Mădălin Hodor (történész, egy szekus besúgólista közzététele miatt fegyelmi eljárást indított ellene a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács – a szerk.) az intézmény létrehozása óta, vagyis csaknem két évtizede a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) munkatársa, de ezekben a napokban szakmai sorsa megpróbáltatásoknak van kitéve. Múlt hónapban közzétett a Revista 22-ben egy dokumentumot, melyre az 1948 és 1989 közötti kémtevékenységre vonatkozó kutatás során bukkant a kommunista titkosszolgálatok irattáraiban. A dokumentum nagyjából kétszáz személyiség nevét tartalmazta, akik együttműködtek a Securitate egyik emigrációellenes részlegével. Ez a részleg a diaszpórában élő románokkal foglalkozott és megpróbálta befolyásolni és manipulálni őket. A lista a lehető legkülönbözőbb vitákat és reakciókat váltott ki, azt bizonyítva, hogy

a kommunista politikai rendőrség kérdése csaknem három évtizeddel a kommunizmus bukása után még mindig ugyanolyan időszerű, mint hajdanán.

Mădălin Hodorral az általa közzétett lista által kiváltott viták hátteréről beszélgettem.

Szabad Európa Rádió: Mădălin Hodor úr, nemrég közzétett egy listát a 22 folyóiratban, majd utólag további részleteket is közölt. A lista nagy hullámokat keltett a román társadalomban, a médiában és az ön munkahelyén, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsában. Hogyan jutottunk ide, hogyan került egy fegyelmi-adminisztratív vizsgálat kellős közepébe?

Mădălin Hodor: A CNSAS Kollégiuma a szóban forgó cikk megjelenése után néhány nappal, vagyis április 17-én úgy döntött, hogy közigazgatási és fegyelmi vizsgálatot indít ellenem.

Tudja, hogy ki kezdeményezte? Vagy egyszerűen a Kollégium plénumának kezdeményezése volt?

Nem tudom, hogy a Kollégiumból ki kezdeményezte, ezeket a részleteket nem ismerem. Én ugyanúgy értesültem az adminisztratív-fegyelmi vizsgálat létezéséről, mint mindenki más, az intézmény honlapján azon a napon közzétett közleményből. Semmilyen módon nem értesítettek erről a vizsgálatról. Hivatalosan, egy okirattal csak április 25-én tájékoztattak arról, hogy egy vizsgálat alanya vagyok… A kutatói akkreditációmat már április 17-én felfüggesztették, vagyis azon a napon, amikor a CNSAS Kollégiuma kiadta a közleményt, és egyben a kutatói akkreditálásomat is felfüggesztette.

Mióta dolgozik a CNSAS-nál?

A létrehozása, vagyis 2000 óta. Idén szeptemberben lesz tizennyolc éve.

Voltak korábban ilyenfajta incidensei?

Soha.

Léteztek ilyenfajta incidensek?

Ebben az értelemben nem.

Vagyis egy fegyelmi-adminisztratív vizsgálat értelmében.

Nem.

A közzétételről beszélők azt mondták, hogy ön megsértette a köztisztviselői jogállást és bizonyos belső normákat, melyek megtiltották, hogy ilyesmit tegyen. Ugyanakkor a CNSAS feloldotta az ön által publikált dokumentum titkosítását. Tehát, merem azt mondani, hogy ez – némiképp – nyilvános dokumentum volt.

Azt hiszem, hogy ezzel kapcsolatosan tisztáznunk kell egy dolgot: mindkét vizsgálat, az adminisztratív és a fegyelmi (utóbbi a CNSAS-os kollégák által ellenem megfogalmazott panaszok eredménye), szóval mindkettő a köztisztviselői és az intézményi alkalmazotti minőségemre vonatkozik. Márpedig

a listát akkreditált kutatói minőségemben tettem közzé.

A CNSAS-nál több száz akkreditált kutató van, én pedig ugyanazt tettem, amit ők: választottam magamnak egy kutatási témát, kitöltöttem egy akkreditálási kérvényt, a Kollégium ezt elfogadta, majd az akkreditálás alapján másolatokat kértem bizonyos dokumentumokról az archívumból, melyek beleillenek a kutatási témámba, melynek címe A román kémkedés története 1948-tól az 1989-es forradalomig. Négy aktát, 148 oldalt kértem ki, tehát nemcsak a közzétett listát, nemcsak azt az aktát, melyben a szóban forgó lista megtalálható.

