A cikksorozat első részét itt lehet elolvasni – a szerk.

Annyira hozzászoktunk a vezetőinkhez, hogy már fel sem merül bennünk a kérdés, kicsodák is valójában ezek az emberek, honnan jöttek és mit csináltak azelőtt, hogy beléptek a politikába és elkezdtek döntéseket hozni a nevünkben. Folytatjuk annak az útnak a követését, melyen a fiatal Liviu Dragnea Teleorman poros sikátoraiból eljutott a Tel Drum által összefércelt utakig, majd végül a Kiseleff (a Szociáldemokrata Párt, a PSD bukaresti központi székházának utcája – a szerk.) tökéletes aszfaltjáig.

„20 éve a közösségért dolgozom”,

mondta Liviu Dragnea néhány hete, a megyei gyermekvédelmi hatóságnál (DGASPC) történt fiktív alkalmazásokkal kapcsolatos ügyben történt meghallgatások során. Elmentünk Teleormanba, hogy kiderítsük, kiért dolgozott Dragnea 1996-tól, amikor kinevezték kormánymegbízottnak, egészen 2012-ig, amikor otthagyta a megyét, hogy a Pártot, majd – közvetítőkön keresztül – az országot vezesse.

Liviu Dragnea 1996 elején 33 éves volt, két kiskorú gyermekkel és néhány kis- és közepes vállalkozással. Miután zöldségeket szállított az alexandriai piacokra és kocsmáros volt néhány Duna menti faluban, Dragneának az 1994-1995-ös időszakban sikerült rátennie a kezét Turnu Măgurele város legfontosabb kereskedelmi egységeire: egy szállodára, egy fogadóra és egy vendéglőre. Pénzt csinált, hiszen az átmenet sétagalopp volt azoknak, akik bekapcsolódhattak a privatizációkba.

Részlet a Teleormanul újság 1998. július 29-i számából.

És – mint minden falusi fiú, aki gyorsan el akarja nyerni a város tiszteletét –

a 90-es évek közepén átvett egy megyei bajnokságban tanyázó labdarúgócsapatot,

a FC Electroturris Turnu Măgurelét. A csapat jól ment, a helyi sajtó pedig lelkesen jelentett minden egyes feljutásról. Azokban az években sok Robemát – Roşiorii de Vedében gyártott sör – csapra vertek a kis turnu măgurele-i stadion öltözőjében, a győzelmek után pedig, a Postakocsi Fogadóban (Hanul Diligenţei), melynek Dragnea lett a tulajdonosa, a hagyományos „Dőljön a lé, dőljön a lé, fiúk!” zengett.

De Liviu Dragnea halántéka őszülni kezdett, és ő többet akart néhány falusi kocsmánál, fogadónál, szállodánál, alsóbb szintű labdarúgó-bajnokságnál és egyéb kis- és közepes vállalkozásnál. Utat akart találni a nagy és nagyon nagy üzletekhez. Ehhez be kellett lépnie a politikába. Más megoldás nem volt.

1996 tökéletes év volt erre: helyhatósági, parlamenti és elnökválasztás. Röviden, sok választási kampány és nagy pénzigény a politikai pártok részéről. Dragneának pedig volt pénze.

Az első politikai lendület Petre Roman, a Demokrata Párt (PD) akkori elnöke felé vezette,

akit esélyesnek tartottak arra, hogy Románia elnöke legyen. Roman tanára volt a Műegyetemen. Együtt járták ki – Dragnea a padból, Roman a katedráról – a folyadékok mechanikája kurzust a Közlekedésügyi Karon. Dragnea esze most a hatalom mechanikáján járt és azon a befolyáson, melyet volt tanára a hatévnyi demokrácia alatt megszerzett. Adriean Videanu – akit szintén az egyetemen ismert meg, és akiből addigra már Teleorman megyei képviselő lett – kézen fogva bevezette Liviu Dragneát a Demokrata Pártba. Gyorsan beleszokott a pártszponzori szerepbe, pénzzel segítette a helyhatósági választási kampányt és végül kapott egy helyi tanácsosi mandátumot Turnu Măgurelén.

