Átalakítanák Kolozsvár híres Farkas utcáját

Második közvitáját rendezte kedd este a kolozsvári polgármesteri hivatal által felkarolt Civil Innovációs Központ: a Vasutas Park után ezúttal a Farkas utcát állították a polgárok képzelőerejének központjába. És ez jó – indította a vállveregetések sorozatát Șerban Țigănaș építész, a Romániai Építészek Rendjének elnöke, a Farkas utcai térrendezés koordinátora, a keddi beszélgetés egyik moderátora.

 

Bár a törvénykezés nem írja elő, de megengedi, hogy ilyen lazább formájú közmeghallgatás előzze meg egy-egy utca vagy tér felújítását, rendezését, az építész szerint pedig sokkal fontosabb, hogy az ott lakók, ott dolgozók és mindenki, aki valamilyen szinten érintett, előjöhessen ötletekkel, szempontokkal, megoldási javaslatokkal, és ezek alapján döntsenek, ne a hivatal a jelentkező cégek kivitelezési képessége vagy ajánlott ára alapján. 

 

 

 

Țigănaș és minden megszólaló örült, hogy a kolozsvári városháza teret és időt ad egy ilyen hosszabb és kacskaringósabb folyamatnak, és együttműködési szerződést kötött az építészek rendjével, hogy ezt lebonyolítsa három nagyobb terület felújítása előtt: a Vasutas Park és a Farkas utca után következik majd a Fellegvár nyugati oldala, amely már önkormányzati tulajdonban van.

 

Nem köt össze semmit semmivel, sőt párhuzamos más forgalmas, közlekedési ütőér jellegű utcákkal, ellenben nagyon sok intézmény székel rajta: egyetem, középiskolák, könyvtárak, levéltár. Az épületeknek alig 10-20 százaléka lakóépület. Ez mind elősegítette a jelenlegi állapot kialakulását: az utca felületének nagy része parkolóként működik. 

 

Naponta kétszer óriási forgalom halad át rajta: szülők hozzák-viszik csemetéiket az iskolákba, tanárok jönnek-mennek az iskolákba és az egyetemi épületekbe.

 

Viszont: ez a város egyik legreprezentatívabb utcája, több történelmi palota, iskolaépület, nemzetközi hírű és színvonalú szobor és a város egyik jelképeként is működő templom helyszíne. Történelmi, építészeti, művészettörténeti értékei és nem utolsó sorban a kellemes árnyékot adó kettős fasora arra predesztinálják, hogy a turisták állukat leejtve sétáljanak rajta, a helyiek pedig kézenfogva andalogjanak rajta romantikus estéken. Az utca már nyári fesztiválhelyszínként is bizonyított, a Magyar Napok ki is nőtte.

 

Ráadásul: szervesen kapcsolódik az Egyetem utcához, amelynek zöme most szintén parkoló, rajta keresztül pedig a Főtérhez. A két utca kereszteződése kincset érő barokk sarok lehetne a történelmi belvárosban, ha visszaállítanák a Mária-oszlopot a piarista templom és az egyetem elé – sürgette mind a négy felszólaló építész. 

 

 

 

(Anton Schuchbauer osztrák szobrász művét 1744-ben állították fel hálaadásképpen a hat évig tomboló pestisjárvány elmúlásáért a Farkas utca és az Egyetem utca kereszteződésében. 1959-ben szétszedték és elvitték onnan, mivel akadályozta az autós közlekedést, 1961 óta áll a Szentpéteri templom mögött.)

 

Az Egyetem utcában ráadásul nagy a teraszpotenciál, a most ott működő kocsmák, kávézók teraszkezdeményei a járdán szoronganak.

 

A Farkas utcában kevés a lakóépület, de azok lakásfunkcióját feltétlenül meg kell őrizni, hangsúlyozta Șerban Țigănaș, mivel az ott lakók biztosítják, hogy az utca ne haljon ki délután hat után, és mindig legyen, aki vigyáz rá. Figyelni kell a felújítás miatt óhatatlanul beinduló dzsentrifikációs folyamatokra, mondta az építész: ha vonzóvá teszünk egy utcát, irodák nyílnak ott, megdrágulnak a lakbérek, megéri irodának eladni vagy kiadni a lakásokat, azok pedig kiszorulnak onnan, akik a megemelt árakat nem tudják kifizetni.

