Ébresztő röhögésekkel indult a nyolcadik Kommunikációs Napok első reggele a BBTE kommunikációs karán: egymást szívatva mesélt a vicces videók gyártásáról Jakab-Benke Nándor és Oláh-Badi Levente azon a lájtos konferencián, ahol a kar magyar diákjai megtapasztalják, mit jelent élesben rendezvényt szervezni (kitalálni a témát, megkörnyékezni az előadókat, reklámozni az eseményt, pénzt és támogatókat szerezni szállásra, étkeztetésre, tiszteletdíjra, levezényelni az egészet két napon át).
A lájtos konferencia idén a lájkokra összpontosított: olyanokat hívtak meg, akik tartalomgyártóként vagy háttéremberként online babérokat arattak le. Ezeket a babérleveleket még a múlt évtizedben kezdte tépkedni a kukker.ro videómegosztó portál, amelynek ma már csak a legendája él. A videók Jakab-Benke Nándor, Oláh-Badi Levente és Kürti István kreativitása és humora miatt lettek népszerűek úgy, hogy a kiszolgáló felület már 2010-ben is elavultnak számított.
2008-ban kaptak megbízást, kevés pénzt, mérsékelten jó technikát és rengeteg szabadságot vicces videók gyártására, innen jött a szlogen is: Kicsi pénz, sok-sok stílus. A manna.ro élményportált kiegészítő kukker.ro bő öt éve során kiakult egyféle holdudvar a szűk produkciós csapat körül, gyakorlatilag a baráti körük, amelynek azóta is hálásak az „ingyenmunkáért”.
Nem bírnak nem szerepelni: Jakab-Benke Nándor és Oláh Badi Levente | Fotók: Szabó Tünde
Többféle műfajt kipróbáltak az animációtól a majdnem-újságírást jelentő utca hangja riportokig, de a videók zöme masszív ökörködés volt – definiálta a Kukkert Nándi. Ettől az ő páros bemutatójuk sem állt távol, Badi szerint életforma az, hogy folyamatosan hülyét csináljanak magukból. Állandóan a saját hagjukon beszéltek, mondta Badi, és folyamatosan keresték is azt, tódította Nándi. Mindent zéróról kellett kitalálniuk, de másoktól is kaptak ötleteket: nagyon jó ötletekből csináltak hihetetlenül rossz videót, de fordítva sose – vallották be.
Azt viszont sosem tudták biztosan előre, mi válik virálissá, mi lesz igazán népszerű. Ami az lett, abból megpróbáltak sorozatot készíteni: a Székely nyelvleckék darabjai többszázezres nézettséget értek el annak ellenére, hogy a népszerűség miatt gyakran lehalt a szerver. És volt olyan is, amit eleve sorozatnak találtak ki, például a Kévánságkosár vagy a Badi versus Nándika WTF címen hetekig futó, gyártott konfliktus.
Nándi azóta is nagyon hálás a Kukkert működtető Soós Róbertnek, hogy politikailag teljesen függetlennek tudta megtartani, idegenkedésük a YouTube-tól viszont hátránynak bizonyult. Akkor ellenség volt az a YouTube, amely most konzerválja a Kukkert. Azt a tanulságot vonta le ebből Nándi, hogy ha saját felületet akarunk használni, akkor kell egy programozó, aki folyamatosan karbantartja a szoftvert és a szervert.
Ha pedig globális videó- vagy képmegosztókat, blogmotort használunk, akkor állandóan követni kell annak a legújabb fejlesztéseit, közösségi média funkcióit. Kukkeresként például nem kommunikáltak a közönségükkel, de a közönség se mutatott erre igényt, alig volt kommentelés a Kukker.ro-n.