1996 júliusábam a küszöbön volt a nagy csata a Parlamentért és az Elnöki Hivatalért (akkoriban egyszerre zajlott a két választás). A Demokrata Párt a Román Demokratikus Konvencióval (CDR) szövetkezett és együtt azért küzdöttek, hogy a forradalom óta először megbuktassák Ion Iliescu Romániai Szociális Demokrácia Párt (PDSR) néven összefogott bandáját. Teleorman nem volt mindig vörös megye. Akkoriban kék volt, mert a PDSR kék volt.

Ezzel kapcsolatosan a helyi sajtó felfigyelt Liviu Dragneára és arról írt, hogy egy fiatal Turnu Măgurele-i vállalkozó 60 millió lejt pumpált a Demokrata Párt parlamenti kampányába. Dragnea már nemcsak a PD finanszírozója, hanem kampányfőnöke is volt Teleorman megyében. A Demokratikus Konvenció megnyerte a parlamenti választást, a PD-vel együtt kormányt alakított és megosztoztak a kormánymegbízotti tisztségeken. 1996 decembere volt és érdemes elidőzni ennél a momentumnál.

Látogatás a Roman-házaspárnál

A politikában jó, ha az ember ismer valakit, aki ismer valakit. A kommunizmusnak vége volt, de a szokások megmaradtak. Dragnea ismert valakit, aki Petre Roman közelébe juttathatta, hogy ha csak néhány szó erejéig, de találkozhasson volt tanárával. Ismerte Ştefan Georgescut, egy csöndes alexandriai almérnököt, aki PD-tag, egyben Petre Roman akkori felesége, Mioara első unokafivére volt. Dragnea nekiállt sztoikusan becserkészni ezt a Georgescut. „Nagyon gyorsan összebarátkoztak és elkezdtek együtt horgászni járni”, emlékezik vissza Alexandru Mocanu volt PD-s megyei tanácsos és Teleorman megyei képviselő. „És amikor megszületett a döntés, hogy a PD kapja a Teleorman megyei kormánymegbízotti tisztséget, Dragnea és Georgescu elindult Bukarestbe, a Roman-családhoz. A megyei szervezetben azt a javaslatot szavazták meg, hogy a kormánymegbízotti tisztséget Corin Lunganu, a PD Teleorman megyei elnöke kapja, de Dragnea személyesen elment Romanhoz, hogy meggyőzze, inkább őt nevezzék ki”, meséli nekünk Mocanu.

„Így van – erősíti meg Corin Lunganu –, a helyi szervezet engem jelölt. Egy hölgy volt még benne a pakliban, Florica Nedelcu, és a célegyenesben Dragnea is elindult, aki mégiscsak új volt a pártban és nem volt esélye. A párton belüli demokráciának megfelelően azt a javaslatot küldték Bukarestbe, hogy engem jelöljenek ki kormánymegbízottnak. Csakhogy a javaslattal együtt Dragnea is Bukarestbe ment és addig nem jött onnan vissza, míg meg nem szerezte Petre Romantól az ígéretet, hogy őt nevezik ki kormánymegbízottnak.”

Petre Roman jól emlékszik találkozására Dragneával:

„Fiatal volt akkoriban, nagyon aktív. A tanára voltam, de nem emlékeztem rá. Ám amikor a választási kampány során ellátogattam Teleormanba, néhány hónappal az 1996-os választás előtt, megismertem őt. Odajött hozzám és azt mondta: «Tudja, a tanárom volt…». Szimpatikus dolog volt…”

Mioara és Petre Roman. Ők adták Liviu Dragneát a román politikának.

Megkérdeztük Petre Romantól, hogy Liviu Dragnea járt-e az otthonában, hogy magának kérje a teleormani kormánymegbízotti tisztséget. Válasz: „Nem emlékszem, de nem lenne lehetetlen.”

Aztán azt kérdeztük tőle, hogy az unokafivér Ştefannak van-e valamilyen érintettsége. Válasz: „Igen, Ştefan, remek fiú, kedves unokafivére a feleségemnek, Mioarának. Alexandriában lakott. Én inkább őt neveztem volna ki kormánymegbízottnak, de nem volt egyetemi végzettsége.”

