Tényleg a Duna jegén választották királlyá Mátyást?

A jégnél nagyobb szerepet játszott kora egyik legjobb lobbistája: Szilágyi Erzsébet. Úgy választatta királlyá a fiát, hogy se Mátyás, se a korona nem volt az országban.
Hirdetés
Hunyadi Mátyás nem lehetett volna Mátyás király, a reneszánsz és Magyarország egyik legnagyobb uralkodója, ha nem választják meg. Mátyás ugyanis nem örökölte a koronát, hanem számára épp jó időben üresedett meg a trón 560 évvel ezelőtt. Olyan furcsa körülmények között nyerte meg az országgyűlés királyválasztását, hogy sem ő, sem a magyar korona nem tartózkodott Magyarországon.
 
Ennek fordulatos történetét péntek este mesélte el dr. Lupescu Radu történész, a Sapientia Egyetem kolozsvári karának oktatója azon az ünnepen, amelyen az egyetem dísztermét Hunyadi Mátyásról nevezték el. Mivel sokan nem tanultuk az iskolában Magyarország történelmét, minden ilyen alkalomnak örülünk.
 

Hogy megértsük, hogyan keletkezett az a hatalmi vákuum, 

amely lehetővé tette, hogy 1458-ban egy épp hogy elhunyt erdélyi hadvezér még kiskorú fiának neve egyáltalán felmerülhessen a trón várományosaként, a történész Luxemburgi Zsigmond hosszú, 50 éves uralkodásának végéig, 1437-ig ment vissza.
 
Luxemburgi Zsigmond 650 éve született, 19 évesen koronázták magyar királlyá, 43 évesen, 1411-ben apai örökségként német király is lett, 1420-ban pedig Csehország királya. 1433-ban, amikor Rómába látogatott, német-római császárra koronázták, vagyis Közép-Európa egyik klasszisa, gigászi uralkodója volt, értékelte a történész. Zsigmondot Szent László-rajongása miatt Nagyváradon temették el – anélkül, hogy fiú utódot hagyott volna hátra. És ez volt a baj.
 
Hatalmas öröksége lányára, Erzsébetre szállt, de Luxemburgi Zsigmond még életében gondoskodott róla, hogy kiházasítsa, vagyis kiválassza, ki fogja kezelni ezt az örökséget. Választása egy szomszéd főhercegre, Habsburg Albertre esett, halálakor a hatalomátvétel simán ment. Ezzel a pillanattal kezdődik 1437-ben a Habsburg dinasztia uralma Európában.
 
Lupescu Radu történész
 
dr. Lupescu Radu történész, a Sapientia EMTE kolozsvári karának oktatója | Fotók: Szabó Tünde
 
Albert viszont csak két évig uralkodott, 1439-ben egy hadjáratban pusztító vérhasjárványba ő is belehalt. Felesége épp terhes volt, a helyzetet pedig csak bonyolította, hogy ezekben az években lett nagyon aktív a török haderő, II. Murád szultán szinte frontális támadást intézett Magyarország ellen. 1439-ben a törökök egész Szerbiát elfoglalták, 1440-ben Nándorfehérvárt is megostromolták, de sikerült megvédeni.
 
Erzsébet maga szeretett volna királynő lenni, de ebbe se Magyarországon, se Csehországban, se Németországban nem egyeztek bele, ezért azon dolgozott, hogy biztosítsa fia számára a trónt. Biztosra vette ugyanis, hogy fia születik. 
 
A magyar nemesség olyan embert szeretett volna a trónra hozni, aki probléma nélkül át tudja venni a hatalmat, és megoldja a török kérdést. Egy részük választása a szerb despota fiára, Brankovics Lázárra esett, nagyobb részük viszont a lengyel királyt, Jagelló Ulászlót szerette volna a magyar trónon látni. A 31 éves Erzsébetnek már az sem tetszett, hogy egyikük csak 16, másikuk 19 éves volt, de azt is jól látta, hogy bárki jönne, ki fogja őt és fiát semmizni, ezért egyik bizalmi udvarhölgyével 1440 februárjában ellopatta a koronát.
 
A koronát február 20-án lopták el, a rákövetkező napon Erzsébet Komáromban fiúnak adott életet. De a magyar küldöttség még januárban Lengyelországba utazott, hogy meghívja az ottani királyt Magyarországra, és magyar királlyá válasszák. 
 

Magyarországnak így két uralkodója lett:

májusban megkoronázták a csecsemő V. (Habsburg) Lászlót, júliusban pedig megválasztották Ulászlót. Ezért 1440 második felében polgárháború tört ki, miközben Murád ostromolta Nándorfehérvárt.
 
