Ugyanazokban a napokban, amikor Magyarország kormányfője, Orbán Viktor – egy Parlamentben megszavazott törvény hatásaként – éppen törvényen kívül helyezte a Közép-európai Egyetemet, Liviu Dragnea egy befeketítését célzó sorosista összeesküvést leplezett le. A határ mindkét oldalán a demagógia ül tort, látszólag különböző, de alapvetően konvergens ideológiai változatokban. A 2017-es kegyelmi évben Európának ebben a térségében, de nemcsak itt, a populizmus a győztes recept, az a diskurzus, mely a nemzetek és derék vezéreik ellen – démoni módon – mesterkedő ellenségek elítélésével képes az embereket egyesíteni.

A Dragnea-rezsim ebben a környezetben, melyet tovább terhel, hogy Szerbiában szintén populista politikus ért el választási győzelmet, egy történelmi momentum megtestesítőjévé válik.

A demokrácia és a jog uralma elleni rohamot a nép szuverenitásának nevében folytatják.

A szlogenek csábítóak: a nemzeti függetlenség visszaszerzésétől a fejlődés osztalékainak szétosztásának vágyáig. De az üzenetek rikító csomagolása mögött – változatlanul – a demagógia cinikus felelőtlensége, a hatalom megkaparintására és a kiváltságok megszilárdítására irányuló tendencia rejtőzik. A jelenkori demagógia a törvény előtti egyenlőség halálos ellensége. Győzelmei a jogállamiság felszámolását jelzik.

A Dragnea-rezsim nap, mint nap bizonyítja állhatatosságát. Florin Iordache megválasztása a Képviselőház alelnökének – szimbolikus módon – megerősíti a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) 13. sz. sürgősségi kormányrendelet melletti kiállását. Iordache úr a PSD hűséges katonája volt. Visszavonása az igazságügy éléről egyáltalán nem jelenti kegyvesztetté válását, ellenkezőleg.

Hiszen a jelenlegi igazságügy-miniszter politikája nem jelent egyebet, mint a PSD központi céljának továbbvitelét,

az ügyészek megszelídítését és az ellenállási gócok felszámolását.

Tudorel Toader a nyílt roham, vagyis a leváltás javaslása helyett (a két főügyészről van szó – a szerk.) a bekerítő és hosszú távú stratégiát helyezi előtérbe. Múlt heti nyilatkozatát el kell olvasni és komolyan kell venni. Cselekedeteinek az a célja, hogy állandó nyomás alá helyezze az ügyészségeket és – ebből következően – kodifikálja a politikum állandó beavatkozását a tevékenységükbe. A teljesítményük felmérésére előrevetített auditálás ugyanennek az – egyáltalán nem diszkrét – megfélemlítési eszköztárnak a része. Az igazságügy-miniszternek az a feladata, hogy más fegyverekkel újraindítsa a 13. sz. sürgősségi rendelettel végrehajtani kívánt támadást. Látszólagos semlegessége taktikai előny, annál is inkább, hogy a valódi politikai gazda ugyanaz a kimeríthetetlen Dragnea úr marad.

A Dragnea-rezsim, mint bármely demagóg rezsim,

a jólét, fellendülés és humanista nagylelkűség kormányzása kíván lenni.

Liviu Dragnea céljai ambiciózusak. Az állam által nyújtott kínálatok standardjának minden eddiginél nagyobb emelésére van szükség. A romániai nyugalmat a megvesztegetés, mint bevonási és hűségessé tételi rendszer példátlan kiterjesztésével lehet elérni. Dragnea úr türelmetlensége nyilvánvaló: nyugtalanítja annak lehetősége, hogy újra elítélhetik. Ebből következik az igyekezete, mellyel felgyorsítaná ezt a jólétet szétárasztó folyamatot. Az egységes bérezés törvényéről szóló grafikon, amelyet  Dragnea úr Facebook-oldalán közzétett, ezt a fajta cinikus felelőtlenséget tükrözi. Olyan lazán dobálózik a számokkal, mintha Románia valamilyen csoda folytán a fejlődés minden képzeletet semmibe felülmúló szintet ért volna el.

Eltűnt az óvatosság bármilyen nyoma. Ennek az útnak a végén csak az állami források kimerülése, az összeomlás, a katasztrófa található. De mindezek elhalványulnak Dragnea úr egyetlen célkitűzésével, népszerűsége megszilárdításával szemben.

A Dragnea-rezsim a kétszínűség és a bérköltségekkel kapcsolatos ellenállhatatlan nagylelkűség kombinációját javasolja kormányzati formának. Kiiktatnak bármiféle jövőre, mint ésszerű fejlődési tervre vonatkozó utalást. Csak a demagógia örök jelene számít ténylegesen, elkábítva egy egész nemzetet. A Dragnea-rezsim új társadalmi szerződést kínál: cinkosságot, hallgatást követel a bőség mitikus kosarából kiáradó javakért cserébe. Az pedig irreleváns részletkérdés, hogy ez a kiáradás csalóka, mint egy délibáb, mely gyengeségeink valóságát leplezi el. A Dragnea-rezsim érzéketlenül folytatja előrehaladását, a jövőt pedig az illúziókkal való üzérkedés és a PSD-hatalom megerősítésének napi gyakorlata váltja fel.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.