A bonviván és az operaigazgató instrukcióra vár
A folyamatos csipkelődésként és poénkodásként zajló beszélgetés után „workshopot” tartottak arról, hogyan lehet vicces jelenetet improvizálni, de inkább azt demonstrálták, milyen borzasztó nehéz. Badi szerint nem lehet heti három jó, versenyképes videót legyártani felszerelés és magánélet nélkül, helyben viszont az derült ki, hogy humor, kreativitás és alapvető improvizációs készség nélkül még úgy sem lehet.
Két hallgatót kértek fel, hogy álláskereső operaénekest, illetve igazgatót alakítva bonyolódjanak konfliktusba akár sztereotíp módon is, de ahogy megfelelő rendezői utasításokat sem könnyű adni, úgy megrendelésre se tud akárki karaktert alkotni, párbeszédet rögtönözni és lezárni. Fellépésüket azért viccesen zárták, naná hogy egy videó vetítésével, amelyen – talán a jobb képminőség miatt – most még jobban tudtunk nevetni, mint annó a Kukkeren nézve.
Állandó és zsigeri egymásra licitálásuk, kölcsönös szivatásaik, spontán poénjaik simán elárulták, miért lehettek sikeres alkotópáros, és miért váltak aztán szét. Közben pedig beszivárgott az emberbe a gyanú, hogy nem is konferencián ül, hanem egy lájtos freakshow-ban, de túl sokat nevettünk ahhoz, hogy furának tartsuk az alapvetően szerethető Badit és Nándit.
Az érzés akkor vált intenzívvé és kapott verbális formát, amikor a KommNapok másik videósa, a 21 éves Elekes Levente ült ki a pódiumra. Azt felfogtuk, hogy azért zajlott románul a kérdezz-felelek, hogy a találkozóra még Bukarestből is eljött, román követői is értsék, de hogy ő miért jött el, vagy miért működtet világnézeti vlogot, azt nem sikerült megérteni.
Nagy Péter próbálta kérdezgetni, az egyik konferencia-konferanszié, de tág kérdéseit olyan általános és metaválaszokkal kerülte meg a brassói vlogger, mint attól függ, hol ilyen, hol olyan, ami van, az van stb. Már-már parancsolva hadarta a közönségnek, hogy kérdezzenek csak bármit, mert ő válaszol, közben pedig
- a személyes kérdéseket azzal hárította el, hogy neki nincs személyisége, sem személyes preferenciái, a jó és rossz csak a mi fejünkben van, mert meg akarunk felelni a társadalmi nyomásnak,
- a konkrét, contentmanageri munkáját feszegetőket pedig üzleti titokra hivatkozva szerelte le.
Ő kezeli évek óta egyik kedvenc együttesének, a B.U.G. Mafiának (te jó ég, mégis van személyes preferenciája??), illetve Andrának a YouTube csatornáját, közösségi médiás tevékenységét. Kamaszként kitanulta annak csínját-bínját, hogyan lehet nagy közönséget és pénzt vonzani a YouTube-on, 16 évesen már annyit keresett, hogy elköltözött otthonról, hogy zavartalanul csinálhassa azt, amit szeret. 13 éves volt, amikor végre elváltak a szülei, előtte nagyon balhés és veszekedős volt a családi légkör, azóta viszont jól kijön a szüleivel.
De ezekre csak úgy jöttem rá, hogy a beszélgetés után belenéztem a vlogjába, hadd lám, miért követi a csatornáját kétszázezer ember. A sok és alapvetően helyeselendő életmódtanács között (éld meg a pillanatot, ne pazarold az időd, táplálkozz egészségesen, tájékozódj, gondolkozz logikusan) el-elszór pár megjegyzést a saját életéről is. Profin vágott videóiban egy nagyon tudatosan és überkoncentráltan élő srác benyomását kelti, a KommNapokon egy üzleti zseni és megvilágosodott buddha keverékének képét szerette volna forgalmazni magáról, miközben alapvetően az jött le, hogy
ő egy arrogáns és haszonleső pöcs,
aki (valamilyen trauma folytán?) görcsösen igyekszik védeni magát bármilyen világi tökéletlenségtől és esendőségtől. A benyomást nagyban erősítette az, hogy nem volt hajlandó elismerni, kommunikációs szakiként ott helyben kommunikációs kudarcot vallott. A diákok megrökönyödve, a felnőttebbek kétkedve, szarkasztikusan vagy szomorúan hallgatták Elekes Levit.
