Egy olvasónk jelezte: felháborító állapotok uralkodnak a kincses város nagy múltú temetőjében. Pontosabban, a Házsongárdi temető evangélikus-lutheránus sírkertjében. Miről is van szó? Arról, hogy a temetőben alvó varjak és csókák telepiszkolják az alattuk levő sírokat, sírköveket, kerítéseket, padokat, gyakorlatilag mindent.

Nos, kisétáltunk a temetőbe, és megnéztük, mi a helyzet. Hát, élőben sokkal gyomorforgatóbb a látvány, mint élőszóban. A madarak által alvófának kiválasztott fenyők, egyéb fák alatt gyakorlatilag bármihez nyúl az ember, madárürüléket ér.

Na most, még mielőtt nekünk esnének az állatvédők: tudjuk, hogy a varjak voltak itt előbb, aztán a dákok, aztán meg mi. Meg hogy a varjaknak, csókáknak is megvannak a maguk elidegeníthetetlen jogai. Viszont valahogy csak meg kellene oldani a problémát, ugyanis egyes sírok annyira tele vannak ürülékkel, hogy az elhunyt neve sem látszik már. És ha nincsenek is ürülék alá temetve, rájuk nézni is rossz, nem hogy odamenni.

Kérdés, persze, hogy kié a szaros ing, kinek kéne felöltöznie? Megkerestük az evangélikus-lutheránus sírkert temetőgondnokát, Baumann Gyulát, aki elmondta, hogy őt mint gondnokot teljes mértékben meghaladja az ügy. Napi nyolc-tíz bejelentést kap, amelyeket továbbít a püspökségre. Véleménye szerint a feletteseinek (vagyis a püspökség illetékeseinek) kell eljárniuk az ügyben, hogy hathatós megoldást találjanak, amelyet alkalmazni is lehet a helyszínen.

Megkérdeztük az evangélikus-lutheránus püspökség illetékeseit is, akik elmondták, tudomásuk van a varjúügyről, és fontolgatják a legmegfelelőbb megoldást. Hogy mikor lesz konkrét akció a fontolgatásból, egyelőre nem tudni. Arról viszont biztosítottak, hogy az alvófákat nincs szándékukban kivágni.

Végül megkerestük Tőkés Erzsébetet, a Házsongárd Alapítvány igazgatóját is, aki azt nyilatkozta, az Alapítvány sajnos nem jogosult eljárni az ügyben. Viszont az tény, hogy valamit tenni kell, mégpedig úgy, hogy a varjakban ne essen kár, ugyanis a madarak a Patarétre járnak táplálkozni, és ha elpusztítanák őket, akkor átvennék a helyüket a patkányok. Ez pedig vészes alternatíva.

Addig is, mutatjuk, mi a jelenlegi helyzet. Figyelem, erős gyomor kell hozzá.

Ez egy könnyed kép, így bevezető gyanánt. Nem ajánljuk senkinek, hogy leüljön a korlátra. Ami ott fehér, az mind ürülék.

A fekete alapon sokkal jobban látszik a díszítés.

Akad, aki jobbnak látja ponyvával borítani a nyughelyet. Így legalább védve van a madáráldás ellen.

Ez egy alvófa. Itt alusznak a varjak, innen érkezik az ürülék-szőnyegbombázás.

Ez egy szép obeliszk, elvileg fekete, gyakorlatilag szarcsíkmintás márványból.

Ezen a képen a kerítés és a növényzet van tele ürülékkel. Mellesleg, itt nyugszik mindannyiunk kedves, jó Marton Lili nénije.

Fotók: Szántai János