Tehát más listák is léteznek.

Más listák is léteznek és több aktát is kikértem. Kértem ezeknek a másolatoknak a kiadását, a CNSAS pedig átadta őket, pecséttel, fejléccel, a kifizetésről (a másolási díjról van szó – a szerk.) bizonylatot kaptam és attól a pillanattól, az általánosan érvényes szabályoknak megfelelően, megszűntek a kapcsolatok az intézménnyel. Mert amikor akkreditálsz, aláírsz egy kérvényt, az akkreditálási kérvényt, vállalsz bizonyos törvényi előírásokat. Ezek szerint, és ez fontos részlet, a CNSAS csak akkor vonhatja vissza egy kutató akkreditálását, ha rosszhiszeműen megszegi azoknak a személyeknek a magánéletére vonatkozó törvényi előírásokat, akikről ír vagy publikál: intim részletek, betegségek, ilyenfajta dolgok.

A kémkedés története 1948-tól az 1989-es forradalomig… Mit jelent ez? Befolyásolási tényezőkről, a Securitate által használt ügynökökről van szó?

Ezzel a kutatási témával a kémkedés kérdésére kívántam felhívni a közönség figyelmét és egyértelműen leírtam, hogy a kutatási téma nevében megszerzett dokumentumokat cikkekben, tanulmányokban, könyvekben fogom felhasználni. Ezt egyértelműen beleírtam a kérvénybe. Tehát hamis az a most hajtogatott állítás, mely szerint nem tettem egyértelművé, hogy miként kívánom hasznosítani az információt.

Megismétlem a kérdést: Mire vonatkozik az 1948 és 1989 közötti román kémkedés? Voltaképpen ezzel azt akartam kérdezni, hogy mennyire jelentős a közzétett lista és azok, melyek ezután jelenhetnek meg?

A következő volt az elképzelésem, amikor erre a témára akkreditáltattam magam: a román kémszolgálatról, nevezetesen a Külügyi Hírszerző Igazgatóságról (DIE) vagy a Külügyi Hírszerző Központról (CIE), ahogy azt később nevezték, már írtak korábban, de nem történt meg egy nagyon fontos kérdés tisztázása, vagyis az, hogy

1948-tól 1989-ig az egész kémtevékenység egyfajta második Securitatéként működött.

Tehát nem egyetlen Securitate létezett, hanem kettő. Állandóan arról beszélünk, hogy a belföldi Securitate folytatott politikai rendőrségi tevékenységet, megfigyelte a románokat, aktákat készített róluk és más hasonlók, míg a kémszolgálat olyasmivel foglalkozott, mint minden mai kémszolgálat.

Vagyis egyfajta romantikus kép a hazafiról, a Romániát a terroristáktól megvédő James Bondról…

Pontosan, a létfontosságú információkat megszerző és a bennünket a terrorizmustól megvédő kém. Egyértelmű, hogy misztifikációs műveletről van szó a román kémszolgálati tevékenységről, én pedig azzal az akkreditációval, melyet megkaptam, azzal a dokumentálódással, melyet el akartam végezni, azt akartam bizonyítani, hogy a kommunista kémszolgálat egy második Securitate volt. A kommunista kémszolgálat pontosan ugyanazt tette, amit a belföldi biztonsági szolgálat, vagyis szintén politikai rendőrségi tevékenységet végzett, ugyanannak a totalitárius gépezetnek volt a része, mint a belbiztonság, semmiben sem különbözött attól. Ez volt az akkreditálási téma célja.

Ami magát a listát illeti, a szóban forgó listát annak a katonai egységnek, a 0225-ös emigrációellenes dandárnak a bemutatásával együtt tettem közzé. Bemutattam, hogy mivel foglalkozott, mi volt az egység tevékenységi irányvonala. Miért tettem ezt: mert létfontosságú annak megértése, hogy a listát ennek alapján kell értelmezni.

