Az udvarhelyi Kaufland üzletnél 2017. augusztus 31-én végrehajtott magyarfóbiás provokáció alkalmával a médián, közhatóságokon és közösségi hálózatokon belüli uszítók által kirobbantott nacionalista hisztéria újra felszínre hozott egy sor,

az erdélyi/romániai magyar közösség ellen irányuló előítéletet, mítoszt, hazugságot és vádat.

Ezek virulenciája, mint ahogy a számos kommentelő által alkalmazott erőszakos nyelvezet is mutatja, mennyire „élők”/akutak/kemények – tehát VESZÉLYESEK – a kérdéses benyomások és a közéletben hangoztatott, feltételezett ok-okozati összefüggések.

Az „etnikumok közötti harcban” ilyenfajta „érvekhez” folyamodók ezt általában abból a (végső soron ártatlan) előfeltevésből indulva teszik, hogy az, amit a másik/saját etnikumról, vagy vallási felekezetről mondanak/hisznek,

1. teljes egészében igaz

2. az egyedüli, teljes, alternatívák nélküli igazság

3. itt és most rendkívül releváns arra nézve, ahogy a „másikhoz” viszonyulnak

4. elegendő a „másik” („megfellebbezhetetlen”) elítéléséhez.

Ezen az ügyön, sőt, még Románia határain is túl tekintve, főleg a (dél-)kelet-európai országokban, de a Kaukázusban vagy a Közel-Keleten is hasonlóan hegemonista diskurzus tapasztalható, mely egy sor (részben igaz, részben irreleváns vagy hamis) állításon és (csak látszólag logikus, általában önkényes és jogi alap nélküli) következtetésen alapul, de összehasonlíthatatlanul nagyobb mozgósítóerővel rendelkezik, mint Romániában (lásd a volt Jugoszlávia, a volt Szovjetunió, Izrael/Palesztina területén kialakult tragikus konfliktusokat).

(Egyáltalán nem) meglepő látni, mekkora hitelt, jelentőséget és relevanciát tulajdonítanak ezeknek a (gyakran egymással kombinált és felerősített) témáknak, melyek segítségével általában

egyes etnikai/vallási csoportok tagjainak „mások” ellen irányuló ellenséges kitöréseit és kampányait indokolják meg.

(Egyáltalán nem) meglepő az is, hogy az ilyenfajta diskurzusoknak általában teljesen más a valódi tétje, mint egy állítólagos „történelmi igazság” nyilvánosság előtti… a történelmi igazság kedvéért történő meghatározása és alátámasztása. Sokkal inkább a következőket próbálják meg elérni/megindokolni:

1. egy több csoport által lakott terület feletti ellenőrzés egyetlen csoport általi monopolizálása;

2. etnocentrikus, hegemonista politikák és közigazgatások erőszakos bevezetése és fenntartása;

3. a közvélemény figyelmének elterelése a jelenlegi – etnikai/vallásik kérdésektől eltérő – gondokról;

4. a közvélemény figyelmének elterelése a saját csoport számára kényelmetlen, esetleg tabusított történelmi eseményekről;

5. a közvélemény figyelmének elterelése a kormányon lévők vitatott/jogtalan terveiről.

Az alábbiakban bemutatom a leggyakrabban hangoztatott mítoszokat és szlogeneket, melyek nézetkülönbségeket vagy akár

valódi és tartós konfliktusokat is kiváltottak és/vagy válthatnak ki az erdélyi, illetve más többetnikumú régiókbeli/országokbeli történelmi közösségek között.

A későbbi bejegyzéseimben megpróbálok majd részletesebben kifejteni minden egyes témát és azokat az okokat, amelyek miatt ezek valójában NEM-ÉRVEK, mert a konfliktusosan, „történelmi-mitológiai” módon felvetett kérdések a jogelvekben, egyes országok alkotmányaiban vagy a nemzetközi közjogban kapnak EGYSZERŰ, VILÁGOS és RACIONÁLIS válaszokat. Másképp mondva: Ilyenfajta mítoszok jelenléte a széles tömegek körében a jogrendszer PROPAGANDISTÁK, ÁLTÖRTÉNÉSZEK, NACIONALISTA POLITIKUSOK, HIVATÁSOS USZÍTÓK és más hasonlók általi KISAJÁTÍTÁSÁNAK és KIHASZNÁLÁSÁNAK kifejeződése.