Újra megkérdeztük tőle, hogy az unokafivér Ştefan közbenjárt-e Liviu érdekében. Válasz: „Uram, az élet és az emberi természet lehetővé teszi az ilyesmit, de nem emlékszem.”

A szilveszter

Dragneát az élet, az emberi természet és a politikai indulásba befektetett pénz segítette néhány év alatt a községi kocsmáros státuszától a megyei kormánymegbízottéig.

1996 decemberének vége volt. Dragnea egy szilveszteri ünnepléssel kezdte a politikai karrierjét, melyet a helyi sajtó egy Nagy Gatsby-be illő mulatozásként vázolt fel. Díszlet: a Turnu Măgurele-i Turris szálloda vendéglője. Meghívottak: a város krémje és a Demokrata Párt Teleorman megyei főnökei. Ittak, ettek, táncoltak, aztán a vendégek és a házigazdák visszavonultak a szállodaszobáikba, pihenni. Ezt a közösségért végzett munka első négy éve követte.

„Egész éjjel dohányoztam és gondolkodtam…”

Liviu Dragnea nem kívánt e cikksorozatban együttműködni a Recorder riportereivel. Ennek ellenére különféle forrásokból összegyűjtöttük a saját változatát élete bizonyos szakaszairól. Az Adevărul újságnak adott egyik interjújában a saját szemszögéből nézve mesélte el belépését a politikába:

„Érdekes okom volt belépni a politikába. 1995 őszén a kislányom nagyon kicsi volt és gyermekkocsiban toltam hazafelé. A város olyan volt, mint háború után! Az utcák romokban. A járdáról levált a vékony betonréteg és már csak a töltelékkövek maradtak. A gyermekkocsi dülöngélt és a mai napig emlékszem, hogyan követte ezt a kislányom fejecskéje.

A karomba vettem és azt mondtam neki, hogy kezdenünk kell valamit ezzel a várossal.

Akkor megvolt a szálloda, az összes vendéglő és elég befolyásos fiatalember voltam a városban, hogy úgy mondjam. Összegyűjtöttem nagyon sok fiatalt és Turnu Măgurelén végrehajtottuk a fiatalok első forradalmát Romániában. 1996-ban sikerült megszereznünk a város vezetését is és így kerültem be a politikába. (…) Később, 1996 decemberében kineveztek kormánymegbízottnak. Én a bukaresti áruszállító fiúkkal jöttem (Dragnea azt állítja, hogy az Olt és Teleorman megyében lévő boltjaihoz hozott árut – a szerz.). Iszonyatos havazás volt és az utakat, persze, nem tisztították meg. Amikor megérkeztem a szállodához, mindenki ott volt – éppen bejelentették a tévében, hogy kormánymegbízott vagyok.”

Liviu Dragnea 1997 elején ezzel az újságoldal-sarokban közzétett vagyonnyilatkozattal mutatkozott be a teleormaniaknak. Ezzel a hozománnyal lépett be a politikába.

1997, évkezdet, kereszténydemokrata kormányzás kezdete, új világ kezdete. Miután berendelt egy seregnyi papot a Kormánymegbízotti Hivatal felszentelésére, Dragnea sajtókonferenciát tartott, melyen bejelentette a helyi szintű kormányprogramot (ismerősen hangzik?). Címe: A teleormani kormánymegbízott programja a Teleorman Megyei Kormánymegbízotti Hivatal tevékenységében elsődleges célkitűzések megvalósításáró.

Több tucat lépés következett, melyeknek radikálisan meg kellett volna változtatniuk a teleormaniak életszínvonalát. A nagy örömködésben senki sem ellenőrizte, hogy az ígért javulások a kormánymegbízott hatáskörébe tartoznak-e vagy sem. Többek között közúti és vasúti hidat ígértek Cioara község és a bulgáriai Belene város között (a híd, véletlenül, éppen a Belina-sziget mellett haladt el) (a Belina-szigettel kapcsolatos gyanús ügyletek miatt jelenleg eljárás folyik több PSD-s vezető politikus ellen –a szerk.).