Azzal vádoltak, hogy azt állítottam a listán szereplő személyekről, hogy a törvényi értelmezésnek megfelelő együttműködői voltak a Securitaténak. Nem állítottam ezt, annyit mondtam, hogy ez egy lista, egy táblázat az ezzel az egységgel kapcsolatban álló együttműködőkről és rámutattam arra, mivel foglalkozott ez az egység. Miért fontos a táblázat? Azért, mert láthatja, nagyon sok történész szerepel rajta.

A kérdés a következő: miért van ilyen sok történész és nem – mondjuk – mérnök, fogász vagy más foglalkozású?

Lehetséges, hogy az Akadémia elnöke, Ioan Aurel Pop közvetetten válaszolt erre, amikor azt mondta, hogy talán azért szerepel a listán, mert a doktoranduszi koordinátora arra kérte, tegyen közzé valamilyen történelmi tanulmányokat külföldön. Nem tudjuk, miféle tanulmányokat közölt és személy szerint én rendkívül kíváncsi lennék, milyen folyóiratokban és milyen tanulmányokat közölt.

Én is kíváncsi vagyok és a közzététel után feltett kérdés továbbra is érvényben marad, mert Pop úrtól azt követelték, nemcsak én, hanem más történészek vagy újságírók is, hogy mondja el, mert azt állította, hogy az 1985 és 1987 közötti időszakban három cikket közölt a németországi bevándorlók egyik folyóiratában. Márpedig, hogy is mondjam, hihetetlen dolog, hogy tanulmányokat küldhettél egy bevándorlók, a kommunista rezsimmel szemben ellenséges bevándorlók által fenntartott folyóiratba. Hazai történészként hogyan publikálhattál a rezsimmel ellenséges bevándorlók egyik folyóiratában? Ez enyhén furcsa helyzet…

Azt is érdekes lenne megnézni, hogy ki finanszírozta azt a folyóiratot.

Pontosan, ki finanszírozta, és az ön kérdésére visszatérve, Pop úr közvetve válaszolt arra, amit én is állítottam a szóban forgó cikkben, nevezetesen azt, hogy igen, nem véletlen ilyen sok történész szereplése a listán, mert ha megnézzük az emigrációellenes dandár tevékenységi irányvonalát, akkor azt látjuk, hogy tevékenységének egyik fontos komponense a Ceauşescu-párti propaganda, a nacionalizmuspárti propaganda, az a protokronista történelem volt, mely Nicolae Ceauşescu külföldön zajló propagandájában volt hasznos, melyben őt egy sor vezetővel állították egy sorba Bojrebisztásztól a jogarral a kezében ábrázolt Ceauşescuig. Erről beszélünk. Ezért van ilyen sok történész a közzétett listán: mert az emigrációellenes dandár Securitate-tisztekből állt, de a tisztek nem tudtak történelmet írni. Ők gyakorlatilag megrendelték ezeket a történelmi tanulmányokat, melyek, ahogy azt Pop úr is állította, akár III. (Nagy) Istvánról (Ştefan cel Mare) is szólhattak, mert valójában olyasmik voltak, melyek ehhez

a nacionalista irányvonalhoz, egyesek szóhasználatával Ceauşescu nemzeti-kommunizmusához kötődtek,

végső soron a történelemnek erről a nacionalista-ceauşiszta nyomvonalához tartoztak, melyet a hivatalos propaganda alátámasztására használtak. Voltaképpen erről szól ez a vita, melyet az általam közzétett lista váltott ki…

A Román Akadémia elnöke azt is állította, hogy önnek rejtett céljai vannak. Éppen csak kinevezték az Akadémia élére és ön némiképpen aláásta ezt a nagyon frissen szerzett pozícióját, ki tudja kiknek a nevében, talán azokéban, akik maguk akarták volna azt megszerezni.

„Azok nevében, akik gyűlölik Romániát”, mert a lista közzététele után feltettek a Romániát gyűlölők listájára. Úgy tűnik, hogy létezik ez a ki tudja kik által összeállított listája azoknak, akik gyűlölik Romániát.

Az Akadémia elnöke tavaly aláírt és akadémikusokat is meggyőzött, hogy aláírjanak egy románságot támogató felhívást.

A 13. rendelet elleni tüntetések időszakában megjelent februári felhívásra utal.

A felhívás nem különbözik attól az ön által említett feketelistáról, melyen a hazájukat nem szeretők szerepelnek. És az emigrációellenes dandár üzenetétől sem.

