Állítólagos szekusmúltjával próbálta megzsarolni Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkészt Horváth Alpár, az ugyanott megjelenő Székely Idő című, kéthetente megjelenő kiadványban – közölte a Magyar Unitárius Egyház vezetősége.

Horváth Alpár

Az önmagát „Az Eurázsiai Unióban szabadságát és önrendelkezését megteremteni kívánó erdélyi magyarság lapjaként” meghatározó kiadvány főszerkesztője a lap február 4-17-i számában meglehetősen zavaros, de annál terjedelmesebb rágalmazó cikket közölt Kovács Istvánról, amelyben többek azzal vádolja, hogy a Szekuritáté besúgója volt.

Az egyházi közlemény szerint Horváth Alpár január 15-től kezdődően leveleket és telefonüzeneteket intézett egykori barátjához, Kovács Istvánhoz, és a Szekuritátéval való együttműködéssel és más alaptalan vádakkal illette, részletesen ecsetelte Kovács István pszichopata mivoltát, felrótta neki, hogy válásakor nem állt ki mellette volt felesége ellenében, számon kérte, hogy 15 évvel ezelőtt nem vállalt kezességet egy általa felveendő banki kölcsönhöz, majd egy negyedszázaddal ezelőtti állítólagos tetemes „kölcsön” visszafizetését követelte kamatostól, mert

ellenkező esetben folyóiratában megjelenteti állítólagos terhelő bizonyítékait.

Kovács levélben válaszolt a zsarolásra és hamisnak, „szemenszedett rágalomnak” nevezte Horváth állításait. Miután a Székely Idő főszerkesztője nem tágított és tovább zaklatta egykori barátját, Kovács István január 27-én ügyvéd általi felszólítást küldött neki és kilátásba helyezte, hogy a zsarolás és rágalmazás folytatása esetén kénytelen lesz az állami bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervekhez fordulni. Ennek hatására Horváth Alpár a 2017. január 30-i telefonos üzenetében a lelkészt az ő meggyilkolásának szándékával is megvádolta.

Horváth Alpár ez idő alatt öt levéllel fordult a Magyar Unitárius Egyház vezetőségéhez és a  szélesebb körű egyházi nyilvánossághoz. Az első három levelet a Székely Idő főszerkesztőjeként jegyezte, a továbbiakat pedig főszerkesztőként és a Székely Önrendelkezési Tanács ideiglenes ügyvivőjeként.

Első levelében 21 órás (!) ultimátumot küldött az egyházvezetőségnek, amelynek a lényegét így fogalmazta meg: „Hétfőn (január 30-án) este kilencig módjukban áll leállítani KOVÁCS ISTVÁN szennyesének nyilvánosságra hozását, ha megfelelő döntést hoznak. (…) Ha Önök látnak megoldást, azt egy fél nap alatt is megtalálhatják (pl. a Kovács Istvánnak a palásttól való megfosztása), s így az egyház becsületét is menthetik a hívek előtt. Ha nem találnak Önök sem megoldást, a »Kovács István viselt dolgai« vagy valami hasonló cím alatt a Székely Idő kedden-szerdán megjelenő lapszámában már olvashatják a »feuilleton« első részét – természetesen hiteles fénymásolat-ábrákkal dokumentáltan!”

A fő vád, amivel Horváth az unitárius lelkészt illette cikkében,

az volt, hogy Kovács István jelentett róla a Szekuritáténak. Horváth ugyanis kikérte saját dossziéját a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS), a dokumentumok között pedig olyan jelentéseket talált, amelyet egy Kovács István nevű besúgó írt alá. Ebből következtetett Horváth arra, hogy egykori barátja jelentett róla.

A lapban közölt, 1984-ben készült jelentésekből azonban kiderül, hogy azok egy olyan orosztanártól származnak, aki 1984 őszén Sepsiszentgyörgyön orosz nyelvű magánórákat tartott Bajna Erzsébet középiskolás diáklánynak. Abban az időszakban Kovács István teológiai hallgató volt Kolozsváron, nem tudott oroszul, tehát 1984 őszén nem adhatott oroszórákat Sepsiszentgyörgyön.

Bajna Erzsébet egyébként február 2-án egyértelműen megnevezte a jelentéstevő, „Kovacs Istvan” fedőnevű korabeli sepsiszentgyörgyi orosztanárát, majd levélben tájékoztatta Horváth Alpárt a volt besúgó orosztanár valódi kilétéről, aki nem azonos Kovács István lelkésszel.

Horváth Alpár a „leleplező” cikkében azt is a szemére veti Kovácsnak, hogy összesen 90 ezer lejjel tartozik neki 1990-91 óta, és hogy „luxusbordélyházat” működtetett a segédlelkészi lakásban, marosvásárhelyi szolgálata idején.

A Magyar Unitárius Egyház a belső átvilágítási folyamat keretében – 2009-től kezdődően – kérvényezte a CNSAS-tól a hozzáférést a korábbi és jelenlegi közép- és felsőszintű tisztségviselők iratgyűjteményeihez. Kovács István esetében az illetékes államigazgatási intézmény többször is nemleges nyilvántartási igazolást állított ki az esetleges iratgyűjteményeivel kapcsolatban, vagyis azt igazolta, hogy nyilvántartásukban nem szerepel semmilyen iratgyűjtemény Kovács István nevén.

Az egyház főhatósága 2017. február 2-én kérvényezte a CNSAS-tól, hogy – tisztázás céljából – fedjék fel a Horváth Alpár által megnevezett „Kovacs Istvan” és „Fănuș” ügynökök/besúgók valódi személyazonosságát.

Kovács István feljelentést tett Horváth Alpár ellen.