Az ígéretek csak papíron maradtak, Teleorman pedig továbbra is sereghajtó volt minden jelentős kategóriában. Dragnea aszálykor azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „esőt és elviselhetőbb hőmérsékleteket vár Istentől”. Ha akkora hó volt, hogy már nem látszott, meddig tart az út és hol kezdődik a mező, Dragnea a Megyei Tanács út- és hídépítő cégét (a későbbi Tel Drumot) szidta és pozitív hőmérsékleteket kért a Fennvalótól.

Dragnea (középen) egy megemlékezésen a Teleorman Megyei Kormánymegbízotti Hivatal előtt.

A darabokból összerakott Arotól az amerikaiak által összerakott Jeepig

A fiatal kormánymegbízott imázsa idővel elkezdett megkopni. A Dunán átívelő híd nem látszott (és a mai napig láthatatlan maradt), a megye területén húzódó utak pedig egyre nagyobb ellenségeivé váltak a forgalomban résztvevő Dáciák és Oltcitek olajtartályai számára. A teleormaniak Liviu Dragnea vagyonnyilatkozatából tudták, hogy neki is egy 1987-es Dáciája és egy IMS-alvázra darabokból összerakott Aroja van. Ennek ellenére a kormánymegbízottat kizárólag egy amerikai járműben, egy akkoriban 400 millió lejbe kerülő Jeep Grand Cherokee-ben lehetett látni. A Teleormanul egyik újságírónője bátorkodott feltenni a kérdést: „Honnan a pénz, ha a kormánymegbízotti fizetés – köztudottan – egymillió-négyszázezer, nettó?” Dragnea gond nélkül válaszolt: semmilyen törvény nem tiltotta neki, hogy egyszerre legyen kormánymegbízott és teljes jogú üzletember is. „A gépkocsi nem az enyém, hanem a cégemé, a Dacoromé, és minden alkalmazott használja. És nem 400 millióba került, hanem csak 40 millióba, mert használtan vettem. 400 millió?! Nem engedhetem meg magamnak!”

Ennek ellenére ezt a kérdést sokszor kellene ismételgetni. Honnan van a pénz? 1996 és 2000 között, amikor a kormánymegbízotti tisztséget betöltötte, vagyis a kormány képviselője volt Teleorman megyében, Liviu Dragnea az egyik cégén keresztül megszerezte a Turnu Măgurele-i Turris szállodát, a Postakocsi Fogadót és a Modern vendéglőt. Ezeket az Állami Tulajdonalaptól (FPS), vagyis Románia kormányától szerezte meg. Ezeket az egységeket addig szintén Dragnea cégei irányították, de vagyonkezelőkként. Összeférhetetlenség? Akkor még fel sem találták ezt a fogalmat.

Dragneát nehéz megbuktatni

Dragneát még a párttársai is megutálták arroganciája és fékezhetetlen mohósága miatt. „Sok kellemetlenséget okozott nekünk a kormánymegbízotti mandátuma”, mondja Alexandru Mocanu, aki a Demokrata Párt színeiben volt megyei tanácsos. „Olyan pletykák jelentek meg, hogy egy gyurgyevói (Giurgiu) építőcéggel vannak zűrös ügyei, melyet pályázatok megnyerésében segített a Teleorman Megyei Tanács út- és hídépítő cégének, a jövőbeni Tel Drumnak a rovására. Aztán arról is beszéltek, hogy hivatallal üzérkedve szerepet vállalt bizonyos tulajdon-visszaszolgáltatásokban. Egy adott pillanatban mi, a PD teljes megyei vezetősége elmentünk Petre Romanhoz audienciára, hogy arra kérjük, hívja vissza Dragneát. Roman nem fogadott bennünket, Victor Babiucot és Adrian Severint küldte hozzánk, akik azt tanácsolták, hogy béküljünk ki Dragneával. Nem tudtuk megbuktatni”, mesélte Mocanu.