Nagyon hasonlít rá. Személy szerint azt hiszem, hogy ez egyáltalán nem véletlen. Azt hiszem, hogy az együttműködői táblázat nemcsak azt mutatja, hogy 1989 előtt kapcsolat volt a listán szereplők és a Securitate között, hanem ennek a mentalitásnak a folytatódását is. Ez a nemzeti, Európa-ellenes, idegengyűlölő, látszólag hazafias – egy Ceauşescu nacionalizmusához, nem egy európai nacionalizmushoz hasonló hazafiságról van szó –, autentikus és vállalt irányvonal világosan megmutatja, hogy mindaz igaz, amit mondtam, vagyis a hatások a mai napig láthatóak. Nem véletlen Pop úr viselkedése az említett helyzetben, vagyis a tavaly februári felhívás aláírása.

Pop úr ennek a nemzeti–ceauşiszta iskolának a terméke. A Securitate ilyenfajta személyeket támogatott…

A korai doktori cím is árulkodó lehet, a megvédésekor harminc éves volt…

Nem tudom. Nem vitatom Pop úr intellektuális és történészi képességeit sem, de azt mondom, hogy nem véletlenül szerepel a listán. Kérdésére visszatérve, mert ez nagyon fontos pontja az ellenem folytatott hadjáratnak, ez volt az egyik vihart keltő vád és ez váltotta ki a legtöbb hatást a sajtóban, nevezetesen: Hodor azért teszi közzé ezt a listát, hogy lejárassa az Akadémia frissen kinevezett elnökét.

… Horia Andreescut, Vasilescut a Banktól (Román Nemzeti Bank, BNR – a szerk.), Cornel Nistorescut…

Jó-jó, ezek a dolgok háttérbe szorultak, mert Pop úr volt a fő téma, hiszen éppen csak kinevezték az Akadémia elnökének, tehát – hogy is mondjam – az összeesküvés csillagai együtt álltak, tehát világos, hogy ezek a dolgok Pop úrral és egy olyan összeesküvéssel állnak kapcsolatban – melynek én is tagja vagyok, ugye? – és melynek Pop úr aláásása a célja.

És Románia egyik jelképének az aláásása: a Román Akadémia…

Pontosan,

a Román Akadémia, de nemcsak erről van szó, hanem a román hazafiság legfőbb képviselőjének az aláásásáról.

És akkor beszéljünk a konkrétumokról. A helyzet nagyon egyszerű: ennek a listának a másolatát április 3-án, 8:49 órakor kaptam meg. A közzétett dokumentumon szerepel a dátum és az időpont. Az Akadémiában a választás április ötödikén zajlott, a listákat április 12-én tettem közzé…

Tehát egy héttel később…

Egy héttel a választás után, annak ellenére, a lista már két nappal a választás előtt a birtokomban volt. Ha az én szándékom és a Pop úr ellen összeesküvő körök szándéka az lett volna, hogy megakadályozzuk az Akadémia élére kerülését, akkor a választás előtt két nappal közzétettem volna a dokumentumokat.

Mivel magyarázza, hogy az alkotói szövetségeknek, az Akadémiának semmilyen hivatalos reakciója nem volt a lista publikálásra. Senki sem állt elő azzal: „Ez a Román Akadémia álláspontja az ezen a listán szereplő néhány akadémikussal kapcsolatosan, mert Dan Berindei és Ioan Caproşu is szerepel rajta”… Voltaképpen hivatalosan még a korábban leleplezettek sem reagáltak…

A listával szembeni bírálatok egyike az volt, hogy a listán szereplőknek nem volt kapcsolatuk a Securitatéval. De a listán szereplők közül egyeseknek közismerten, bizonyítottan kapcsolatuk volt a Securitatéval… Dan Berindei-nek hálózati aktája van. Tudja, az első dolog, amit mondtak, az volt, hogy ezek nem együttműködők, hanem ez csak egy Securitate által véletlenszerűen összeállított lista. Nos, mivel magyarázható, hogy a listán szereplők közül egyesek közismert együttműködők, vagyis

egy együttműködői listára olyanokat is feltettek, akik tényleg azok és olyanokat is, akik nem azok, így, összekeverve?