A 25 legfőbb kártékony mítosz,

melyeket intenzíven hangoztatnak Délkelet-Európa etnokratikus államaiban:

1. a területi elsőbbség mítosza/a kizáró jellegű őshonosság mítosza vs a kiszorítandó/eltávolítandó idegen mítosza;

2. az idegen/imperialista betolakodó mítosza, akit meg kell szabadítani jogtalan szerzeményeitől;

3. a múltbéli örök/kiváltságos elnyomó mítosza, akit meg kell büntetni;

4. a kollektív áldozatok mítosza a kollektív bűn mítoszával szemben;

5. a faji/kulturális felsőbbség mítosza a barbár/civilizálhatatlanság mítoszával szemben;

6. azon nemzet/etnikum nem létezésének mítosza, melyet egy bizonyos csoport magáénak vall;

7. egy saját nyelv nem létezésének mítosza;

8. a történelmi érdemek/eredmények mítosza vs történelmi hibák mítosza;

9. a legitimáló történelmi esemény mítosza;

10. a volt etnikumtársak árulásának mítosza, amit azok asszimilációval/önkéntes áttéréssel követtek el;

11. az erőszakos asszimiláció/áttérítés mítosza, amit egy másik etnikum követ el;

12. a szabadon kifejezett népakarat mítosza;

13. a több évszázados nemzeti álom mítosza;

14. a hajdani haza visszaszerzése álmának mítosza;

15. a nemkívánatos etnikumok etnikumtársaik országába történő erőszakos hazatoloncolásának mítosza;

16. a felszabadítási/irredenta mítosz vs az illegitim megszállás/”Diktátum” mítosza;

17. a történelmi igazság mítosza (mely egy bizonyos etnikum több évszázadnyi/évezrednyi elnyomása után áll helyre);

18. a nemzeti/etnikai tisztaság mítosza;

19. a nemzeti újraegyesítés mítosza vs szeparatista mítosz;

20. a kontinuitás mítosza vs egy több etnikum által lakott térségbe vándorlás mítosza;

21. a „másik” etnikum által megtestesített gonosz mítosza;

22. a kizárólagos etnikai jelenlét mítosza egy bizonyos többetnikumú/többvallású területen;

23. egy bizonyos etnikum más etnikum/etnikumok feletti abszolút/megsemmisítő/örök számbeli többségének mítosza;

24. az (etnokratikus) alkotmány és hivatalos nyelv mítosza;

25. a genetikai mítosz.

RÁADÁSKÉNT: Az erdélyi ügy „egyszer és mindenkorra” történő megoldásának mítosza.

Ahogy azt majd a következő bejegyzéseimben bizonyítani fogom, a fenti témák közül EGYIK SEM igazolja az alkotmányos és nemzetközi jog szempontjából nézve egy etnokratikus rezsim bevezetését és fenntartását egy többetnikumú régióban/országban, amint amilyen a délkelet-európai országok MINDEGYIKE. Sőt, ahogy az majd látható lesz, az alkotmányos és a nemzetközi jog igazságos és alkalmazható megoldásokat nyújt a fentebbi mítoszok által érintett/kisajátított összes témára. Ezért amennyiben a kontinensnek ez a része megszabadul majd a politikailag felhasznált mítoszoktól, melyek nem rendelkeznek semmilyen jogi alappal, márpedig egy modern társadalomban ez az egyetlen, mely az együttélést szabályozhatja, a legrövidebb időn belül a társadalmi béke és a jólét új távlatai nyílnak majd meg Erdély, Románia és a Balkán előtt. Ha a valóságban gyökerező és a rációhoz kapcsolódó európai társadalomban akarunk élni, akkor az említett témákról szóló diskurzusnak a mito-mániák „alárendeltségéből” a jog és a törvényesség területére kell átlépnie. Tehát a kollektív illúzióktól való megszabadulás és a visszakapcsolódás a valósághoz nagy esély a jelenlegi nemzedékek számára – de ugyanakkor nagy kötelezettség is a jövőbeliekkel szemben – a még meg nem születettek etnikumától, vallásától függetlenül.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.