Vajon miért 40 000?! Provokáció!

Amikor az erre szakosodott román média már az abszurdon is rég túl van, és azt fejtegeti, mit jelent az a bizonyos 40 000 résztvevő, akiket a Székely Szabadság Napján vártak Maroszvásárhelyre.
Hirdetés

Csaknem egy évvel ezelőtt azt írtam egyik vezércikkemben, hogy el sem kezdődik majd az 1918. december 1-i Nagy Egyesülés Centenáriumi éve és Nagy-Románia újjászületésének századék évfordulója, máris be fog indulni a „Trianon-100” Szervezet (valószínűleg az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoportjára utal a szerző – a szerk.) által gyártott forgatókönyveken alapuló provokációk, a sértegetések, a harcias nyilatkozatok, hazugságok sortüze, mely szervezetet éppen azért hoztak létre Budapesten, hogy Romániát üsse. Ennek alátámasztására megannyi bizonyítékot hoztam fel az elmúlt időben!

A provokációk folytatódnak!

A kovásznai politikai szervezetek (RMDSZ, Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt és Erdélyi Magyar Nemzet Tanács) helyi és regionális vezetői egy sajtókonferencia keretében azt üzenték a magyar közösségnek, hogy a Székely Nemzeti Tanács a székely szabadság napjával kapcsolatosan „finanszírozni fogja azoknak a személyeknek az utazását”, akik részt akarnak majd venni a március 10-én, Marosvásárhelyre tervezett rendezvényeken.

Mind a Kovászna megyei RMDSZ (melynek Tamás Sándor az elnöke), mind Antal Árpád, az RMDSZ városi szervezetének elnöke, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt ígérték, hogy pénzügyileg is hozzájárulnak a mozgósításhoz, hogy minél nagyobb létszámban legyenek jelen Marosvásárhelyen. Az egésznek, mondták ők, „kint is láthatónak kell lennie”, vagyis „lássák a nyugati kancelláriák, hogy valami nincs rendben ebben az országban, ami a kisebbségek ügyét illeti annak ellenére, hogy azok ott, Bukarestben, főleg a Külügyminisztérium mindig rózsaszínre akarják festeni a helyzetünket”, mondta Tamás Sándor. Antal Árpád azt állította, hogy „európai és nemzetközi szinten tudatosítani kell, hogy hazánkban a nemzeti kisebbségek, különösen a magyar kisebbség jogait nem tartják tiszteletben a törvény rendelkezéseinek megfelelően”. Hozzátette még, hogy „továbbra is időszerű a székelyek területiautonómia-igénye!”.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke idén március 5-én azt állította, hogy

várakozásaik szerint 40 000 székely és magyar vesz majd részt a marosvásárhelyi rendezvényeken,

„mert ez a székelyek autonómiavágyának a napja, a románoknak címzett rendkívül fontos üzenet pedig az, hogy az általunk óhajtott, a Parlamentnek benyújtott autonómia-statútumban is leírt autonómia nem sérti sem a román állam egységét és integritását, sem a Székelyföldön élő románok jogait”. Micsoda hazugság! Bármiféle – etnikai kritériumok szerinti – területi autonómia a Román Állam, egységének destrukturálásához vezet. Mit is mondjunk még az ottani „románok jogairól”? 1989 decemberében őket egyszerűen elkergették a saját országuk településeiről, bestiálisan meggyilkolva egy részüket!

Ők pedig, a pofátlanok, a „bizalmatlanság felolvasztásáról” beszélnek nekünk; és még csak el sem harapják a nyelvüket.