Szó volt még arról a Ioan Aurel Pop neve mellé írt „NEM”-ről is…

Igen, szó van a „NEM”-ről, szó van az aktában szereplő oldalakon megjelent bejegyzésekről… Miközben egyértelmű a magyarázat: a szóban forgó oldalak a Securitate egyik adatbázisából származó listához tartoznak. Két egység, vagyis az emigrációellenes dandár és az irattár, a Külügyi Hírszerző Központ műveleti kartotékja közötti levelezésről van szó. Vagyis nevetségesnek, minimális logikával sem rendelkező dolognak tartom azt a felvetést, hogy a Securitate egyik egysége iktatásra elküldött egy listát az irattárnak, melyben azt állítja, hogy bizonyos személyek együttműködők, hogy aztán golyóstollal felülírják azt állítva, hogy voltaképpen nem együttműködők. Ez azt jelenti, hogy a listát álküldő személyek hibákat követtek el, hazudtak az irattározóknak, majd felülvizsgálták az ügyet és azt mondták: „Álljatok meg egy kicsit, mert ezek közül egyesek nem együttműködők.” Nevetséges.

Az Akadémiára visszatérve. Az ottani helyzet nem különbözik attól, ami minden téren tapasztalható Romániában. Az Akadémia sem kivétel. Az 1989 előtti szekus rendszer túlélése a mai napig fertőzi mentálisan, ideológiailag és intézményesen is az állam működését. Ezért válik az ember harminc évvel a forradalom után üggyé, ha közzéteszi a volt Securitate egyik listáját.

Ebben az a furcsa, hogy én vagyok az ügy, vagyis létezik egy Hodor-ügy, de nincs ügy a Hodor által közzétett listából…

Nincs Isărescu-ügy…

Nem létezik Isărescu-ügy (Mugur Isărescuról, a Román Nemzeti Bank kormányzójáról van szó – a szerk.), nem létezik Pop-ügy. Itt van például az is, hogy eltelt két hónap a lista közzététele és azóta, hogy jeleztem, a dokumentumból hiányzik egy oldal, a második oldal. Senki sem tett semmit annak kiderítéséért, hogy mi történt azzal az oldallal. Vagyis én jelzem, hogy egy irattári dokumentumból nem adtak ki egy oldalt, de ez nem lényeges dolog…

Így csak találgatni tudunk, hogy ki lehetett a lista B betűjénél…

Igen, találgatni tudunk, de az lenne a fontos, hogy egyértelműen, kételyek nélkül megtudjuk. Lépéseknek kellett volna történniük e dokumentum kibocsátója felé, akitől meg kellett volna kérdezni: „Uram, hol van a második oldal, kérem, adják át, ahogy átadták a dokumentum többi részét is”… De ez egy klasszikus módszer, amellyel a Securitate aktáiban találkoztam: nevezetesen az, hogy elvonod a figyelmet a fő témáról, elfeded a fontos kérdést és a figyelmet egy melléktémára, vagyis rám irányítod át. Gyakorlatilag most én vagyok a figyelem középpontjában, holott nem ez a téma, ez a lista a téma, amit az képvisel, amit szisztematikusan kerülnek, mert – ismétlem – senki sem tette fel a kérdést, hogy miért szerepel ilyen sok történész a listán. Miről van szó?

De a Társadalmi Párbeszédért Csoporton (GDS) és még néhány elszigetelt személyen kívül a civil társadalom sem mozdult meg, holott a román civil társadalomnak több tucat olyan szervezete van, melyek közbeléphettek volna és nemcsak a második oldalt kérhették volna ki, hanem a lista, a listák folytatását is, hiszen egyértelmű, hogy több ilyen együttműködői lista van.

Véleményem szerint a lista közzétételének egy nyomozás kezdetének kellett volna lennie,

mert az ebből az ügyből következő logikus kérdések egyben azok is, melyeket pontosan a lista közzétételét bírálók is feltettek. Nézzük meg, hogy van-e Pop úrnak aktája a SIE-nél (Külügyi Hírszerző Szolgálat – a szerk.). Mert ha szerepel a Securitate valamelyik egységének az egyik listáján, akkor nem lenne logikus megnézni, hogy van-e aktája a SIE-nél?