A polgárháború kimenetelét Hunyadi János döntötte el gyerekkori barátjával, Újlaki Miklóssal együtt, és biztosította Ulászló számára a magyar királyságot. A koronát nem, mert az anyakirálynő azt nem engedte ki a kezéből, 1440 végén viszont elhagyta az országot, és magával vitte úgy a koronát, mint gyermekét, V. Lászlót. A korona csak 24 évvel később kerül vissza Magyarországra Mátyás erőfeszítéseinek eredményeként.
 
Hunyadi János erdélyi vajda hiába intézte el a trónt Ulászlónak, az új uralkodó négy évvel később meghalt a várnai csatában. Új királyt nem választhattak, hiszen a gyerek V. László személyében az országnak volt királya, csak a koronával együtt a Habsburg családfőnél, Frigyesnél volt, aki a gyermeket lassan kifosztotta. Először a Habsburg birtokokat vette el tőle, az osztrák hercegséget, majd a német királyságot, László „csak” Magyarországgal és Csehországgal maradt. Mi több, Frigyes nem is engedte szabadon Lászlót, Magyarország hiába várta haza a királyát.
 

Átmeneti megoldásként Hunyadi Jánost választotta 1446-ban kormányzónak

a magyar országgyűlés, a csehek Podjebrád Györgyöt tették meg régensüknek. Cak 1453-ban ért meg a helyzet arra, hogy V. László visszatérhessen Magyarországra. Ekkor az ország már két táborra szakadt: az egyik Hunyadi köré szerveződött, a másik László és Habsburg rokonai köré. 
 
Hunyadi János nem adta vissza a tényleges uralkodói hatalmat az akkor még mindig csak 13 éves V. Lászlónak, megtartotta a királyi jövedelmeket és a királyi várakat. Ennek fejében ő foglalkozott az ország védelmével egy katonai feszültségekkel terhes időszakban. Utolsó hadi erőfeszítésével 1456-ban megvédte Nándorfehérvárt a törököktől, de a csata után nem sokkal meghalt.
 
V. László és a mellette lévő Cillei Ulrik, illetve Garai László nádor örvendett, hogy megszabadult Hunyadi Jánostól. A királyi tábort vezető főnemeseket rokoni szálak is összefűzték: a király anyja, Erzsébet, Cillei Ulrik és Garai László első unokatestvérek voltak. Hunyadi halálával viszont nem ők, hanem a hadvezér nagyobbik fia, 
 

Hunyadi László vette át a tényleges királyi hatalmat.

V. (Habsburg) LászlóVagyis apja után ő rendelkezett a királyi várak és a királyi jövedelmek felett. V. László (a jobboldali képen) Nándorfehérvár ostromakor nem is tartózkodott az országban, csak a sikeres várvédés után tért vissza, és táborát Nándorfehérvártól mintegy száz km-re, Futakon verte fel. A két László, illetve tábor itt tárgyalja meg a hatalom felosztását és az ország további kormányzását, miután Hunyadi László pár napig még váratott magára.
 
Arra a kompromisszumra jutottak, hogy Hunyadi László átadja a királyi jövedelmeket, a királyi várak visszaadását viszont csak megígérte. Át kellett volna adnia Nándorfehérvárt is a királynak, Hunyadi László így meghívta a várba a királyt, aki kíséretével november 8-án vonult oda. A királyt közvetlen nemesi kíséretével beengedték ugyan a várba, a testőrségét és a katonai kíséretet viszont nem, és ez sértéssel ért fel.
 
Másnap állítólag még délelőtt a király kíséretében lévő Cillei Ulrikot kihívták a szentmiséről, és szóváltás után meggyilkolták. A gyilkosságot megörökítő történelmi források ellentmondóak ugyan, de nagy valószínűséggel az akcióban maga Hunyadi László is részt vett.
 
A következő napokban magát a királyt is fogvatartották, majd az egész társaság átvonult Temesvárra, ahol Szilágyi Erzsébet várta őket, és itt tűnik fel először Hunyadi Mátyás is. A királyt addig tartották őrizet alatt, amíg ki nem csikartak belőle egy kötelezvényt, miszerint megígéri, hogy megbocsát a Hunyadiaknak, és nem áll bosszút rajtuk.
 

