Tizenegy napig gyalogolt Bukarestig szeptember végén a Szeben megyei Kiskapus polgármestere, hogy így hívja fel a kormányzat figyelmét az általa képviselt település súlyos ivóvízgondjára.

Tudor Mihalache találkozott a kormány illetékeseivel és elpanaszolta a kisváros legnagyobb problémáját: a lakóknak nincs megfelelő ivóvizük a kormány hanyagsága miatt.

A kormány még 2006-ban vállalta, hogy finanszírozza Kiskapus új vízvezeték-projektjét, de három év után megszakította a finanszírozást. A hálózat 70 százalékban elkészült, de használhatatlan. A városvezetést ráadásul arra kötelezte egy bírósági ítélet, hogy büntetőkamatot fizessen a károsult cégnek, mivel a központi pénzek hiányában nem tudta kifizetni a munkálatokat. Európai alapokra sem tudtak pályázni, mivel a kormány nem volt hajlandó felbontani a szerződést.

Mihalache azt mondta: nem pénzért gyalogol Bukarestbe, hanem csak azért, hogy a kormány végre bontsa fel a szerződést, hogy Kiskapus pályázhasson EU-pénzekre.

Egy hónappal a tiltakozó akciója után a polgármester kapott egy semmitmondó levelet, amely egy befejezetlen mondattal végződik és az aláírás is olvashatatlan.

„A következőkben az illetékes intézmények a törvényes határidőn belül…” – így szakad meg a levél, amit a kiskapusi polgármester kapott a kormány főtitkárságától.

Kiskapus Európa legszennyezettebb településének számított az 1986-os csernobili atomkatasztrófáig. A szocializmus idején koromgyár és színesfémkohászat működött a városban, ez pedig a környék víztartalékait is ihatatlanná tette.