De amikor bekerült az Akadémiába, vagy amikor az Akadémia élére került, akkor a törvény szerint nem kellett volna saját felelősségére nyilatkoznia arról, hogy nem végzett politikai rendőrségi tevékenységet?

Pop úrnak van egy CNSAS által 2009-ben kibocsájtott igazolása arról, hogy nem működött együtt, ami valóban tisztázza kapcsolatát a Securitatéval. Az a gond, hogy ez a lista az UM 0225 együttműködőivel már 2007 óta a CNSAS-nál van. Pop úr igazolásában pedig fel kellett volna tüntetni, hogy szerepel azon a listán. És nem tüntették fel.

Vajon nem maga a törvény hiányos, melytől elfogadása óta maga Ticu Dumitrescu (a kezdeményező nemzeti parasztpárti képviselő – a szerk.) is elhatárolódott, pontatlan meghatározások szerepelnek benne, a későbbi módosítások miatt pedig még ködösebbé vált? Talán a gyenge meghatározás, a fogalmak zavarossága vezetett olyan igazolásokhoz, melyek szerint Corneliu Vadim Tudor (a Ceauşescu-rezsim egyik dicsőítője, a későbbi Nagy-Románia Párt alapítója és vezetője – a szerk.) nem végzett politikai rendőrségi tevékenységet, Adrian Năstase nem végzett politikai rendőrségi tevékenységet, Ion Iliescu nem végzett politikai rendőrségi tevékenységet…

Igen, és az általam a Revista 22-ben közzétett listán szereplő személyek sem végeztek politikai rendőrségi tevékenységet. Véleményem szerint, legalábbis annak alapján, amit publikáltam és az általam felhozható bizonyítékok alapján, ez a kétszáz személy nem végzett politikai rendőrségi tevékenységet. Én nem is állítottam ezt, de sokkal súlyosabb dolgot mondtam annál, hogy ezek a személyek állítólag együttműködők voltak. Azt állítom, hogy a szóban forgó listán szereplő személyek

nem klasszikus együttműködők, kapcsolatuk a Securitatéval nem korlátozódik triviális, a klasszikus együttműködéssel kapcsolatos ügyekre:

aláírunk egy együttműködési nyilatkozatot, jelentéseket írunk a Szabad Európát hallgató szomszédról, vagy feljelentjük azokat, akik Ceauşescuról mondanak vicceket.

Ők üzenethordozók, a propaganda vektorai voltak.

Pontosan, pontosan. A rendszerrel való sokkal mélyrehatóbb együttműködési szintről beszélünk, mint ameddig egy klasszikus együttműködő eljuthatott volna. A Román Akadémia ügyére visszatérve. Azt mondtam, hogy nem képez kivételt a román intézmények körében. Sőt. Semmiféle reakcióra sem számítok a Román Akadémiától, hiszen ez az intézmény eltűrte, hogy Iulian Vlad Visszaemlékezések című könyvét a Román Akadémia temesvári fiókjában mutassák be. Arról a könyvről van szó, melyben Iulian Vlad, aki 1989-ig a Securitate vezetője volt, aki egyértelmű tűzparancsot adott ki Temesváron, mely parancsok nyomán embereket gyilkoltak meg Temesváron, elment az Akadémia ottani fiókjába és azt mondta, hogy a Securitate nem lőtt Temesváron, ami rendkívül súlyos dolog, mely sérti a forradalom áldozatainak emlékét, sérti a román állam és azoknak a szabadságjogoknak az alapját, melyekkel ma rendelkezünk. Mi mindent ezeknek az embereknek köszönhetünk, akik 1989-ben meghaltak Temesváron.

És akkor jön Iulian Vlad és az Akadémia fiókjának szónoki emelvényéről köp le a sírjukra és abszolút semmilyen reakció sem érkezik ebben a kérdésben az Akadémia egyetlen tagjától sem… Ettől a pillanattól kezdve, legalábbis én úgy vélem,

a Román Akadémia örökre lejáratta magát a román állam intézményeként, függetlenül attól, hány olyan Felhívást fogalmaznak majd meg ezentúl a nemzeti szellem megőrzéséről, hazafiságról, a fiatal nemzedék neveléséről.

Az én szemszögemből nézve, amíg a Román Akadémia nem áll elő egy közleménnyel, nem késő, három év telt el azóta, vagyis amíg nem áll elő egy közleménnyel, melyben kimondja, hogy elítélendők a Iulian Vladdal akkor szervezett akciók és elhatárolódik azoktól.