 

Ha a felszólalókon múlna, nem az ott lakókat, hanem az ott parkolókat szorítanák ki: ki többet, ki kevesebbet, ki csak hétvégére, ki munkanapokon is a csúcsforgalmas órák között. Még a Babes-Bolyai Tudományegyetemet képviselő Rudolf Gräf rektorhelyettes sem ragaszkodott a főbejárat előtti parkolóhoz, megelégednek egy oldalsó bejárati vagy akár földalatti parkolóval is.

 

 

 

Oláh Emese alpolgármester például szíve szerint teljesen sétálóutcává alakítaná a Farkas utcát, de megérti az ottani székhelyű intézmények behajtási és parkolási igényét is. Erre konkrét megoldást nem javasolt, inkább kíváncsian várja azokat – a hivatal jelenlévő munkatársaihoz és önkormányzati tanácsosaihoz hasonlóan ő sem akart semmilyen ötletet vagy gyakorlati megoldást ráerőltetni a beszélgetőkre, a helyi politikusok most attól is tartózkodtak, hogy monopolizálják a beszélgetést.

 

Apáczais szülőként se lenne ellenére Horváth Anna tanácsosnak, ha gyalogosítanák a Farkas utcát, mivel gyereke már elég nagy, egyedül is el tud sétálni az utca elejétől az iskoláig. Itt merült fel az egyik konfliktuscsíra a beszélgetés során: egy óvodás gyerek apukája viszont ragaszkodott hozzá, hogy autóval közelíthesse meg az óvoda bejáratát.

 

Nem kellene mindegyik szülőnek külön autóval behoznia a gyerekét a belvárosi iskolákba, meg lehetne ezt oldani például elektromos mikrobuszokkal, amelyek iskolabuszokként járnák a lakónegyedeket, és hoznák-vinnék a sulisokat, vetette fel a földrajz kar egy tanára. A gyalogosítást pedig mindenképp forgalmi mérések és kísérletezések fogják megelőzni, biztosított mindenkit a városháza egyik alkalmazottja.

 

A gyalogosítás mellett szólnak azok a kapualjak, belső udvarok, amelyeket meg lehetne nyitni, és nagyobb gyalogos átjárást biztosítani a Deák Ferenc / Eroilor utca és a Petőfi / Avram Iancu utca között, vetette fel nemcsak Șerban Țigănaș, hanem egy nemrég végzett építészdiák is, akárcsak a levéltár melletti kert megnyitását, amelyet a belügyminisztérium még csak szóban adott át a városnak, valójában még nem. 

 

 

 

Ha a Puck bábszínházhoz vezető belső udvar mellett megnyitnák a régi városháza épületének belső udvarát, gyalogosítanák a Király és Farkas utca közötti Színház / E. de Martonne utcát, és megnyitnák a Farkas utcai barokk paloták belső udvarait, sokkal zavartalanabbul lehetne átsétálni a Deák Ferenc utcáról például a Házsongárdhoz – érvelt több építész is.

 

A belső udvarok megnyitását ellenezte Maksay Ádám műemlékvédő úgy is, mint környékbeli lakos és mint a református egyház képviselője. Személy szerint a gyalogosítás híve, mondta, de az ott lakók intimitását meg kell őrizni azzal, hogy nem járkálunk át az udvarukon, és hogy a fesztiválok is évente legfeljebb két-három hétig tartsanak az utcában. Ebben a témában valószínűleg további és élesebb viták várhatók.

 

A református egyház nem túlzottan avatkozhatott be az utca köztér felületén, de megtett mindent, amit tudott azért, hogy a Farkas utca minél jobban nézzen ki: felújította a templomot, a Református Kollégium épületét, megtisztíttatta a Szent György-szobrot, és készül felújítani a parókia épületét – sorolta Maksay Ádám.

 

Márcsak távoli és rossz emlékként említette Eugen Pănescu építész azt az öt évvel ezelőtti ötletet, hogy földalatti parkolót építsenek a Farkas utcában. Most viszont Iosif Pop tanácsos azt javasolta, a nyugat-kelet irányú forgalmat vezessék el a belváros alatt: a Béke / Lucian Blaga téren bukhatnának le az autók a föld alá, valahol a Szabók bástyája és a Tordai út között jöhetnének a felszínre.

 

A konkrétumokat is emlegető városházi vezetők, Dan Tarcea alpolgármester és Ovidiu Cimpean osztályvezető, a beszélgetés másik moderátora is folyamatosan hangsúlyozta, hogy a városháza elsősorban a gyalogos és a tömegközlekedést támogatja. Dan Tarcea most is megemlítette az új buszok vásárlását, a buszsávok létrehozását és bővítési tervét egészen a Monostorig, és hogy nyolc parkoló szolgálja már most vagy majd a belvárost: a városháza mögötti, amelyik folyton tele van, az Aréna parkolója, a Széchenyi téri parkoló, a Házsongárd mellett magántőkéből épülő és a városháza által a Cipariu térre tervezett parkoló.

