Egy eredeti antidemokrácia új világpremierje

Amit Dragnea és bandája tesz, államcsíny. Gengszterakció. Sőt, hadüzenet a népnek. Ez egyre meredekebb.
Hirdetés

Valójában mi is történt 2017. január 31-én Bukarestben, azelőtt, hogy több ezer ember tüntetni kezdett a fagyos éjszakában? Mi a teendő? És mit mond és tesz, ha éppen nem hallgat, a nyugat?

Miként lehet minősíteni címzett, suttyomban, gazember módjára, az éjszaka kellős közepén beterjesztett ukázok napirendre tűzését, melyek elősegítik a lopást és megsemmisítik a polgárok törvény előtti egyenlőségét, lenullázva az alkotmányos rendet? Hogyan lehetne nevezni az ország lángra lobbantását az alapvetően igazságtalan sürgősségi rendeletek be nem jelentett, a román igazságszolgáltatás véleményét, az elnök és a civil társadalom akaratát, az ellenzék opcióját és – főleg – a románok nagy részének egyértelműen kifejezett óhaját semmibe vevő elfogadásával?

Ezeket a joggal visszaélő és önkényes lépéseket egyszerűen nemzetárulásnak lehet nevezni. Politikai gengszterségnek. Vagy államcsínynek. Melyet – emberemlékezet óta először – nem a hatalom ellenfelei, hanem a kormány követ el. Igaz, egy tolvajokból, semmirekellőkből és maffiózókból álló kormány. Íme, Európa politikai történelmében újabb figyelemre méltó román premiernek vagyunk a tanúi az eredeti antidemokrácia terén.

Háború a románok ellen

Mindezt még hadüzenetnek is lehet nevezni. Mely nemcsak az ellenzéknek és a kormánypártokra nem szavazó románoknak szól, hanem az igazságszolgáltatásnak, a hatalmi ágak szétválasztása elvének és – ezáltal – a jogállamnak és a társadalomnak is. Röviden, a román nemzet, az intézményi gerince, az értékei és ebből következően az EU és a NATO értékei elleni hadüzenetről van szó, melyek – ne feledjük – nemcsak kereskedelmi és katonai profilú szervezetek, hanem szabad és demokratikus nemzetekből álló axiologikus, büszke közösségek. De ki üzent hadat?

Nemcsak a kormányfő és a döntést a maga szemtelen módján, Dragnea PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) elnök, valamint a szenátusi elnök és kabineten belüli szolgáik, a kérdéses rendeletek közvetlen haszonélvezői kimondott kérésére magára vállaló igazságügy-miniszter a felelős. Mely rendeletek többek között dekriminalizálják a hivatallal való visszaélést, szélesre tárva az ajtót a közpénz kiszipkázása előtt, és gyakorlatilag kinyírják a korrupcióellenes harcot.

Mindezek rekordgyorsasággal fosztották meg a kormányt a választás nyomán szerzett legitimitásától. Mostantól kezdve mindenki, polgárok és intézmények jogává és kötelességévé válik a polgári engedetlenség és a tiltakozás és az aljas rendelkezések végrehajtásának megtagadása. De nemcsak a kormány hibás.

Közös vétkesség

A felelősség jelentős része a kormánypártokra, elsősorban a PSD-re, valamint e szervezet támogatóira hárul. Jó, ha ezek az emberek tudják, hogy mától kezdve – amennyiben nem határolódnak el egyértelműen a párt vezetőségétől és a „kormánynak” nevezett szervezett bűnözői csoporttól – azok cinkosaivá válnak, akiktől ennyire nehezükre esik megválni.

Márpedig sokuk számára még nem világos, hogy a PSD mostantól kezdve egészen a betiltásáig vagy az alapoktól történő megreformálásáig egy bűnözői csoport által foglyul ejtett, szélsőséges, antidemokratikus, eredeti céljaitól eltérített pártnak fog számítani. Ezek a bűnözők úgy döntöttek, hogy túszul ejtik az országot, tekintettel arra, hogy szétverték a demokráciáját, hogy megmentsék az oligarchiát az igazságszolgáltatástól, ezzel egyaránt elárulva a szociáldemokráciát, a törvény előtti egyenlőség szentségesen szent elvét, általában véve a románokat, mint ahogy nyugati szövetségeseiket is.