Attól tartok, sok más könyv miatt is magyarázatot kellene adniuk. Emlékszem, hogy korábban egy másik könyv is megjelent az Akadémia égisze alatt, A nacionalista volt a címe. És ez annak a fasisztoid típusú hisztérikus nacionalizmusnak volt a dicshimnusza, melyet a Nagy-Románia párt egyik néhai tagja, Vadim Tudor akkori jobbkeze írt (Vlad Hogeáról van szó – a szerk.). És szintén az Akadémia egyik intézménye bábáskodott a könyv felett.

A vita voltaképpen ennél a pontnál ragadt le: ennek a listának a közzétételével én sem a listán szereplő személyeket nem zavartam, és – nem is tudom – a Securitate leleplezéséről szóló vitát sem…

A dezinformációs divíziót zavarta…

Nem a dezinformációs divíziót zavartam meg, hanem a volt Securitatétól a mai napig megörökölt irányvonalakat, ideológiai irányvonalakat.

Mert ha ma nemzetközi összeesküvésekről, Sorosról, a ránk leselkedő és nekünk rosszat akaró Románián kívüli ellenségekről vagy olyan Európai Unióról beszélünk, mely direktívákat osztogat nekünk ahelyett, hogy segítene és a végtelenségig eltűrné a hülyeségeinket, ez az ilyenfajta redukcionista és izolacionista típusú nacionalizmusra való összpontosítás szintén ebből az 1989 előtti propagandából származik, melyet ma is átélünk.

És melyet továbbra is újraaktiválnak azok a befolyásolási ügynökök, akikről beszélünk.

Abszolút. Meggyőződésem, hogy Pop úr el is hiszi, amit ír. Tehát nem gyanúsítom azzal, hogy bábu lenne, akinek megmondják, hogy mit tegyen, és mit írjon. Biztos vagyok abban, hogy meggyőződésből teszi, meggyőződésből ír, megpróbálva mindezeket érvekkel alátámasztani. Az a gond, hogy ő ebben a szellemben nevelkedett. Természetesnek tartom Pop úr megválasztását az Akadémia élére. Ezzel nincs semmi gondom.

Ez pontosan az a hely, ahol neki lennie kell, illik az intézményhez. Éppen ez a gond.

Mi fog most történni?

Le kell majd vonni a két vizsgálat következtetéseit. Az adminisztratívnak már voltak következményei, felfüggesztették az akkreditálásomat… Az akkreditálás felfüggesztése után berendeltek, hogy magyarázatokat adjak a lista közzétételére, május 3-ára rendeltek be a Kollégiumba, válaszoltam a lista közlésének körülményeire vonatkozó kérdésekre, írásban is elküldtem az álláspontomat. Attól a dátumtól kezdve nincs semmilyen következménye annak az adminisztratív vizsgálatnak. Úgy tudom, a Kollégium a fegyelmi vizsgálat következtetéseire vár, bár nem látom, hogy milyen kapcsolat lehetne a kettő között.

Mind a fegyelmi bizottság, mins a CNSAS Kollégiuma is olyan tetteket vizsgál, melyeket egy köztisztviselő rovására lehet írni. Amennyiben fennáll a gyanú, hogy megsértettem a belső szabályzatot vagy normákat, az intézmény alkalmazottjaként bizonyos vizsgálatoknak vetnek alá. A gond az, hogy én ezeket a lépéseket nem az intézmény alkalmazottjaként tettem, hanem akkreditált kutatói minőségemben szereztem meg a másolatokat és közöltem őket.

Némiképp nevetséges, hogy a CNSAS a saját döntését vizsgálja, melyek alapján kiadott bizonyos dokumentumokat,

azt állítva, hogy csalárd módon szereztem meg azokat… Már bocsánat, de ez abszurd. Tekintettel arra, hogy ezeket a dokumentumokat lepecsételve szereztem meg, a dokumentumok már nem a képezik a CNSAS tulajdonát, a CNSAS pedig nem foglalhat állást arról, hogy miként kerültek ezek felhasználásra, mert nem egy törvény felett álló instancia. Ezen az alapon a CNSAS-nak ellenőriznie kellene, hogy mi történik azokkal a dokumentumokkal, melyeket naponta adnak ki az akkreditált és dokumentumokhoz hozzáférő több száz kutatónak. Végső soron ez a fajta cenzúra a szólásszabadságukat érinti.