Tehát Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács főfejese azt jelentette be idén március 5-én, hogy 40 000 személy vesz majd részt a marosvásárhelyi székely rendezvényeken. A Cuvântul liber olvasóitól többször is megkaptuk a kérdést: vajon miért 40 000? Ők ugyanis nem adtak magyarázatot arra, hogy miért van szükség erre az eddig példátlan részvételre. Mi viszont sejtjük és megfejtjük a magyarázatot. Tehát, az általuk bármiféle magyarázat nélkül említett 40 000. Vajon

az 1848-1849-ben meggyilkolt románok számáról van szó,

amikor – ráadásul – 300 román falut, kolostort és templomot is felgyújtottak és eltöröltek a föld színéről? Köze lehet még a 40-es számhoz és 1940-hez, amikor a nagyhatalmak, Németország és Olaszország a torkunkra taposva ránk kényszerítették a Bécsi Diktátumot, kiszakítva Nagy-Románia testéből és a horthysta és fasiszta Magyarországnak adva Erdély északi részét, mely szeptember 9-étől kezdődően elszabadították az ippi, ördögkúti, vasasszentgothárdi, tordai (Hărcana), bánffyhunyadi, borgóprundi, szárazajtai, mózesfalui, nagysármási szörnyűséges gyilkosságokat. Tehát, mi, a románok, ha ők nem mondják meg, hogy miért volt szükség 40 000 székelyre Marosvásárhelyen, majd, mi, erdélyi románok megadjuk erre a magyarázatot.

A jogállamiságot ők – sajnos – csak etnikai kritériumok szerinti területi autonómiával tudják elképzelni. Így aztán bármennyi jogot is adnánk nekik, ők elégedetlenül üvöltöznek majd és kizárólag „megkövesedett mentalitást” látnak a románoknál. Ezért aztán az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt politikai vezetői, Bálint József, Kulcsár-Terza József úgy döntöttek, hogy a Székely Nemzet Napja, március 10-e alkalmából ceremóniára kerüljön sor Sepsiszentgyörgyön, a Turul-madár szobránál, mely a hungarista mitológia szerint állítólag az Ázsiából Európába került őseiket kalauzolta, hogy valamilyen csodát tegyenek. És lenne még valami, amit nem képesek kiverni a fejükből: a marosvásárhelyi megemlékezés a székely Napról azzal a – visszatérés nélküli – gondolattal egy régen elmúlt időről.

Ami elmúlt, az örökre elmúlt. Jó lenne, természetesen nekik, ha tudnák ezt!

Ezúttal is a struccteve (az RMDSZ – a szerk.) főfejese, Kelemen Hunor bizonyult a leghosszabb és legélesebb nyelvűnek. A Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén kijelentette, hogy „az idei központi március 15-i rendezvény – mégiscsak – a Nagyteremben lesz”.

A következőt mondta Marosvásárhelyen, az SZKT ülésén: „Románia nem mintaországa a nemzeti kisebbségek védelmének. Ezt támasztja alá az Európa Tanács Konzultatív Tanácsának a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó legutóbbi jelentése is, mely jelentésben megtalálható néhány utalás az RMDSZ által benyújtott árnyékjelentésből is. (…) A román diplomácia továbbra is téves információkat továbbít és figyelmen kívül hagyja a valós aspektusokat”. Szemenszedett hazugság! Nem kisebbségi jogokról van szó – sohasem panaszkodott egyetlen másik kisebbség sem! –, hanem túljogokról, kiváltságokról, hogy a magyarok egyenlőbbek legyenek a többieknél! Nocsak! Pont ők panaszkodnak arra, hogy nincsenek jogaik, akik annyi tisztséget kaptak 1990 óta Románia Kormányában és Parlamentjében, mert kormányfő-helyettesi, miniszteri, államtitkári, igazgatói tisztségből vettek részt a kormányzásban?

Pont ők beszélnek „esélyegyenlőség szavatolásáról”, arról a „szükséges kompromisszumról”?