A demokrácia lebontása következtében sok tapasztalt román pillanatnyilag úgy érzi, hogy a múlt század 80-as évtized utolsó éveibe vetették vissza őket. Az 1989-es vérontástól eltekintve a 2017-es helyzetet elszomorítóbbnak tartom. Hiszen akkor egy bizonyosfajta szabadságot hozó korszak kezdődött, míg most a nemzet egy olyan ravatal előtt áll, melyen – lejáratva és meggyilkolva – a demokrácia fekszik kiterítve.

Remények? Esélyek? Megfelelő válaszok Európában?

De vajon mit lehet még tenni? A döntő fontosságú következő tíz nap során minden eddiginél nagyobb szükség van eltökéltségre, határozottságra és egységre, általános szolidaritásra az oligarchikus diktatúrával szemben, mely a Florin Iordache által négy éven belül megszervezett második fekete kedden kezdődött el.

Hirdetés

A békés tömegtüntetések, a sztrájk, az Alkotmánybírósághoz fordulás a CSM-n (Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács – a szerk.) vagy a nép ügyvédjén (ombudsman – a szerk.) keresztül és az ellenzéki pártok lemondása parlamenti mandátumaikról, amivel esetleg előrehozott választást lehetne kikényszeríteni, csak néhány lépés egy széles palettáról, mely a jogállamiság helyreállításához a románok rendelkezésére áll.

De más felelős tényezők felébresztésében most rendkívül fontos szerepe van az elnöknek, a tüntetések nyomásának és a segélykiáltásnak. Nevezetesen, a nemzeti és nemzetközi intézményekhez és hatóságokhoz kell fordulni. Semmit sem tűnik számomra siralmasabbnak, mint a nyugat-európai fórumok, valamint az európai szocialisták és liberálisok be nem avatkozása és látszólagos közömbössége.

Lengyelországtól, Csehországtól vagy Magyarországtól elszörnyedve, valamint a Trump-jelenség által lenyűgözötten és amnéziáig, bűnös közömbösségig, ha nem éppen Európa egy részének megtagadásáig rögeszméssé válva, mindnyájan

mintha struccokká alakultak volna.

Hiszen a mindenfelé antidemokratikusan egyszerre meggyújtott populista tüzekre bedugták a fejüket a tél mocsarába, ahelyett, hogy locsolócsövet ragadtak volna.

Ezért aztán ezzel összefüggésben rendkívül üdvözlendőnek tartom Rebecca Harms zöld euroképviselő felhívását, aki véget vetett a nyugati közömbösségnek és a románok nevében Európa segítségét kérte. „Európa polgárai a korrupció ellen és a jogállamiság mellett tiltakoznak, és az EU figyelmére és segítségére van szükségük”, figyelmeztette, váratlanul, egy twitteres bejegyzésben az Európai Bizottság és az Európai Tanács vezetőit.

Felmerül a kérdés, hogy mit várhatunk utóbbi kettőtől? Felébredtek vajon? Miért kellett őket másnak felrázni? A „Grindragnea” bűnözői csoport milyen mértékben használta ki Európa eszének álmát, hogy megszülje a kormányzati szörnyet?

És egy utolsó kérdés. Megértették a románok, a tüntető fiatalokon túlmenően, hogy mi történt valójában? Hogy mit csinálnak az országgal? Hogy holmi eszetlen büntetőügyesek semmibe veszik Romániát? Hogy a börtöntől rettegve levegőbe röpítették a jogállamiság kezdeményeit, száműzve a gyászba borult nemzetet – akárcsak a bányászjárások alkalmával – Európából és a civilizált nemzetek családjából?

Hirdetés