Mivel magyarázza azt a kvázi egyhangúságot, mellyel a Kollégium az ön ügyét kezelte? Úgy tudom, hogy kilenc a kettőhöz szavazták meg a kutatási akkreditálása visszavonását. Ez egy politikai nyomásgyakorlási ügy?

Nem, e döntés esetében nem gondolnék politikai nyomásgyakorlásra. Az a véleményem, hogy az akkreditálás felfüggesztését megszavazó kollégiumi tagok egy részét a médián keresztül manipulálták bizonyos panaszokkal, melyek az intézményen belülről érkeztek, olyan hazugságokkal, melyekkel szemben nem védhettem meg magam előttük. A vádak nem a listára vonatkoznak, hanem az egész tevékenységemre és arra, hogy zavartam bizonyos személyeket, akiket azzal vádoltam, hogy a volt szekusok Vitralii című folyóiratában publikálnak. De a folyóiratszámok léteznek, az aláírásuk benne szintén, tehát könnyű bizonyítani ezt a vádat.

A Kollégiumot nemrég nevezték ki, a Kollégiumban vannak olyan tagok, akik nem ismerik az intézmény boszorkánykonyháját és akiket manipulált ez az ellenem irányuló reaktív hullám, melyet Cazimir Ionescu úr serkentett, akinek személyes vágya, hogy elérje elbocsátásomat a CNSAS-tól. Ezt egy róla írt cikkem miatt akarja. Abban azt állítottam, hogy vádlottként szerepel a Bányászjárás-ügyben és

nem lenne jó, ha olyan személy lenne a Kollégiumban, akit emberiesség elleni bűncselekménnyel vádolnak,

még akkor sem, ha a nyomozás még nem ért véget, de a vádlotti minőség egy ilyen specifikus ügyben – emberiesség elleni bűncselekmény – enyhén összeférhetetlenné tesz egy olyan intézményben való tevékenységgel, mely elsősorban ilyenfajta helyzetekkel foglalkozik. Számomra nem tűnik helyénvalónak, hogy ilyesmiket tett, majd itt olyan Securitate-tisztek ellen szavaz, akiket olyasmikkel vádol, amiket ő maga is elkövetett.

Különben azt is mondják, hogy a bányászjárások idején a Securitate ügynökeit is reaktiválták és bevetették…

Igen, minden további nélkül, ez valójában egy külön ügy, pontosan erről szól a bányászjárás témája: a poszt-Securitate tevékenységei az 1990. júniusi bányászjárás idején azonosak azokkal, melyeket az 1989. decemberi forradalom idején követtek el.

Ugyanaz a manipulálás, ugyanaz a forgatókönyv.

Ha emlékszik, a Securitate Temesváron megpróbálta huligánok tetteinek és vandalizmusnak beállítani a Ceauşescu elleni tüntetéseket. Pont ugyanezt a forgatókönyvet ismételték meg 1990 júniusában. Huligánoknak állították be az Egyetem (Universităţii) téri tüntetőket. De időközben közzétettek olyan dokumentumokat, melyekből kiderült, hogy a buszok felgyújtását, a rongálásokat a Securitate emberei vagy a Belügyminisztérium provokatőrei hajtották végre: a forgatókönyvek a legkisebb részletekig azonosak.

Mindkét esetben külföldi ügynökségekről beszéltek. Ezt az idegengyűlöletet némiképp magyarázza az ön által közzétett lista: a külföldiek fenyegetik a haladásunkat, a forradalmunkat, ők a külső ellenség, mellyel meg kell küzdenünk.

Ezért mondtam, hogy nem a listán szereplő személyek a téma. Pontosan az a téma, amiről most beszélünk.

A szóban forgó lista közlésével az ülőideget sértettem meg. Vagyis megmutattam – azoknak, akik ezt megértették – az 1990 előttről megörökölt szekurizmus és nacionalista ideológia irányvonalait.

Köszönjük, Mădălin Hodor úr.

A Mădălin Hodor által közzétett teljes lista itt böngészhető.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.