A tervek szerint hamarosan három évre bezárják a kolozsvári Szent Mihály-templomot, és elkezdődik az épület felújítása – erősítette meg Maksay Ádám műemlékvédelmi szakember. Májusban már el kellene kezdeni a munkálatokat, mivel az a három év nem is olyan sok egy ilyen hatalmas munka elvégzésére.
Az, hogy tartani lehet-e a betervezett ritmust, attól függ most, hogy sikerül-e kiválasztani a munkálatok kivitelezőjét a vonatkozó közbeszerzés során. Ha igen, akkor be lehet rúgni a motorokat, ha nem, akkor csúszás lesz.
Olvasson még:
De nem is ez a legnagyobb gond, ami a felújítást illeti. Hanem inkább az, hogyan lehet a kivitelezést úgy megoldani, hogy
Kolozsvár főterének nyüzsgő életét a lehető legkevésbé zavarja.
Például ha a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál alkalmával vetíteni szeretnének a templomra, akkor nem lehet csak azért eltávolítani az állványzatot, viszont az illetékesek keresik az alternatív megoldásokat. Az is nagy problémát jelent, hogyan álljanak be a különböző anyagokat szállító teherautók az átalakított Főtérre. Ez a munkafolyamat külön logisztikai feladatot jelent.
A felújításra ötmillió euró áll rendelkezésre, tokkal-vonóval. Ez is irtó sok pénznek tűnik, ám Maksay Ádám gondolni sem akar arra, hogy valamilyen előre nem látható okból kifolyólag esetleg túllépik a keretet, ugyanis ebben az esetben elvész a támogatás, és vissza kell fizetni a pénzt.
Mit lehet csinálni ötmillió euróból?
Például szépen, alaposan fel lehet újítani a templom tetőszerkeszetét. Aztán teljes egészében meg lehet tisztítani a kőfelületeket. Azt azonban már most jó tudni, hogy a Szent Mihály-templom nem lesz olyan vakítóan fehér, mint a Farkas utcai református templom (ahol a felújítás főtervezője szintén Maksay Ádám volt). A Szent Mihály-templom külső falain ugyanis vannak olyan feliratok, kisebb festett felületek, amelyeket meg kell óvni. Magyarán, marad majd némi patina rajta.
És persze ki lehet cserélni a templom teljes villanyszerelését. Hogy ha azt mondja majd valaki, legyen világosság, hát legyen is, szépen, korszerűen, ahogy kell.
A templom falképeihez azonban nem nyúlnak, és később sem fognak. Egyrészt azért, mert a korábbi kutatások eredményei szerint nincs több falkép, mint amennyit már feltártak. Másrészt a támogatási szerződés értelmében a felújított templom átadásának pillanatától számított öt évig tilos az épülethez nyúlni.
Csodálni viszont lehet majd. Például a felújított tornyot.
Eddig a tornyot csak bizonyos időközönként, alkalmanként lehetett látogatni, mert a régi falépcső balesetveszélyes. Jó hír, hogy a falépcső helyett fémszerkezetű lépcső kerül a toronyba, melynek következtében a torony a felújítás után állandó jelleggel, és ami még fontosabb, biztonságosan látogatható lesz. Tessék, itt egy remek videó a Szent Mihály-templom tornyáról. Ilyen most. És irtó kíváncsiak leszünk, milyen lesz.
A lakat a templomajtón viszont nem jelenti azt, hogy a felújítás idején senki emberfia nem mehet be a templomba a szakembereken kívül. Maksay Ádám és munkatársai már a Farkas utcai református templom felújítása idején kitalálták az úgynevezett munkalátogatásokat, melyek alkalmával a kíváncsi közönség szigorúan szervezett módon, a munkavédelmi szabályok betartása mellett (és sisakkal a fejeken) bejárhatta az újjászülető épületet. Ezt a jó szokást az illetékesek a Szent Mihály-templom felújítása alatt is megtartják.
Igen ám, de mi lesz a gyülekezettel?
Hova járnak majd a hívek misére, egyéb egyházi szertartásokra? A válasz egyszerű és kézenfekvő: a kolozsvári piarista templom ad otthont a gyülekezetnek a felújítás idején. Gyakorlatilag minden készen áll, már csak egy jó kivitelezőre van szükség. Szurkoljunk!