Hirdetés

Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet az RMDSZ és a PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) közötti, a magyarok egy része által bírált kapcsolatokkal, tömör választ adott: „Elmondtam, hogy a Parlamentben létezik egy együttműködés a PSD–ALDE-val, mert ők készek voltak és készek az együttműködésre és a párbeszédre.” Azt állítja, hogy az ellenzékkel is szeretett volna párbeszédet folytatni, de „a Nemzeti Liberális Párt ultranacionalista, magyarellenes párttá vált”. És mi a helyzet a Népi Mozgalom Párttal? „Băsescuról – mondta Kelemen Hunor – már semmit sem mondhatok! Tehát a következő lehetőségek vannak: vagy a PSD–ALDE, vagy senki!”. Tehát világos: a PSD–ALDE-sok „készek voltak és készek az együttműködésre és a párbeszédre!”. Vagyis az alkudozásra. Bármit egy maréknyi szavazatért, Júdás-ezüstért a Parlamentben!

Tehát a magyar szervezetek éppen ebben a Centenáriumi Évben, amikor – Izsák Balázs nyilatkozata szerint – „Románia az Erdéllyel való egyesülés nyilatkozatának Centenáriumát ünnepli, a magyar szervezetek egységesen hangot adnak a Székelyföld autonómiájára vonatkozó igényüknek”, mert – állítja Bálint József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei szervezetének elnöke (Bálint József 2017 áprilisa óta az EMNP tagja – a szerk.), „Behúzott fékkel nem lehet haladni!”.

Nos, az összes felhozott trükk ellenére, már senkit sem tudnak átverni!

Próbálkoznak, vergődnek, az etnikai kritériumok szerinti területi autonómia ötletét nem tudják kiverni a kobakjukból. Sajnos a magyar szélsőségesség románok, az Egységes Román Nemzeti Állam elleni kirohanásai az utóbbi időben egyre gyakoribbak, a román vezetők reakciói pedig, éppen az 1918. december 1-i Nagy Egyesülés Centenáriumi Évében egyre félénkebbek, gyakorlatilag teljesen elmaradnak. Kár!

A marosvásárhelyi találkozó lezajlott. Az etnikai területi autonómiáért üvöltöztek, ez várható volt. De, terveik ellenére nem volt 40 000 székely, még 4000 sem, hanem csak nagyjából 2500. Mindez Magyarország bátorítása, pátyolgatása és ölelgetése közepette, valamint néhány, a katalán szeparatisták közül a banda kiegészítésére érkezett kiegészítő segítségével, akik azért jöttek, hogy krokodilkönnyeket hullassanak a vállukra dőlve. A PSD-s kongresszus kulisszajátékaival elfoglalt kormányzóknak pedig nem volt idejük ilyen, számukra „semmiségeknek” számító dolgokkal foglalkozni! Így hát ők nem látták sem Magyarország piros-fehér-zöld zászlóját lobogni román földön, sem a székely zászlót, sem a huszári egyenruhákat, sem a katonai menetelést, sem az „Autonómiát Székelyföldnek!” üzenetet, sem ugyanazon magyar külügyminiszter megengedhetetlen beavatkozását, aki olyasmibe dugta bele az orrát, amihez semmi köze, sem Júdás, közismert nevén Tőkés László soviniszta-szélsőséges motyogását. Szlovákiában határozott törvényekkel adtak vehemens választ „Kis-Magyarország” szlovák területen való megszülésére tett próbálkozásra. A mi vezetőink alszanak!

Mi történik errefele?

Ahelyett, hogy Romániával, a jólétével foglalkozna,

Dragnea urat az köti le, hogy a – saját szavaival élve – „gazdagok asztalánál” ülhessen, nem pedig az, hogy ezek pont a Nagy Egyesülés Centenáriumának Évében űznek gúnyt belőlünk, románokból! Volt valamilyen reakció a bukaresti hatóságok részéről arra, ami a marosvásárhelyi székely menetelés alatt történt? Nem! Márpedig itt a Románia szuverenitásával és nemzeti egységével szembeni egyértelmű fenyegetésekről van szó. Pedig van még egy Alkotmányunk is – az ország Alaptörvénye! A horthysta kalandorokra a törvény szigorával kell lesújtani. Románia Kormányán, a kormányzó pártokon keresztül, sajnos, nem létezik semmilyen elővigyázatosság, semmilyen reakció a magyar szélsőségességgel szemben. Vajon miért?

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés