Ennek a világba jól beágyazott pártnak az – akár törvénysértő – felszámolása banális és széles körű egyetértésnek örvendő korrekciónak kellene lennie. Végül is a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.), ez a mániákusan igazságszolgáltatás-ellenes párt önmagát helyezte törvényen kívül. De a látszat csal. Nem egy sürgős esettel van dolgunk, hanem egy régi adóssággal. A PSD-t már rég fel kellett volna számolni.

Valószínűleg már 1945-ben, vagy akár már 1848-ban. Történelmi léptékekben ezeknek a dátumoknak közvetlen politikai relevanciájuk van. Tekintettel arra, hogy Románia a nagy csinnadrattával megünnepelt valamennyi gazdasági és politikai forradalmat elpuskázta, a PSD már régóta köztünk él. Nálunk egy győzedelmes és dogmatikai szempontból pozitív burzsoázia hiányában a törvény mindig is gyenge és részrehajló volt. Ami ma pészédés kalózkodás, az tegnap a kisstílű alkudozás vagy a főnöki kiváltság történelmi és mentális medre volt.

A PSD új – a pészédizmus régi.

Ebből fakad a Dragnea-Nicolicea-Nicolae hármas alkalmazott nevetségessége és politikai ostobasága.

Az ország bűnözésben legvirgoncabb tehetségének pillanatnyi vezetői a génjeikben őrt álló büntetőügyes hagyomány nyomására, tisztán kapkodásból elrontották a rajtot. A 13. sz. rendelet feleslegesen durvult ott, ahol ellenállást felőrlő elkötelezettségnek lett volna helye. Dragnea és a többiek csak a második próbálkozásra javítottak. A PSD és a szövetséges navigátorok a rendelet elbukása után repeszbombát helyeztek el a Parlamentben: több tíz módosító hatolt be a törvény testébe, szaggatott vonallal rajzolva körül a hajdani 13. sz. rendelet körvonalát. Más szavakkal, Dragnea és az övéi a betyárkodásról áttértek a bürokráciára. A siker már nincs messze. Mindenfelé és a legaljasabb célokra bevetették a módszert, amely – éppen azért, mert elfárasztja a közvéleményt – elaltatja a megfigyelőket és olyan bűzt hagy maga után, melyet könnyű a törvényesség szagával összetéveszteni.

A PSD rátért az írásbeli hipnózisra,

bebizonyítva, hogy – ha másképp nem megy – képes jó euro-bürokrata párttá, vagyis egy papírokat felhalmozó és törvényt törvényes rendelkezésekkel eltorzító apparátussá válni. Ezzel a technikával képes egy bürokrácia legyőzni és elhallgattatni a jóérzést, a közvéleményt és a törvényt is egyszerre.

A Dragnea által vezetett csoport azt a szabályt követte, mely szerint a tettes mindig visszatér a bűncselekmény helyszínére és ezt azzal a tapasztalattal kötötte össze, hogy a villám sohasem csap le kétszer ugyanarra a helyre. Így aztán a gazemberséget átdobta a kormánytól a Parlamentbe. Ez viszont immár rendszerkatasztrófát is okozhat. Miközben a 13. sz. rendelet egy válogatott csoportot mentesített volna a börtönbüntetés alól,

az újfajta megközelítés sikere olyasmihez vezet majd, amit rendszerszintű kriminalizálásnak neveznek.

Az eredetileg megpróbált változat egy bizonyos széfre kidolgozott rablás volt. Az új változat olyan szoftver, mely arra kényszeríti a bankokat, hogy munkaidőben és a szabályzat tökéletes betartásával továbbítsák ugyanazt a pénzmennyiséget. Ennek a műveletnek az lenne az egyetlen felsőbb fokozata, ha az alkotmány módosításával bevezetnék a párttagkönyvvel járó mentelmi jog törvénybe iktatását. Ez is lehetséges, de csak azután, hogy a PSD még hozzátesz 5, vagy 10 százalékot az utóbbi választáson elért eredményéhez. Ez is lehetséges, de csak az azután, hogy a tisztelt polgári választóknak további 5, vagy 10 százaléka marad otthon a szavazás napján. Ez is lehetséges, de csak azután, hogy néhány újabb tudálékos felmérés jut majd arra a következtetésre, hogy a PSD gonosz párt, de inkább csak arcpírt okozó a közvélemény felháborodása miatt.

