Free tour – írta a kolozsvári Főtéren lézengő egyetlen ember táblácskáján este hatkor, amikorra meghirdették a tüntetést Victor Ciorbea lemondásáért. Nem az érdektelenség miatt volt itt csak egy ember, hanem mert még nem vitték el a bezárt karácsonyi vásár fabódéit.
Ötven méterrel és tíz perccel arrébb már közel ezer ember torkából zengett a Victor Ciorbea mondjon le! szlogen. Pár perccel később pedig elindult az ingyen túra a haranglábtól, bár az ott összegyűlt emberek táblái nem ezt hirdették, hanem hogy
Ilyen ügyvéddel a nép saját elítélését kockáztatja meg;
A mi hallgatásunk az ő hatalmuk;
Victor, ki vagy rúgva! Aláírás: „Egy szegény ember”. Ez a biet om kifejezés több tábláról is visszaköszönt az est folyamán, ugyanis Victor Ciorbea ombudsman azt mondta arra a több mint 143 ezer emberre, aki ebben a petícióban a lemondását kéri, hogy „Szegény emberek, nem tudják, miről van szó”. Az első százezer aláírást tegnap délben iktatták Bukarestben, a Nép Ügyvédje hivatal központi székhelyén, néhányan személyesen is iktatták lemondást követelő beadványukat a kolozsvári hivatalban.
Az a mintegy ezer ember, aki másfél órán át együtt sétált ma Kolozsvár központjában, nagyon is tisztában volt azzal, hogy Ciorbea, a Nép Ügyvédje hivatalának vezetője az Alkotmánybíróságon támadta meg a 90/2001-es törvényt, amely megtiltja a jogerősen elítélt embereknek, hogy a kormány tagjaivá válhassanak. A kormányba, sőt egyenesen annak élére egyetlen elítélt igyekszik, Liviu Dragnea, akit választási csalásért ítéltek el két év felfüggesztett börtönre.
Bűnözők márpedig ne akarjanak minket vezetni – hangzott el többször is a mai tüntetésen, a legnagyobb lelkesedést és hangerőt pedig a Mondjon le! mellett az a szlogen váltotta ki, hogy Liviu Dragnea, eljön a te időd is!
Bizonyára több szegény ember is elolvasta az első román közéleti fact-checking (magyarán: hazugságvizsgáló) portál alapos elemzését arról, hol téved Ciorbea beadványa, amellyel megtámadta az elítélteket kormányból kitiltó törvényt, amellyel 15 évig senkinek se volt semmi baja.
140 ezren kérjük Ciorbea lemondását; Jogállamot akarunk, nem a PSD államát;
Tárgyalunk bármiről, kivéve az elveket – áll a kamerák és a telihold kereszttüzében.
Az esti városnéző séta elején, a Deák Ferenc utca gyalogos részén a tömeg még csak kereste a hangját, visszafele, a Magyar utcán már megtalálta, és zúgott a Mondj le, Ciorbea, mert hazudsz; A törvény mindenkinek törvény, nem felmentés a tolvajoknak; Victor Ciorbea, ne feledd, ma akarjuk, hogy lépj le.
A Mărăști negyedből érkező trolik és buszok leálltak arra a tíz percre, míg a tömeg a prefektúra épületétől a Főtérig haladt, ahol már az új és széles járdán tért vissza a haranglábhoz. Csak a lábak pihentek, a torkok nem, és mivel még egy óra volt a tüntetés bejelentett végéig, pár százan ismét megtették ezt a kis kört a belvárosban úgy, hogy másodjára már a Magyar utca járdáján vonultak.
Nem csak a húszéveseké a világ: több idős bácsi és néni is követelte az ombudsman lemondását. Sőt a hideg ellenére több fiatal család gyerekekkel együtt jelent meg, akiknek helyben is bővült a szókincse. Egy négy év körüli fiúcska selypítve ismételgette, hogy Demisia, miközben a kosár Eb-t hirdető betűket mászta meg, egy másik pedig arról érkdelődött a szüleinél, hogy mit jelent az, hogy mondjon le, illetve gazember.
A menetet végig rendőrautó vezette fel, és csendőrök kísérték. Valószínűleg ők nem egyeztek bele a tüntetés eredetileg meghirdetett útvonalába, amely a Nép Ügyvédjének kolozsvári székhelyét is érintette volna az Unió utcán.
A román mellett angol hangot és feliratot láttunk, és persze sokan beszélgettünk magyarul is. A végén még ugráltunk egy kicsit a haranglábnál, ahol bárki elmondhatta a véleményét a hangosbeszélőbe. Néhányan aktivista Facebook-csoportokra hívták fel a figyelmet, mások megdicsérték a résztvevőket, hogy mínusz hat fokban is kijöttek tüntetni: közel ezren Kolozsváron, mintegy százan Bukarestben.
A legnagyobb tapsot pedig az a lány kapta, aki szerint a Nép Ügyvédje inkább olyan törvénymódosítást kezdeményezzen, hogy ne csak a kormány, de a képviselőház és a szenátus tagja se lehessen senki, akit a bíróság jogerősen elítélt.
Mert a méltóság nem eladó.