Hamarosan 20 éve lesz, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőinek igazi rögeszméjévé vált, hogy biankó csekket szerezzenek az Amerikai Egyesült Államoktól. 20 éve próbálnak megvásárolni Washingtontól egy illuzórikus kombinációját a megbocsátásnak és az áldásnak, amitől hatalmon maradásuk, a törvény előtti mentességük garanciáját remélik és az engedélyt arra, hogy kizárólag a saját igényeiket kiszolgáló módon irányíthassák az országot.

Mennyi forrást vertek dobra (a mi pénzünkből), hogy megvalósulni láthassák az álmukat! És még mindig nem fogták fel, hogy délibábot kergetnek! Năstase, Geoană és Ponta után a legnagyobb párt jelenlegi vezetőségén a sor, hogy a Magas Portánál szerencsét próbáljon.

Ezzel magyarázható a kormány döntése, hogy követik a Donald Trump által bejelentett irányt és áthelyezik Jeruzsálembe az izraeli nagykövetségünket.

Ezzel magyarázható az az elkeseredett igyekezet, hogy az utolsó centig ellenőrzésük alatt tartsák a katonai felszerelések beszerzésére vonatkozó összes részletet és kifizetést. Ezzel magyarázható, részben, a hagyományos családról szóló népszavazás is. De a Magyarország kormányfőjével ápolt egyre szorosabb kapcsolat is. Ezzel magyarázhatók az Európai Unió elleni heves támadások, annak semmibe vétele, hogy elveszhet az európai források jelentős része és a Franciaország elnökével szembeni ironikus megjegyzések is.

Mi kapcsolja össze mindezeket a kezdeményezéseket? Még ha egy részüknek más céljaik és nagyon változatos mozgatórugóik vannak is, a PSD-nek az az igyekezete az mindent összekötő vörös szál, hogy kapcsolatot létesítsenek az amerikai elnök mögötti konzervatívokkal. És nemcsak olyan Trumphoz közeliek jóindulatának a megvásárlásával, mint Elliot Broidy és Roger Stone, hanem politikai kezdeményezésekkel is.

Míg a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetéséről szóló javaslat és a fegyvercégek érdekeltté tétele nem igényel magyarázatot, nyilvánvaló célokat szolgáló bárdolatlan és rikító taktikák lévén, magyarázatra érdemes, hogy

miért véli a PSD úgy, hogy a dacolás az EU-val, a varsói és budapesti rebellisekkel való összehangolódás

és egyes konzervatív ideológiai arzenálhoz tartozó témák a Fehér Ház jóindulatának elnyerését fogják szolgálni.

Már régóta nem újdonság, hogy a washingtoni politikai-katonai elit egy bizonyos szegmense mélységesen elégedetlen azzal, ahogy az Európai Unió és különösen Németország az AEÁ-val bánik. Konkrétan azt nehezményezik, akárcsak Kína esetében, hogy többet adnak, mint amennyit kapnak. Az amerikaiakat az EU-val, Németországgal kapcsolatosan az frusztrálja, hogy miközben ők fizetik a kontinens békéjének és biztonságának fenntartásával kapcsolatos számla jelentős részét, nem kapnak viszonzásul ennek megfelelő mértékű gazdasági hasznot.

Ehhez a pontosan meghatározott szemrehányáshoz társultak a Németország és Oroszország közötti egyre erőteljesebb közeledés jelei is, ami az AEÁ számára mindig is nulla fokozatú geostratégiai fenyegetést jelentett. Véletlen egybeesés, vagy sem, azokban az években, amikor megjelentek ezek a jelek, egy másik republikánus adminisztráció, a George W. Bush által vezetett állította szembe először egymással a „régi” és az „új” Európát.

Következésképpen az utóbbi években, amióta Magyarország és Lengyelország élesebb bíráló hangot ütött meg Brüsszellel és Berlinnel szemben, sok európai úgy vélekedett, hogy

túl szelíd volt Washington reakciója az említett országok demokráciával kapcsolatos kisiklásaira.

És Amerika gyanúsan toleráns viselkedését egy olyan terv számlájára írták, melynek célja egyes disszidensek hallgatólagos támogatásával csökkenteni a „régi Európa” támogatását élvező Németország befolyását.