Ez a nagy tévedése azoknak, akik nem értik meg, hogy

a PSD jogi gengszterizmusa megingathatatlan valóságon alapul:

az ország társadalmi bázisát alkotók sokkal többen vannak, mint a kritikus hangok és egzisztenciálisan a törvények megkerülésének régi hagyományát viszik tovább. Ez nem oldja meg a gondot, de sokkal jobban megmagyarázza azt, mint azok az elemzések, melyek azt hiszik, hogy az emberek ma azért lopnak, mert a PSD tagjai. Az emberek azért lopnak, mert a PSD sokkal régebbi, mint hisszük és már jóval előttük elkezdett lopni.

Különben a PSD törvényellenes mániája nem egyszerű dolog. Azok szabadon engedése vagy megvédése, akik megértek a börtönre, nem a jelenlegi büntető törvénykönyvvel való ütközés. Az bármelyik büntető törvénykönyvvel ütközne. Végső soron nem a törvény milyensége számít. Lehetne, például, egy tálib ihletésű nagyon kifinomult jogrendünk is, a helyzet akkor is változatlan maradna. Nyilvánvaló, hogy aki nem akarja mindenki szeme láttára elveszíteni egy vagy több testrészét, az nem fog lopni. Ez egyszerű. A PSD-s csoportnak nem kell mást tennie, mint tartózkodni a lopástól és akkor bármennyire is igazságtalan a törvény, nem fogja bántani őket. De nem. A fentebb – nagy vonalakban – felvázolt történelmi-társadalmi okokból kifolyólag a PSD pszichikailag és erkölcsileg képtelen megfékezni magát. A PSD, más pártok és adminisztrációk, tisztviselők és kihelyezettek azért loptak, lopnak és fognak lopni, mert

nem ismernek másfajta termelési és társadalmi felemelkedési módszert.

Erre majd – talán – visszatérünk a következő forradalom alkalmával, de csak akkor, ha valaki gondoskodik arról, hogy sikerüljön is. És ha a nyugati irányítók többé nem próbálkoznak majd a jogot megdönteni a politikai hatalom megdöntése előtt. Ugyanilyen hasznos lenne, ha az igazságügy és a jogállamiság helyi irányítói nem szűrnék össze a levet hangszigetelt szobákban és választások küszöbén azokkal, akiket később elítélnek majd.

Azt lehetne mondani, hogy a PSD el van átkozva. Azt, hogy azért lop, mert erre ítélte a keletiesség, a balkániság és a marxizmus. Ez a fiziológiai vetület. Politikailag nincsenek mentségek és mentőkörülmények az ilyesmire. Mint minden más párt, az Antena3 kivételével, a PSD demokratikus és európai programot hirdetett meg. Pontosan ez az a hely, ahol felelősségre kellene ébreszteni a PSD-t. Hiszen a Dragnea-csoport új rohama az igazságügy ellen éppen a PSD-s választók és egyszerű tagok számára rendkívül káros.

Senki sem várta nagyobb örömmel azt, hogy a PSD újra durván kimutassa a foga fehérét,

mint az Európai Bizottság és az EU-s társállamok. Most, hogy a PSD-től megkapták a szükséges ürügyet, annyira hozzászegeznek majd minket az EEM-hez (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus – a szerk.), hogy ne kerüljünk be a Schengen-övezetbe. És aki nincs benn a Schengen-övezetben, az gazdaságilag és erkölcsileg is megszenvedi ezt. Mindenkinek, a PSD-s szavazókat is beleértve, meg kell majd fizetnie az EEM következményeit. Meglepetés! Románia brüsszeli lejáratása nem a meggyanúsított egyének műve, Macoveitől Liiceanuig. Románia legmocskosabb és legszorgosabb lejáratása a PSD vezetősége melletti, Kiseleffen székelő Kiszabadító, Közkegyelemben-részesítő és Felmentő Hadsereg Egyesített Kórusa és Dragnea elméje előadásainak gyümölcse.

Érdekes körülmény: a PSD akkor helyezkedik keményen nemzeti pozícióba, amikor belső gyengeségen megy keresztül. Egy karanténban lévő vezér által radikális lépésekre kényszerített pártból lehet egy kolumbiai típusú gerillamozgalom, de tárgyalóképes és racionális szervezet nem. Nem lehetsz egyszerre józan és földalatti szervezet. A kisiklás borítékolható. Liviu Dragnea – különben – már elkezdte a nevetségessé válást. A mártír bejelentette, hogy az EJEB-en és az Európai Bíróságon keresi majd az igazát. Kitűnő! Lenin a pápa döntőbíráskodását kéri egy teológiai kérdésben.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.