Hunyadi Mátyás nemcsak Kolozsváron született,

hanem itt töltötte gyermekkorát is, mert Vajdahunyad vára még mindig csak épülőben volt. Születéséhez Hunyadi János jól védhető helyet keresett, így esett Kolozsvárra a választása. Mátyást itt is keresztelték meg, és valószínűleg itt kezdett el írni, olvasni. 
 
Gyermekkoráról nem sokat tudni, csak annyit, hogy a Hunyadi fiúk nevelője Szánoki Gergely lengyel pap volt, aki még Ulászlóval érkezett az országba, annak 1444-es halála után pedig Hunyadi saját fiai mellé vette. 1451-ben viszont, amikor Mátyás még csak 8 éves volt, visszament Lengyelországba, mert érseki kinevezést kapott. Utána Mátyás nevelését Vitéz János felügyelte, de valószínűleg konkrétan nem vett részt benne.
 
Mátyást már korán bevonták a belpolitikába azzal, hogy amikor apja az 1450-es évek elején békét kötött a Cillei táborral, eljegyzéssel pecsételték meg: Mátyást eljegyezték Cillei Ulrik lányával. A források szerint 1455-ben a gyerekeket össze is házasították: Mátyás akkor 12 éves, Cillei Erzsébet 10 éves volt. A házasságot nem hálták el, megkötése a béke egyféle garanciája volt, magyarázta a történész: Mátyás átment a király udvarába, Cillei Erzsébet pedig átjött a Hunyadi táborba. Az ifjú feleség viszont még ugyanebben az évben meghalt.
 
A nándorfehérvári „incidens”, vagyis Mátyás apósának meggyilkolása után Szilágyi Erzsébet figyelmeztette a fiait, hogy soha ne tartózkodjanak egyszerre a királyi udvarban. Ahova a következő év, 1457 márciusában királyi tanácsot hívnak össze megbeszélni egy törökellenes hadjáratot. Hunyadi László a királyi tanács tagja volt, természetesen részt vett az elhúzódó tárgyalásokon, és máig nem tudni, miért, de odahívta Mátyást is. Mátyás kisebb hadsereggel jelent meg, de a katonákat a várba nem engedték be, március 14-én pedig a Hunyadi testvéreket letartóztatták.
 
Hunyadi László búcsúja
 
Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja (részlet)
 
Velük együtt pedig mindazokat, akikről tudni lehetett, hogy Hunyadi-pártiak: Vitéz János váradi püspököt, Rozgonyi Sebestyén és Kanizsai László főnemest és másokat. Az ország vezető emberei másnap, március 15-én halálra ítélték a Hunyadiakat, de a király nem merte bevállalni a kettős kivégzést. 
 
Egyrészt az egész Hunyadi család kiirtása óriási felelősséggel járt volna, másrészt a család még mindig nem adta át a királyi várakat, azokat továbbra is velük szimpatizáló várnagyok irányították. A király célja az volt Mátyással, hogy életéért cserébe Szilágyi Erzsébet átadja a várakat.
 

Március 16-án így csak Hunyadi Lászlót végezték ki

a budai várban, az előtt a pompás palota előtt, amelyet még Luxemburgi Zsigmond építtetett.
 
Mátyás a király közvetlen környezetében maradt, a többi letartóztatott másnap megszökött Buda várából, amitől a király megijedt, mert ezek az emberek aktivizálni tudták a Hunyadi tábort. Mivel V. László Ausztria főhercege is volt, illetve Csehország királya, elhagyta Magyarországot, és vitte magával Mátyást Bécsbe, majd Prágába.
 
Magyarországon szinte polgárháború tört ki ismét, mert a két tábor egymásnak esett, kisebb ostromokra is sor került, végül patthelyzet alakult ki, vázolta Lupescu Radu történész. 1457 novemberében ebben a helyzetben érkezett a hír, hogy V. László váratlanul meghalt Prágában. Akkoriban mérgezésre gyanakodtak, ma viszont a kutatók inkább azt valószínűsítik, hogy leukémiában halt meg.
 
Csehország irányítását az addigi kormányzó, Podjebrád György vette át, aki titokban cseh király szeretett volna lenni, és olyan híreket is kapott Magyarországról 1457 őszén, hogy ott akár királlyá is választhatják Hunyadi Mátyást, aki nála volt háziőrizetben. Megígérte Mátyásnak, hogy szabadon bocsátja, sőt felhasználja saját kapcsolatrendszerét Mátyás megválasztása érdekében, ha eljegyzi az ő lányát. Mátyás így Szilágyi Erzsébet tudta nélkül Prágában eljegyezte Podjebrád Kunigundát, akit a magyar történelemírás Katalinként ismer.
 