 

De ezek vagy tele vannak, vagy olyan messze, hogy a belvárosba igyekvők nem hajlandók használni őket, vagy még el sem készültek, miközben egyedül 2013 és 2016 között 40 százalékkal nőtt Kolozsváron az autós forgalom. Dan Tarcea most is elengedhetetlennek nevezte a déli körgyűrű megépítését, ami kormányprojekt kellene legyen, de jelenleg inkább utópia.

 

Természetesen előkerült a Farkas utcai szobrok témája is kezdve annak az arrogáns tervnek az említésétől, hogy az egyetem román tudósok mellszobrainak egész sorát tervezné az utcába az olyan aprónak tűnő felvetésekig, hogy az Európai Tanulmányok karának nem olyan régi felirata az Egyetemiek Házán milyen előnytelen a román kultúrhéroszok, a Școala Ardeleană egyébként jól komponált szoborcsoportja számára.

 

 

 

A köztér nem az a hely, ahova önkényesen szobrokat lehet emelni, minden ilyesmit intenzíven meg kell vitatni, mondta Eugen Pănescu. Már van a Farkas utcában két, világszínvonalú szobor, másrészt az utcaképet tisztán, új szobroktól mentesen kell megőrizni, harmadrészt csomó hitvány minőségű szobor került ki az utóbbi évtizedekben Kolozsvár utcáira, érvelt a szobrosítás ellen az építész.

 

Pantheont nem akar az egyetem, de legalább Vasile Pârvan régésznek, történésznek, az egyetem volt tanárának hadd állítson egy szobrot valahol, szólt bele a rektorhelyettes a vitába, akit az építészek csak azért nem torkolltak le, mert alapvetően úriemberek. Nagyon múltszázadi mentalitás az, hogy híres emberek szobraival szórjuk tele az utcáinkat, mondta Dan Clinci, aki szerint nem kellene ilyen szimbolikus térfoglalással rontani az utca felújítását és a kedélyeket.

 

 

 

Dan Clinci inkább a Romkert megnyitásával dobná fel az utca hangulatát, amely csak a Magyar Napokon van nyitva, miközben nagyon szép és kellemes hely, érvelt az építész azt éreztetve, hogy a román városlakók mit se tudnak erről.

 

A minél teljesebb képet és eredményeket érdemes nézni, mondta Guttmann Szabolcs építész, műemlékvédő. Valós eredmény, hogy a városháza és a városlakók is egyre inkább támogatják az autós forgalom csökkentését és a történelmi helyek kiemelését, felújítását, megmutatását. 

 

Ezért szerinte a Farkas utca felújításából nem hagyható ki az Egyetem utca az egyik végén és a Szabók bástyája a másikon, ahol fontos ásatásokat kellene végezni, ki- és megmutatni, hol folytatódik a városfal a Baba Novac utca alatt, hogy kötődik a Farkas és Petőfi utcai udvarokon látható várfalrészletekhez, amelyeket valamilyen módon szintén közkinccsé kellene tenni, ahogy az ott húzódó kerteket is.

 

 

 

Többet kellene az egészről beszélgetni, hangsúlyozta szinte mindegyik felszólaló. Eugen Pănescu az utcában lakókat hiányolta a szerinte korlátozott beszélgetésről, és átrendezné a termet is, hogy senkinek ne az legyen a benyomása, hogy elől ül a vének tanácsa, mindenki más pedig csak közönség.

 

Oláh Emese azt kérte, rendezzenek gyakrabban ilyen közvitákat, és lehessen írásban is benyújtani ötleteket (a helyszínen osztogatott űrlapon kívül), mára Ovidiu Cimpean közzé is tette az emailcímet, ahova további ötleteket, javaslatokat várnak: imaginatiecivica@primariaclujnapoca.ro. Sőt azt is megígérte, hogy az ötletelés után különböző munkacsoportok fognak alakulni, amelyek már konkrét ötleteket fognak papírra vetni, és ezekhez is lehet majd csatlakozni.

 

Reméljük, tényleg több Farkas utcai lakó érdeklődik és szól bele majd, rajtuk kívül igazából a Kolozsvári Városszépítő Egyletet hiányoltuk a beszélgetésről. A viták mindenesetre folytatódnak, sőt csak ezután mennek majd igazán vérre.