Az alábbi írás egy bacoviai Decemberbe illő újabb fájdalom, melyet azért teszek közé, mert túl sok ellentmondásos érzés fojtogat ebben a télben és nem tudom, hogy melyik ríkatna meg jobban: a hatalmon lévő politikai pártok aljassága, melyeknek az RMDSZ is integráns része?

Az RMDSZ-es „elvtársak” politikai kisszerűsége, akik bármilyen etnikailag hasznos kompromisszumra készek,

egyetlen pillanatig sem gondolva ennek az országnak a méltó jövőjére? A magyar vezetők kettős, hármas, négyes beszéde, attól függően, hogy milyen a széljárás a Bukarest–Budapest–Moszkva tengely politikai „kocsisorán”?

Előttem fekszik egy sajtókonferencia szövege és nem tehetem meg, hogy ne álljak meg néhány gondolatánál. Azt mondja, például, Antal Árpád polgármester úr, hogy „a politikai többség sokszor annak jelét adja, hogy nem képes kormányozni ezt az országot”. Ohohohó, a polgármesterünk vajon csak most fogta fel, hogy miféle tehetségekkel vonul fel a politikai többség?! Rendben, tételezzük fel, hogy soha nincs túl késő egy konstruktív introspekcióhoz, de nehezen tudom elhinni, hogy ne tudná, kikből áll a politikai többség. Vagyis miféle pártok támogatják a PSD–ALDE-t (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.), a legnyomorúságosabb kormányszövetséget alkotva, amellyel Románia a forradalom óta rendelkezett. Nem, ez nem egy „forever” típusú, hanem konjukturális szövetség: amikor Kelemen és Márton urak úgy érzik, hogy szorulnak a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) és a DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Igazgatóság – a szerk.) miatt,

az RMDSZ hirtelen az etnikai „lelkiismerete” szerint szavaz, mellyel saját, de a parlamenti többséghez is tartozó büntetőügyesekről gondoskodik.

És akkor, persze, egy kis jutalom is jön Dragnea és Tăriceanu uraktól: egy teológiai középiskola Marosvásárhelyen, melyet eddig csökönyösen elutasított a román igazságszolgáltatás, a magyar nyelv használati küszöbének csökkentése a közintézményekben (mindkét kezdeményezésről megkezdődtek a tárgyalások a PSD–ALDE–RMDSZ háromoldalú megbeszéléseken, tavasszal várható a szavazás). És mennyi minden lehet még, mert a tóban van még hal.

Ne értsenek félre: önmagukban a kezdeményezések nem zavarnak, azok az etnikai kiváltságok sem, melyeket a magyarok elérhetnek Romániában. Nincsenek ilyen bajaim, a katolikus profilú magyar középiskolák sem zavarnak, a magyar nyelv sem, melyet amúgy is mindenfelé beszélnek HarKovban (Hargita és Kovászna megyék nevéből alkotott kifejezés – a szerk.), hiszen otthon van. Azonban engem és hozzám hasonlóan sokakat az a politikai zsarolás zavar, melyet az RMDSZ vezetői 1989 óta folyamatosan alkalmaznak a magyarok illuzórikus hasznára, de a teljes román nép hátrányára. Mely zsarolást minden eddig kormányon lévő politikai párttal szemben bevetettek. És mely zsarolás gyakorlatilag testi-lelki jóbarátokká tette az összes forradalom utáni kormányokat létrehozó PSD, PDL (Demokrata-Liberális Párt, már nem létezik – a szerk.), PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.), ALDE és RMDSZ vezetőit, és ami odavezette Romániát, ahol most van: sehova!

És akkor hogyan hangzik az, hogy nincsenek elegendő jogaid egy olyan Romániában,

ahol a pártod – így, vagy úgy, vagyis nemcsak közvetlen döntésekkel, amikor kormányon volt, hanem politikai „alkukkal” is, amikor nem – több mint negyed évszázada kormányzott?! Mert kikből is áll ez a politikai többség? Talán nem tudja, talán nem ébredt rá, majd én elmondom neki, ki temeti az igazságszolgáltatást, ki veri szét ennek a Romániának a magánszektorát, oktatását és egészségügyét, olyan törvényeket szavazva meg felelőtlen módon, melyekkel hamarosan kivezetnek bennünket a civilizált Európából: a PSD, az ALDE, az RMDSZ. Nem nehéz megjegyezni, igaz? Néha a PMP (Népi Mozgalom Párt – a szerk.) is besegít, máskor a PNL csatlakozik, de lényegében ez a kormányzás hármasa. Mit gondol Antal úr, mi történne, ha az RMDSZ kivonulna ebből a mérgező koalícióból, ezzel az európai Románia fő érdekét szolgálva?!

Mit veszítenének és mit nyernének a magyarok, ha az RMDSZ Románia javára kormányozna és nem a PSD–ALDE–RMDSZ-es büntetőügyesek javára?!

Senki sem Mártontól és Kelementől várja a választ, egyszerűen azért, mert az, a válasz Budapesten van, nem az RMDSZ-nél.

Nem is tudom, érdemes-e feltennem egy másik kérdést, mert amúgy is költői marad majd: mi volt a véleménye Antal Árpád polgármester úrnak Márton Árpád örök RMDSZ-es parlamenti képviselő vádaskodásáról, aki azt hiszi, hogy a 2017-es Győzelem (Victoriei) téri tüntetők ugyanolyanok, mint az 1990-ben Bukarestben Ion Iliescu hívására „békésen” cselekvő bányászok?! Tudom, nehéz megfelelő szavakat találni, meggondolatlanul nyilatkozgatsz, és nem fogod fel, hogy miként fogják majd azokat olvasni és értelmezni. Örülnék, ha ilyenfajta működési zavarról lenne szó és nem valami sokkal súlyosabbról – itt pedig nem annyira Antal polgármesterre utalok, mint inkább Márton Árpádra, arra a képviselőre, aki

a lehető leghűségesebb módon képvisel egy Románia élére került mélységesen mérgező szövetséget.

Az RMDSZ-es „választott” nagy lazasággal beszél az 1990-es bányászjárásról, azokhoz a tüntetésekhez hasonlítva őket, melyek több millió románt és magyart vittek utcákra 2017 folyamán. És teszi mindazt anélkül, hogy bűnösnek érezné magát, anélkül, hogy e felelőtlen parlamenti többség támogatása bármilyen lelkiismeret-furdalást okozna neki. Ebből levonhatom azt a következtetést, hogy őt valójában egyáltalán nem érdekli Románia sorsa, tekintettel, hogy abban nincs egy autonóm Székelyföld? Levonhatom, még megtehetem, még leírhatom azt, amit gondolok.

Logikusan nézve a dolgokat, ha 2017 „elvesztegetett év Románia számára”, ahogy azt jogosan mondta Antal Árpád úr, akkor ebben a kudarcban az RMDSZ is közreműködött. Netán tévednék?!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.