Magyarországon 1458 januárjára hirdették meg a királyválasztó országgyűlést,

jelöltekként először V. László két nővérének, Annának és Erzsébetnek a férje jöhetett szóba. Vilmos szász herceg nem fejtett ki semmilyen igényt Magyarországra, és bár Erzsébet férje, IV. – a lengyeleknek Nagy – Kázmér elég ambíciózus volt, ebben az időben nagyon lefoglalta a konfliktus a német lovagrenddel.
 
Így két belső jelölt számított erősnek: Garai László nádor, illetve Újlaki Miklós erdélyi vajda. Harmadikként merült fel Mátyás neve, de ő volt a legesélytelenebb. Az országgyűlést Budán, illetve Pesten tartották, Budán inkább a főnemesek tartózkodtak, a Hunyadi-párti néhány főúr, illetve a kis- és középnemesség az országgyűlés hagyományos helyszínén, Rákos mezején vert tábort.
 
A nádor és az erdélyi vajda főnemesi körét az összetartotta, hogy nem egészen egy évvel korábban mindannyian kimondták a halálos ítéletet a Hunyadiak felett, és féltek a retorziótól, de nem támogatták feltétlenül egymást.
 

Szilágyi Erzsébet gigászi munkát fejtett ki

azért, hogy ebben az ellenzéki táborban megtalálja a gyenge láncszemet, és ezt végül Garai László személyében találta meg. Január 12-én Szegeden félig titokban szerződést kötöttek, amelyben Garai nádor megígérte, hogy lemond a trónigényéről, támogatja Mátyás hazahozatalát, megválasztását, és részben Buda várát is átengedi a Hunyadiaknak. 
 
Cserébe Szilágyi Erzsébet és testvére, Szilágyi Mihály nándorfehérvári kapitány megbocsátja Garai minden bűnét, a szerződést pedig eljegyzési tervvel pecsételték meg: hogy Mátyás eljegyzi Garai Annát. Azt nem tudni, hogy Szilágyi Erzsébet ekkor tudott-e arról, hogy Mátyás már eljegyezte Prágában Podjebrád Katalint.
 
Az egyház elsődlegesen Mátyást támogatta az országgyűlésen, mert III. Kallixtusz pápa azt remélte, Mátyás folytatni fogja az apai hagyományt, és segíti a pápát a törökellenes hadjáratokban. A magyarországi klérus országgyűlési támogatása nagyon fontos volt, de még mindig nem volt elég, magyarázta a történész.
 
Az előadás közönsége
 
Az előadás közönsége
 
A két tábor konfliktusának mértékét az is jelezte, hogy az országgyűlés két helyszínen zajlott, az ellenzéki főurak nem is mertek kimenni Rákos mezejére. A tárgyalásokat a főurak a budai várban folytatták, de a többség nem vette jó néven, hogy elhúzódnak, mert sokuk nem tudott beköltözni Pestre, sátorban lakott, és ez januárban elég sürgető tényezőnek bizonyult.
 
Az ellenzéki főurak nehezen adták be a derekukat, nagyon szoros garanciákat kértek, amit senki nem tudott biztosítani nekik, mert Mátyás nem volt az országban. Az országgyűlés végefelé, január 20-án megjelent Szilágyi Mihály is egy impozáns, 15 ezer fős hadsereg élén, ami teljesen szokatlan volt ebben a korszakban. A Szilágyi család középkategóriás nemesi családnak számított, nem világos a történész szerint, hogyan tudott 15 ezer katonát fizetni.
 
Mindenesetre január 23-án megkötötték az egyezményt: az egyház és Szilágyi Mihály nyomására az arisztokrácia belenyugodott Mátyás megválasztásába. 
 

A Duna éppen január 23-án este fagyott be,

és hirtelen hidat képezett a két tábor között, amelyet eddig elválasztott. Az országgyűlés résztvevői és a pesti polgárok is mind átözönlöttek a budai oldalra, és akkora volt az utca nyomása, hogy az arisztokrácia végül igent mondott. Közben már zúgtak a pesti plébániatemplom harangjai, a polgárok kiabálták, hogy Éljen Mátyás király, és ezért tartják úgy, hogy Mátyást a Duna jegén választották meg.
 
Mátyás január 24-től Magyarország választott uralkodója, de ekkor még se ő, se a korona nem volt az országban. Kiderült viszont, miért jelent meg Szilágyi Mihály ekkora haderő élén: Mátyás fiatal korára és hiányára tekintettel megválasztatta magát kormányzónak. A koronáért és Mátyásért követséget menesztettek III. Frigyeshez Ausztriába és Podjebrád Györgyhöz Prágába.
 
