Nívó!
Jean St'Ay
2018. április 12. csütörtök, 13:18
Az „Emigránsellenes Brigád” tagja volt Ioan-Aurel Pop, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem leköszönő (és nagyon „magyarbarát”) rektora. Meg további 199 személy. Itt a nyilvános lista.

1985 februárjában történt, hogy Aristotel Stamatoiu altábornagy, a Ceaușescu-rezsim Külügyi Hírszerző Központjának (KHK) vezetője parancsba adta az összes alegységnek: frissítsék forrásaik (besúgóik) listáját és küldjék be azokat a 0503-as katonai egységbe (a KHK adattára). A 0225-ös katonai egység, amelynek feladata a román emigráció megfigyelése volt, 1985. május 13-án összeállította azon kollaboránsok listáját, akikkel a megadott dátumon kapcsolatban állt. A lista elkerült a Külügyi Hírszerző Központba, aztán jóval később, a forradalom után a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácshoz (CNSAS), amely nyilvánosságra hozta.

Az úgynevezett „Antiemigrációs Brigád” feladata „a külföldi propagandaközpontok által a Románia Szocialista Köztársaság ellen irányuló ellenséges akciók kivédése” volt. A közzétett listán összesen 200 személy szerepel található (a besúgó neve, születési helye és ideje, szakmája és munkahelye), köztük olyan román nagyágyúké, akik szédületes karriert futottak be 1989 után (is). Nézzük a legeket:

1. Ioan-Aurel Pop (149. sz.), a Babeș–Bolyai Tudományegyetem leköszönő rektora, a Román Akadémia nemrég megválasztott elnöke. Egyetemi tanár, több európai akadémia tagja, a Románia Csillaga érdemrend (lovagi rang) kitüntetettje, Románia egyik legismertebb nacionalista történésze.

Ja, és rendkívüli magyarbarátságáról is híres: lásd itt, itt, itt, itt meg itt.

2. Cornel Nistorescu (122. sz.), a román sajtó egyik közismert figurája. 1989 előtt a Viața Studențească, a Scânteia tineretului és a Flacăra lapok szerkesztője volt, a forradalom után pedig az Evenimentul zilei (1997–2005) és a Cotidianul (jelenleg is) lapok vezetője.

Az idők során Nistorescu politikai köpönyeget is váltott: az Iliescu- és Năstase-rezsimek heves bírálójából a Szociáldemokrata Párt (PSD) nagy támogatójává vált.

3. Ion Coja (42. sz.), bölcsész, a Bukaresti Egyetem oktatója, szenátor (a Demokratikus Agrárpárt színeiben, 1992–1996), véres szájú román nacionalista, a Vatra Românească szélsőséges román szervezet oszlopos tagja.

Akit a romániai zsidó szervezetek bepereltek, mert nyilvánosan kijelentette: Romániában „nem volt holokauszt”.

4. Abraham Dorel (3. sz.), nagynevű szociológus, az 1990-ben alapított CURS (Románia egyik legjelentősebb közvélemény-kutató intézete) főrészvényese.

A lista hosszú (jó pár magyar név is van rajta, bár nem olyan messzehangzóak, mint a fentiek), itt lehet böngészni.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26197
Közös elnökségi ülést tartott Kolozsváron az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt.
Amiben az a zavaró, hogy nem hódítók győzik le az embert, hanem a nemzeti középszerűség maroknyi serege. Andrei Pleșu írása.
Nem csak Bályokon lesz vadászat a hétvégén: a Cibles-völgyben nem szórakozásból, hanem a sertéspestis miatt ölik le az összes vaddisznót.
Leonard Azamfirei szerint erőltetett volt összemosni az új angol kar és az évek óta követelt magyar kar ügyét.
A közelgő pápalátogatás fokozatosan beizzítja az ortodox nackóhadsereget. Hasítanak rendesen.
Magánlakásokat is kínálnak a zarándokoknak Jászvásáron.
Ha még sokat húzzák-nyúzzák, nem lesz, akit felelősségre vonni. Iliescu az ügy sztárvádlottja.
A legtöbben helyeslik. És persze Bukarestről is megvan a véleményük.
A SRI szerepe eddig sem volt tisztázott az ügyben, az alkotmánybíróság erre rátett még egy lapáttal.
Erdélyi statisztikai szolgálat indult, mely nemcsak a bennünket érintő adatokat, hanem az erdélyi magyar intézményeket is felsorakoztatja.
És ezúttal nem mi, magyarok fenyegetjük a hazát. Sőt, dicséretet is kapunk.
Beindult a nemzeti médiagépezet a közelgő pápalátogatással kapcsolatban. Méghozzá furmányos összeesküvés-elméletekkel.
Ráadásul az intézmény nevét is megváltoztatják a magyar oktatók konzultálása nélkül.
Magyar Házzá alakítja az Iskola Alapítvány a szecessziós palotát, benne a tíz éve közösségi térként működő Moszkva kávézóval.