A csoda helyszíne: Arad. A csoda főszereplője: Adrian Dărăbanțiu. A főszereplő szakmája (és hivatása, Hippokratész után szabadon): családorvos. Pontosabban: még családorvos. Ugyanis Dărăbanțiu úr hétfőn beadta a papírjait a megyei sürgősségi kórházba. Állásra jelentkezett. De nem, nem orvosi állásra. Beteghordozó szeretne lenni.

De miért? Hiszen orvos! Ráadásul, 31 éve. Ja, nem mellesleg, az Aradi Családorvosok Egyesületének elnöke. Nos, a magyarázat egyszerű. Dărăbanțiu úr vetett egy pillantást a megyei sürgősségi kórház fizetési listáira, elbeszélgetett az alkalmazottakkal, és levonta a következtetést: a kórházi alkalmazottaknak sokkal nagyobb a fizetésük, mint a családorvosoknak.

Egy beteghordozó akár 4000 lejnél is többet kaphat kézbe, míg egy családorvos (konkrétan Dărăbanțiu úr) 31 évi tevékenység után kábé ennek az összegnek a felével megy haza, akkor is, ha jó nagy rendelője van, és kábé 2500 páciense. És akiknek kevesebb a páciensük, azoknak bizony még kisebb a fizetésük.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egy beteghordozó nem stresszel, nem kell a családorvosi rendelőket maga alá temető bürokráciával küszködnie, éjszaka nem költik fel a betegek, különösebb felelőssége nincs, és kétszer annyi pénz üti a markát.

Persze, Dărăbanțiu nem dőlhet nyugodtan hátra: elképzelhető ugyanis, hogy nem alkalmazzák, mert túlképzett. Mindenesetre megpróbálta, és nem csak a pénzért. Tettét tiltakozó akciónak is szánta, mellyel arra akarta felhívni a figyelmet, mekkora szakadék tátong a kórházi, illetve az egészségügyi rendszer többi alkalmazottainak jövedelme között.