Dragnea széke 1998 tavaszán rendült meg először igazán, amikor megbukik a Ciorbea-kormány. A kormány lecserélése a kormánymegbízotti helyek újraosztását is jelentette. Dragnea megérzi ezt és igyekszik előkészíteni magának a terepet arra az esetre, ha leváltják. Nem hiába egy milicista gyermeke és egy rendőr testvére. Ismert valakit, aki ismer valakit a Belügyminisztériumban. A teleormani sajtó 1998 májusában számolt be a kormánymegbízott lecseréléséről és Dragnea áthelyezéséről a Belügyminisztériumba. Beosztás: államtitkár. Tisztség: a Határrendőrségen belüli logisztikai főosztály vezetője. Az új kormányfő, Radu Vasile aláírta a kinevezését, csakhogy a kormánymegbízottak istene nem eresztette Dragneát és végül a Demokrata Párt a politikai tárgyalások nyomán megőrizte a teleormani kormánymegbízotti tisztséget. Dragnea a helyén maradt.

„Korrupcióellenes bizottság? Nem látom, mi értelme lenne…”

Liviu Dragnea egyre több kapcsolatot gyűjtott a névjegytartójában és egyre nagyobb hatalmat halmozott fel. Az alexandriai Vedea erdőben megszervezte a Nemzeti Védelmi Kollégium (évekkel később oklevelet kap majd ettől a fantomintézménytől) kerekasztal-beszélgetését, megalapította és kiosztotta a „román Oscar”-díjakat (évekkel később ő is kap majd egy ilyen román Oscar-díjat). Ráadásul Liviu Dragnea lett a Teleorman megye szintjén működő Korrupcióellenes Bizottság első elnöke. A CDR–PD koalíció megígérte – és íme, be is tartotta – egy ilyenfajta bizottság létrehozását minden egyes megyében, hogy ezzel teljesítsék a választási kampányban tett ígéretüket: a korrupció teljes kiirtását Romániában.

A román Oscar-díjak első kiosztása. Dragnea egy alexandriai bírót tüntet ki.

Liviu Dragnea nem tűnt a legalkalmasabb személynek erre a feladatra: volt néhány cége, megvette a Turnu Măgurele-i szállodát, további aktívumok megvásárlását tervezte és eléggé kelletlenül beszélt a korrupcióellenes harcról. Egy kormánymegbízotti kinevezése után néhány nappal készült interjújában a Teleorman megyei korrupció kérdését is kénytelen volt érinteni: „Nem állíthatom, hogy egyetlen év alatt sikerül majd kiirtanunk a korrupciót, de az biztos, hogy egészségesebb tevékenységi légkör jön majd létre.”

Dragnea 1997-ben, beiktatása után egy évvel egyre kevésbé látszott bizakodónak az elméletileg általa vezetett korrupció elleni harcot illetően: „El akarom mondani, hogy

nem ez a megyei bizottság kapja el a korruptakat.

Fennáll annak a veszélye, hogy egyfajta korrupcióval semmilyen kapcsolatban sem álló panaszirodává alakítjuk át. Nagyon sok teljesen alaptalan bejelentés érkezik. Azt javasolom, hogy többé ne foglalkozzunk velük, mert a Rendőrséget és a Pénzügyőrséget is megbénítjuk.”

Dragnea 1998-ban, két évvel a beiktatása után de facto feladta a közpénzek elcsalása elleni harcát és örökre szabaddá tette a Teleorman Megyei Korrupcióellenes Bizottság vezetői tisztségét: „Nem látom értelmét. Az egyetlen jó dolog az, hogy a közszolgáltatók vezetői rendszeresen találkoznak és információkat cserélnek. Ha egy ilyenfajta bizottság rendelkezne törvényi kerettel, mely felhatalmazná, hogy vizsgálatokat folytasson, döntéseket hozzon, az más lenne. De így…”

És ezzel a három ponttal ér véget az a pantomimműsor, mellyel Liviu Dragnea a kezében tartotta a teleormani korrupcióellenesség gyeplőit. Jó sok évnyi állammal való üzletelés, privatizálás, bűnszervezet létrehozása, részesedéssel és névre szóló részvénnyel való ping-pongozás következett. Liviu Dragnea 2000, a kormánymegbízotti mandátum befejezése után a Megyei Tanács elnöki tisztségébe került. További 12 évnyi közhasznú tevékenység következett, mely idő alatt Teleorman a közigazgatási és politikai kudarc szimbólumává vált. De ez már egy másik történet része. A kiskirály Liviu Dragneáé.