Mátyás és későbbi felesége, Beatrix
 
Mátyás király és második felesége, Aragóniai Beatrix ábrázolásai Bordos László animációjában, amelyet szombat este vetítettek Mátyás szülőházára
 
Mátyást könnyebb volt hazahozni, mint a koronát, mesélte a történész, pedig a szerződésen és az eljegyzésen túl Podjebrád György további 60 ezer aranyat kért Mátyásért. Az összeget később, amikor a két fiatal összeházasodott, hozományként odaadta a lányának, vagyis ingyen kiházasította a lányát. 
 
Kihasználva a kapcsolatát Mátyással, még 1458-ban megválasztatta magát Csehország királyának. Megkoronázásához senki nem akart püspököt küldeni, mivel huszita volt, és egész Európa elzárkózótt tőle. Mátyás viszont elküldte a győri és a váci püspököt, és ők koronázták királlyá Podjebrád Györgyöt.
 
Mátyás februárban jött vissza az országba úgy, hogy Szilágyi Erzsébet február 9-én elé ment a cseh-morva határra, ahol a leírások szerint leszámolták a pénzt is Mátyásért. Az újonnan megválasztott király február közepén vonult be ünnepélyes külsőségek közepette Buda várába: a bécsi kapunál lépett be, sorra megerősítette a budai polgárok kiváltságát, utána a nemesség és az egyház kiváltságát, a Nagyboldogasszony (manapság Mátyás-) templomban ünnepi szentmisét tartottak, majd átvonultak a palotába, 
 

ahol Mátyást trónra ültették.

A történész szerint valószínűleg ekkor vértezték fel a különböző koronázási jelvényekkel – a korona kivételével. Mindenkit meglepett, hogy a 15 éves Mátyás király az első pillanattól kezdve milyen határozottsággal és precizitással vette át az ügyek irányítását, ez Lupescu Radu szerint a kiváló nevelés eredménye volt.
 
Mátyás a koronát is haza akarta hozni, és ugyan nem volt könnyű, de segített benne a pápa, II. Piusz, aki keresztes hadjáratot tervezett a törökök ellen. Mátyás legkiválóbb diplomatáját, Vitéz Jánost küldte Frigyeshez, akivel több fordulón át tárgyaltak, és 1463-ban békét kötöttek.
 
A korona viszont többe került, mint Mátyás: 80 ezer aranyat fizetett érte Mátyás. A békeszerződés sok pontja közül az egyik azt mondta ki, hogy amennyiben Mátyás örökösök nélkül fog meghalni, a koronát és a magyar királyságot a Habsburgok öröklik. Mátyást ekkor az öröklés kérdése még érthető módon nem foglalkoztatta.
 
Ebben az időben Mátyás épp egy boszniai hadjáraton vett részt, így a koronázást nem abban az évben tartották meg. 1464 márciusában már minden elő volt készítve Székesfehérváron, amikor Mátyás szomorú hírt kapott: felesége belehalt a szülésbe, és az újszülött fiú sem élte túl. A koronázási ünnepségeket majdnem lefújták, de mivel már januártól szervezték, 
 

1464. március 29-én megtartották a koronázást.

Így lett Mátyás teljesen legitim király, noha már hazatérése óta ténylegesen uralkodott. Megkoronázása után viszont új pecséteket készíttetett magának, ezután használt nagy felségpecsétet, magyarázta a történész. Ez volt az a szimbolikus pillanat, amikortól már senki nem kérdőjelezhette meg Mátyás uralkodói voltát.
 
Mátyás megválasztása fantasztikus bravúr volt a család részéről, értékelte Lupescu Radu, és ebben Szilágyi Erzsébet játszotta a főszerepet. Erőfeszítését azért is lehet igazán értékelni, mert 1456 augusztusában elveszítette a férjét, 1457 márciusában a nagyobbik fiát, kisebbik fiát pedig túszként elvitték az országból. Nemcsak a Hunyadi-birtokok igazgatása hárult rá, amelyet már korábban is ellátott, hanem Hunyadi János politikai öröksége is: Szilágyi Erzsébet adminisztrálta a királyi várakat is.
 
Ilyen körülmények között sikerült királlyá választatnia fiát, Mátyást, aki ezt a kitartását apjától és anyjától is örökölte, és végig meglátszott uralkodásán – zárta előadását Lupescu Radu.

Hirdetés