Tavaly szeptember 13. óta zajlik a kézdivásárhelyi Beke István és Szőcs Zoltán büntetőperének nyilvános tárgyalása Bukarestben, akiket a szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) azzal vádol, hogy petárdából készült „bombát” akartak robbantani 2015. december elsején a székelyföldi város központjában szervezett katonai parádén.
Az eddigi tárgyalási fordulókról az Átlátszó Erdély mai cikke számol be, amelyből négy súlyos dolog derül ki:
- a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi vezetőit saját társuk jelentette fel, egy másik pedig a tárgyalás alatt mártja be őket – nem a DIICOT vagy a SRI leplezte le a „szervezkedést”;
- a vád legfőbb bizonyítéka, a vármegyések egyik találkozójáról készített felvételen semmit se hallani jól;
- a bíróság technikai felszerelése és működtetése röhejes;
- a bíró és az ügyvédek teljesítménye annyira esetleges és ingadozó, hogy az időnként már az elfogultság és a szolgálati hanyagság határait súrolja.
Mindez együtt pedig teljesen megjósolhatatlanná teszi, hogy Bekééket végül felmentik-e, vagy elítélik közösség elleni merényletkísérlet, illetve az arra történő felbujtás vádjával.
A beszámolóból kiderül, hogy a vád legfőbb bizonyítékául szolgáló hangfelvételt a vármegyések egyik titkos, 2015. októberi találkozójáról korántsem a titkosszolgálat, hanem a találkozó egyik résztvevője készítette, akit védett tanúként hallgatott ki a bíróság zártláncú hálózaton, azaz a videón továbbított képet és hangot eltorzították, hogy a személy ne legyen beazonosítható.
Az Átlátszó Erdély tudósítója szerint egy férfiról van szó, aki elismerte, hogy ő készítette a hangfelvételt, de arra már nem emlékezett, hogy pontosan ki volt ott a másfél évvel ezelőtti találkozón. A felvételkészítés hogyanjára vonatkozó ügyvédi kérdéseket (amelyekre adott válaszokból kiderülhetett volna, mennyire autentikus a felvétel, vágott-e vagy vágatlan, stb.) a bíró nem engedte feltenni, az egyetlen kérdésre, amit a bíró jóváhagyott, hogy ő maga meghallgatta-e a felvételt, a tanú nem volt hajlandó válaszolni.
Maga a felvétel botrányos,
de nem a jobbára ismeretlen tartalma miatt, hanem mert annak ellenére, hogy ezen alapul a vád,
1. technikailag annyira rossz, torz a hang rajta, hogy semmit nem lehet pontosan kivenni belőle;
2. nincs róla magyar átirat a dossziéban, csak román nyelvű – ez Szőcs ügyvédje szerint illegális, és átirat hiányában a tolmács sem vállalta, hogy helyben lefordítja románra;
3. a bíró csak 25 percnyit engedélyezett lejátszani belőle, miközben az egész mintegy három óra hosszú, és nem engedte az újságíróknak, hogy rögzítsék;
4. adott pillanatban a bíróság lejátszója is bekrepált.
A legsúlyosabb azonban az, hogy a vádirat román kulcsmondata szerint Beke azt mondja a tervre, hogy „facem”, azaz megcsináljuk, míg a felvételen elég jól hallható az a szó, hogy „meglátjuk”.
A valójában használhatatlan felvételt az ügyészek két vármegyés tanúvallomásával akarják körbebástyázni, és ez a beszámoló szerint nagyjából sikerül is. A felvételt készítő védett tanú mellett megszólal a 2015. decemberéig a kézdivásárhelyi HVIM belső köréhez tartozó Bandi Szabolcs is, aki egyszer ugyan felveti, hogy a fordításból nem derül ki, mennyire volt komoly a beszélgetés a találkozón, a bíró kérdésére viszont nem erősíti meg, hogy vicceltek volna, sőt: azt állítja, Beke letartóztatása után találták ki a többiekkel, hogy azt mondják majd, hogy csak vicceltek.
A tárgyalásokat az említetteken kívül több kínos és abszurd mozzanat tarkítja, érdemes itt végigolvasni az egész beszámolót, sőt akár be is ülni Bukarestben a tárgyalás következő fordulóira. Az egyetlen biztató dolog, ami a méltányos eljárást illeti, hogy a bíróság még dönthet úgy, hogy engedélyezi a hangfelvétel és a vádlottaktól lefoglalt tárgyak szakértői elemzését.