A székelyek magyarok, nem lehet őket különálló nemzetnek tekinteni – szögezte le a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) azon kezdeményezés kapcsán, amely révén egy kis csoport magyarországi honos népcsoporttá szeretné nyilváníttatni a székelységet.

Az MTA éppen ezen kezdeményezés kapcsán vizsgálta meg az ügyet, és alakította ki álláspontját. A tudós testület Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének 2017 decemberében készített állásfoglalását a magyarországi székely nemzetiségi kezdeményezésről most teljes terjedelmében közzé tették az intézmény honlapján.

„Az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekintik. Álláspontunk szerint a Magyarországon élő székely közösség nem felel meg a nemzetiségek elismeréséről szóló törvényi feltételeknek”

– szögezi le az állásfoglalás.

Az indoklásban kifejtik: az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekintik, amelyet a vonatkozó szociológiai és kulturális antropológiai kutatások, esettanulmányok is megerősítenek. Egy olyan, a magyar kulturális nemzetből kiszakított, a romániai magyar kisebbség (nemzetrész) integráns részét képező regionális-néprajzi csoport, amelynek önmeghatározásában, különböző megnyilvánulásaiban az etnicitás és a regionális kultúra, a hagyomány meghatározó szerepet játszik.

A rendi natio közösségi azonosságtudatát a 19. század közepétől a magyar nemzetépítés regionális közösségtudata váltotta fel a közös eredet, a tájhaza, a kulturális örökség, az önkép tudatosításával.

A székelyek eredete bár nem tartozik a történettudomány megnyugtatóan tisztázott kérdései közé, fontos látni, hogy az erre vonatkozó tudományos interpretációk mellett rendre komoly szerephez jutottak a különböző származásmítoszok, köztük elsőként a sokáig jelenlévő, a nemzeti romantika korában az Árpád-ház eredethagyományának örököseként megerősödött hun származás elmélete. A tudományos vizsgálatok egy része a nem magyar eredet mellett érvel (besenyő, avar, türk, kazár, volgai bolgár), míg mások a magyarság különböző rétegeiből megszervezett határőr csoportnak tartják a székelységet. A 20. század elejétől kezdve egyes román politikai és akadémiai szereplők elmagyarosodott románokként tekintettek a székelyekre.

A székelységnek legnagyobb számban otthont adó Székelyföld az Árpád-kortól a 16. század elejéig a Magyar Királyság része volt, majd a mohácsi csatavesztést (1526) követően a székelység a fokozatosan önállósuló Erdélyi Fejedelemség államalkotó rendi nemzeteinek egyike lett. Az Erdély délkeleti részébe került székelyek kivételével, az ország más részein, elsősorban a határmenti területeken letelepedettek a 14. század végére már elvesztették a területi-népi különállásukat. A Székelyföldön a katonai szolgálathoz szorosan kötődő sajátos szabadságjogaik és a széki közigazgatási szervezet azonban a Habsburg Monarchiához való csatolást követően is megmaradtak a határőrző szereppel együtt. A kiváltságokra alapozva kialakult egyfajta regionális és csoporttudat, de a „székely nemzet” mint rendi formáció és fogalomhasználat az 1848. évi forradalom idejére megszűnt, és 1876-ra a széki szervezetet is felváltották a vármegyék. A székelyföldi középkori régészeti leletek, a földrajzi nevek, a népi kultúra elemei, valamint a székely nyelvjárások is azt mutatják, hogy magyar népességről volt szó, amely elsősorban életmódjában, gazdálkodásában, regionális intézményességében különbözött a más területeken élő magyaroktól. A székely dialektusok közeli párhuzamot mutatnak egyes dunántúli és Pozsony környéki magyar változatokkal, amely az érintett csoportok korai erdélyi áttelepülésével magyarázható.

A magyar nemzettudat gyökerei így jóval korábbiak, és a modern nemzetfejlődés időszakában, a 18. század végétől kezdve a székelyek a modern, polgári értelemben vett magyar nemzet részének vallották magukat.

Az 1918-as impériumváltást követően a Székelyföld is célpontjává vált a román nacionalizmus nemzeti homogenizációs törekvéseinek, amelyek – a sajátos szovjet mintára létrehozott autonóm tartomány széles körű magyar nyelvhasználati jogokat biztosító 1952-1968 közötti periódusa után – visszatértek a kései államszocialista időszakban. Az 1989-es rendszerváltást követően a székelyföldi politikai jövőképet leginkább egy magyar dominanciájú történeti-kulturális autonóm régió kiépítése és intézményesítése határozta meg. Ennek a folyamatnak a része a megerősödő magyar identitástudat, továbbá a székely azonosság valós és mitikus elemeire, a regionális reprezentáció régi és újonnan alkotott formáira is alapozott önkifejezés (emlékezet- és történetpolitika).

„Összességében a mai székely azonosságtudat jóval inkább egy olyan sajátos területi-közösségi identitás, amely a magyar nemzet részeként, de azon belül jól elkülöníthetően regionálisan határozza meg önmagát. A magyarországi nemzetiségként való hivatalos elismertetés objektív és törvényi feltételei tehát nem állnak fent”

– állapítja meg a MTA.

Mint megírtuk, a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) csütörtöki  ülésén elfogadta a székelyek honos népcsoporttá nyilvánítására irányuló választópolgári kezdeményezésre összegyűlt aláírások ellenőrzéséről szóló jelentést. A kezdeményezést 1022-en támogatták érvényesen.

A honos népcsoporttá nyilvánításról az Országgyűlés dönt.

A nemzetiségek jogairól szóló törvény értelmében nemzetiség minden olyan – Magyarország területén legalább egy évszázada honos – népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.

Jelenleg 13, az állam által elismert nemzetiség van: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.

A törvény szerint amennyiben további nemzetiség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel a feltételeknek, legalább ezer, magát ehhez a nemzetiséghez tartozónak valló, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán szavazati joggal rendelkező magyar választópolgár kezdeményezheti a nemzetiség Magyarországon honos népcsoporttá nyilvánítását. Ennek első lépéseként a kezdeményezők benyújtják a honos népcsoporttá nyilvánítására irányuló választópolgári kezdeményezést az NVB-hez, amely azt formai szempontok alapján elbírálja.

Az NVB 2017. július 25-én hitelesítette a székelyek honos népcsoporttá nyilvánításáról szóló kezdeményezést, a határozat jogerőre emelkedése után a kezdeményezőknek 120 nap alatt ezer támogató aláírást kellett összegyűjteniük.

Az erdélyi magyar politikai szervezetek egyöntetűen elítélik a székelyek magyarországi honos nemzetiségként való elismertetésének szándékát.