korlátos, míg a siker korlátlan. A futók vagy az úszók esetében századmásodpercek döntik el, hogy ki áll dobogóra – előfordul, hogy egy dobogón többen is állnak, mert lehetetlen eldönteni, ki volt a jobb. A teljesítmény azért korlátos, mert az egyén kapacitása is az. Ebből a tényből kiindulva meg tudjuk jósolni számos sportágban a világrekordok jövőbeni alakulását. Mivel a sikerhez a közösség járul hozzá, korlátlan. Matematikai összefüggésben a teljesítmény korlátos természetét egy haranggörbe segítségével, míg a siker korlátlanságát egy hatványfüggvénnyel tudjuk leírni.

A kutatócsoport nagyon sok tudós karrierjét vizsgálta meg és vetette össze annak érdekében, hogy megállapítsa, hogyan változik a teljesítmény a kor előrehaladtával, és hány évesen következik be a nagy áttörés. A Barabási Albert-László  a saját karrierjével kezdte.

Albert Einstein azt vallotta, hogy aki 30 éves koráig nem alkot valami nagyot a tudományban, az már nem is fog.

Azonban Einstein tévedett: a kreativitásnak nincs életkora, a kemény munka és a tehetség előbb vagy utóbb, de eredményre vezet.

Az is tény, hogy sikeres kutatásokra tipikusan a karrierek korai időszakában lehet számítani. A nagy áttörés esélye a karrier 20. éve után meredeken zuhanni kezd – ez a produktivitásra is érvényes. Azért következik be a nagy áttörés a karrier első két évtizedében, mert az ember fiatalon gyakrabban próbálkozik, fáradhatatlan és türelmetlen. A kulcsszó tehát a produktivitás. Ez újabb törvényre vezetett: ha kitartunk, a siker bármikor beüthet. Ezen ténymegállapítás mögött rengeteg matematikai számítás található – hívta fel a figyelmet Barabási.

De mi siker képlete? A szerző szerint egy egyszerűnek tűnő képlettel leírható a siker, eszerint  az ötlet szorozva a belső képességünkkel hozza létre a sikert. Ugyanakkor az alkalmasság és a korábbi siker együttesen garantálják a jövőbeni sikert – ez is a siker egyik törvénye.

A képlet így néz ki: S = Qr. 

Az S a sikert fejezi ki, mint a világra gyakorolt hatás mértékét, az r a „random ötletet”, mely számszerűsíti az ötlet értékét. A Q egy képesség, mely az ötletből sikert kovácsol.

Egy alacsony Q-faktorral bíró egyén bármilyen magas értékű r ötlettel áll elő, nem garantált a siker, mivel a Qr nem lehet magas a Q alacsony értéke miatt. A fantasztikus ötlet és gyenge kivitelezés egyik eklatáns példája az Apple első kézi eszköze, a Newton, amelyet Steve Jobs fejlesztett ki. Persze, ennek a fordítottja – remek kivitelezés, gyenge ötlet – sem vezet automatikusan sikerre, Steve Jobs pár másik kudarca, a Lisa, a NetXT vagy a G4 Cube is mutatja. Ha a Q faktor és az r érték egyformán magas, akkor viszont elkerülhetetlen az áttörés, gondoljunk csak az iPhonra, ami szintén Jobs vívmánya.

Zsúfolásig megtelt az egyik legnagyobb kolozsvári aula

A kutatócsoport által készített algoritmus annyira pontosan méri a sikert, hogy majdnem minden esetben megjósolható, hogy ki fogja kapni a Nobel-díjat. Ezt egy döbbenetes példán szemléltette Barabási, amikor is 2008-ban az algoritmus többször is egy alabamai buszvezetőt „dobott ki”, mint a kémiai Nobel-díj várományosát, amit végül három amerikai kutató kapott az úgynevezett zöld fluoreszcens fehérje felfedezéséért. Barabásiék nem értették a helyzetet, ezért kinyomozták: a három tudós felfedezéséhez a korábban tudósként dolgozó alabamai buszvezető ötlete vezetett. Az illető nem kapott finanszírozást a kutatásaihoz, ezért eltűnt a tudományos életből, kutatási eredményeit viszont megosztotta a később díjazott egyik tudóssal.

Az eset is mutatja, hogy a teljesítmény önmagában nem elég,

kell hozzá a preferenciális kapcsolódás, az, hogy közösségünkkel el tudjuk fogadtatni eredményeinket. Bár a szerencse is közrejátszódhat a karrier felfelé ívelésében, önmagában nem elég, ahogyan a teljesítmény sem. Igazán messzire állhatatossággal és magas Q-faktorral juthatunk. Ebben a folyamatban hasznunkra lehetnek a Barabási Albert-László által kidolgozott törvények, melyek mindenkire egyformán érvényesek, kortól, nemtől, és más társadalmi kategóriáktól függetlenül.

comments powered by Disqus
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.
Hogy kerül a cuna meg a farok a mioritikus keresztnévlistára? Többek közt erről is szól Radu Paraschivescu briliáns írása.
Persze, Dăncilă is udvarolhatna elegánsabban a magyar szervezet támogatásáért.
Líceumi diákok készítették, egy tapasztalt filmes óvó szárnyai alatt, és irtó bájos.
Ha ez igaz, nem is értjük, minek kell irtó sok pénzért választást szervezni?
Ki érti ezt? Most, hogy a szokásos cirkusz nélkül lehetne szavazni külföldön, már nem olyan vonzó a szavazás lehetősége.
A PSD egy rothadó politikai hulla. De még mozog. Sőt, irányít. Mircea Morarius írása.
Legszívesebben saját kezűleg lapátolná vissza a földet Kolozsvár vezetése a most megtalált északi kapu alapjaira.
Adózzunk egy perc néma csenddel az életszínvonal emlékének. :(
Ismerős a helyzet, ugye? Valaki belénk gyalogol, jön az igazságszolgáltatás, aztán kiderül, hogy a valaki igazából Valaki, és az igazságszolgáltatás szépen odébb áll.
Ha ilyen alakok irányítják a romániai közoktatást, márpedig ez a helyzet, akkor nincs miért csodálkozni a sorozatos katasztrófákon.