Sok érv szól ezen összeesküvés-elmélet ellen. A legfontosabb az, hogy nem lehet egy csomagban kezelni Magyarországot és Lengyelországot, bár vannak egyes közös céljaik és összehangolják bizonyos cselekedeteiket. Miközben Magyarország Oroszországhoz való közeledése egyformán aggasztó az európaiak és az amerikaiak számára is, az Orbán Viktor által bevezetett hatalmi rendszer nyíltan megsérti az Atlanti-óceán mindkét partján elfogadott elveket és alapvető értékeket, a dolgok Lengyelországban sokkal árnyaltabbak. Még Varsó legvitatottabb lépései sem tűnnek úgy, legalábbis egyelőre, hogy egy maffiaszerű hatalmi rezsimet kívánnak szolgálni.

Bukarestben nem nagyon látszanak ezek a különbségek. A PSD pedig csak annyit lát meg a Németország – Lengyelország és Magyarország – AEÁ háromszögön belüli feszült kapcsolatból, ami neki megfelel. Szembeszáll a két ország az Európai Unió diktátumaival? Igen! Kevésbé vehemensen viszonyul az AEÁ hozzájuk, mint az EU? Igen! Akkor cselekedjünk mi is ugyanúgy. Világos, hogy

Amerika a háttérből támogatja őket, így bennünket is támogatni fog.

Azzal fenyeget minket Brüsszel, hogy csökkenti az európai forrásokat, ha aláássuk a jogállamiságot és legyűrjük a hírszerző szolgálatokat és az igazságszolgáltatást? Semmi gond! Washington majd megment bennünket! Amikor az amerikaiak látni fogják, hogy az EU-val folytatott háborújukban mellettük állunk, ráadásul ugyanazokat a konzervatív értékeket valljuk, mint ők, mint például a hagyományos család kérdésében, akkor nem tehetik meg, hogy ne támogassanak minket. Ha pedig Amerika mellettünk áll, akkor Európa üvöltözhet, amennyit akar. Mi rendben vagyunk!

Szeretném azt hinni, hogy senki sem érti ennyire félre az AEÁ–EU–Németország kapcsolatot és nem gyárt ennyire primitív stratégiát. Ennek ellenére a tettek nem engednek más következtetést. Az a féktelenség, mellyel a PSD mindent elkövet, hogy feldühítse az Európai Uniót és ezzel párhuzamosan az a kétségbeesett igyekezet, mellyel ki akarja vívni a Trump-adminisztráció jóindulatát, pontosan erről a felületes értelmezésről árulkodik. Az azt megalapozó számítások és tervek elkerülhetetlenül csakis mélységesen tévesek lehetnek. Mint ahogy azok voltak Adrian Năstase, Mircea Geoană és Victor Ponta számításai és tervei is.

Mindnyájan képtelenek voltak elfogadni, hogy az AEÁ Romániával kapcsolatos érdeke túlmutat egyes politikusok, fegyvergyártók vagy befolyással üzérkedők személyes érdekein. Hazánk stratégiai helyzete, mely a 2001. szeptember 11-i tragédia után elvezetett a két ország közeledéséhez, túlságosan értékes az AEÁ hadserege és hírszerző szolgálatai számára ahhoz, hogy bárkinek megengednék a veszélyeztetését.

Végül bármilyen személyes kezdeményezésnek vagy gyengeségnek véget fognak vetni, ha a két ország közötti szövetség szilárdságát veszélyezteti.

Az AEÁ Románia fejlődésének támogatása iránti elkötelezettsége élvez majd elsőbbséget. Az érvek ugyanazok, melyekről négy éve írtam, amikor Victor Ponta is azt képzelte, hogy a Washingtonban meglévő összekötőinek (márpedig voltak közöttük fajsúlyosak is!) felhasználásával elfogadtathatja, hogy nem a világ vége, ha megcsonkítja egy kicsit a jogállamiságot és az igazságszolgáltatást, sőt még jó is Amerikának.

„A Románia és AEÁ közötti stratégiai partnerség a katonai és biztonsági dimenzióban tökéletesen működik. Ez is az oka annak, hogy 2011-ben lehetővé vált a politikai és gazdasági dimenziókra is kiterjesztett megállapodás aláírása. De ezek a komponensek nyikorognak. Miért? A politikai osztályunk miatt. Az állam és a gazdaság megreformálása iránti totális és mély elkötelezettség hiánya a politikusok és a magas rangú tisztségviselők többségéből nagy kudarca a két ország kapcsolatának.

Mit jelent ez? Azt, hogy már nem elég, ha egy román vezető ígéretet tesz a katonai és biztonságpolitikai együttműködés folytatására. Ez Iliescu idejében több mint elégséges, Traian Băsescu első mandátuma alatt pedig elégséges lett volna. A jelenlegi elnök második mandátuma óta és még inkább

a jövőben a stratégiai partner iránti lojalitás igazolása az állam és a gazdaság megreformálásában elért eredményektől függően történik.

Márpedig ezeknek a reformoknak egy független igazságszolgáltatás képezi az alapját. Miért? Mert csak ott kezdődhet hiteles reform, ahol megtisztították a helyet a korrupciótól és a rablástól.

Ha nincs független, a politikum ellenőrzése alól kivont igazságszolgáltatásod, akkor nem tudod majd megtisztítani az államot sem a korrupt tisztviselőktől, sem a klienscégekkel kötött csalárd szerződésektől. Amíg nem nyúl ezekhez hozzá senki, addig sem tisztességes tisztviselőket nem hozhatsz a helyükbe és alacsony áraid és minőségi szolgáltatásaid sem lehetnek a közszolgáltatásokban. Amíg továbbra is olyan eszközöket hagysz a politikusok kezében, melyekkel óriási vagyonokra tehetnek szert jogtalanul, addig nem hajthatod végre a politikai osztály reformját és implicit módon nem hasznosítható a partnerség politikai dimenziója.

Amíg nincsenek tisztességes politikusaid, hozzáértő tisztviselőid és egészséges kapcsolataid az állam és a magángazdaság között, addig működő piacgazdaságod sincs. Ha nincs működőképes, tényleges versenyen alapuló, pártatlan igazságszolgáltatás felügyelete alatt álló és nem a párt által a házi cégek hasznára irányított piacgazdaságod, akkor nem jönnek jelentős befektetések. Ha nem jönnek befektetések, akkor nincs hatékony gazdaságod, nincs magas életszínvonalad.

Ha nincs hatékony gazdaságod, akkor nincs versenyképes hadsereged, tehát nem megbízható szövetséges vagy,

hanem csak olyan, akinek mindig a hóna alá kell nyúlni. Ha nincs magas életszínvonalad, akkor nincs olyan közösséged, mellyel közös elveken, értékeken és célokon alapuló tartós kapcsolatokat építhetnél. Vagyis nincs egy összetett, szilárd, hosszútávra szóló partnerséged.

A Románia Egyesült Államokkal meglévő partnerségében nincsenek rejtett szándékok, a közös fejlődésnek nincs a fentebb felvázolttól eltérő logikája. Az Amerika káros érdekeire vonatkozó összeesküvés-elméleteket szertefoszlatta az a több százezer távirat, melyeket a Wikileaks az idők folyamán leleplezett. Ha az AEÁ mást akart volna tőlünk, mint amit fentebb felsoroltam, akkor legalább egy bizonyíték megjelent volna erről. Nincs ilyesmi. Senki sem tette függővé Románia felvételét a NATO-ba, vagy egy széles körű partnerség megkötését az AEÁ-val egy Bechtel-típusú szerződéstől, vagy mit tudom én milyen egyéb csalárd megállapodástól. Romániától csak annyit kérnek, hogy váljon igazi demokráciává és hatékony gazdasággá, hogy erős szövetséges legyen.”

Az igazságszolgáltatás, a politikailag független intézmények elleni, a hatalmi ágak egyensúlyát leromboló cselekmények ma óriási veszélyt jelentenek, sokkal nagyobbat, mint 2014-ben. A legfontosabbat fentebb már megemlítettem: Románia fejlődésének blokkolása. De van még egy.

Egy becsődölt, térdre kényszerített hírszerző szolgálatokkal rendelkező ország könnyű prédája lesz Oroszországnak, ahogy az egyértelműen látszik a környezetünkben.

E kockázat miatt nemcsak az amerikaiak kezelik különleges esetként Romániát, hanem az európaiak is. Ahogy azt 2017 februárjában is láttuk, amikor hevesen, egyhangúlag reagáltak a 13. sz. sürgősségi kormányrendeletre, amikor más témákban maximális volt az AEÁ és az EU közötti feszültség. Attól függetlenül, hogy vannak-e, vagy nincsenek valamilyen vitáik a kontinens vagy a világ többi részén, Iránnal vagy Kínával kapcsolatosan, Románia esetében egybecseng az érdekük. Mert mindnyájuknak olyan Romániára van szükségük, mely a nyugati partnerségekben erőteljesen lehorgonyozva megáll a saját lábán. De azért is, mert senki sem engedheti meg magának, hogy Oroszország húzzon hasznot a rivalizálásukból. Nem itt!

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.