Míg azon morfondíroztam, hogy Levi most kinek hazudik, az egyik előadó egyenesen megsértődött, hogy a vlogger olcsó konyhafilozófiával akarja kiszúrni a szemünket, és ki is ment a teremből. Ő nem volt más, mint Mihail Onaca,
a szabadúszó színészből lett szabadúszó instafotós.
Azért hívták el, hogy mesélje el, hogyan lehet megélni a szép képekből, amelyeket az Instagramra tölt fel. Onaca attól volt furcsa ebben a társaságban, hogy rövid karrierje szinte klasszikus: egyetem után négy évig független társulatokban játszott, két éve viszont elege lett a színészkedésből és az addig zajosnak, koszosnak, szürkének és zsúfoltnak érzett Kolozsvárból.
Hirtelen váltott, de csak a színpadot hagyta el, Kolozsvárt nem, sőt. Naponta járta a várost, és megpróbálta másképp látni. Ha pedig már nála volt a telefonja, újból hódolt gyerekkori szenvedélyének, a fotózásnak. Felfedezte a belváros építészeti értékeit és azt, mennyire hanyagul bánik ezzel a város. Azt szeretné, ha fotóival legalább az emlékeinkben tovább élnének a műemlék épületek.
Bevallása szerint minden központi épületben járt már, mindenhova becsengetett, és hol újságkihordónak, hol villanyszámlásnak, hol építészhallgatónak adta ki magát. Azokat a fotóit pedig, amelyek neki is tetszettek, rendszeresen közzétette az Instagram-fiókján.
Akkor lett híres, amikor felkerült arra a listára, amelynek tagjait, pontosabban azok fotóit bemutatják az egész instagramos közösségnek. Amikor felhasználóját bekövette maga az Instagram júzer, követőinek száma hétezerről 23 ezerre ugrott. Következett egy interjú, majd jött a Guardian-cikk, jelenleg pedig közel 68 ezren követik a munkáit a telefonos képmegosztó alkalmazásban.
Mivel ő kifejezetten törekedik arra, hogy struktúrát és szépséget vigyen a képeibe, elég gyorsan rátaláltak olyanok is, akiknek erre volt szükségük: az Airbnb kereste meg, és ajánlott neki felfedező utat San Franciscóba, hogy teszteljen helyeket, éttermeket, úti élményeket. Itthon a Jidvei borászat látta vendégül egy hétvégére, hogy lírai képeivel népszerűsítse a márkát, de meghívta Strasbourgba az Európai Parlament is. Miközben ő soha nem akart fotós lenni.
Vannak olyan cégek, márkák is, mesélte, amelyek nem együttműködni akartak vele, hanem kihasználni: ingyen szerették volna megkapni a munkáit. Mi több, az ajánlatok 90 százaléka ilyen, és bár ezek zömét elutasítja, arra ügyel, hogy mindenkinek udvariasan válaszoljon. Amikor pedig szűkebb hónapok jönnek, ő küld bemutatkozó emaileket és munkákat potenciális megrendelőknek, néhány ajánlatára pedig pozitív válasz érkezett.
Nemrég vett fényképezőgépet, és hónapokig kínlódott azzal, hogy legalább annyira jó képeket készítsen vele, mint telefonnal. Megosztás előtt nem nagyon módosítja a fotóit az online szűrőkkel, és alig 2-3 hashtaggel látja el őket.
Ezekkel a betűkkel kellett a szokásostól eltérő képet készíteni
Arra, hogy mit tegyünk, ha ki akarunk tűnni az Instagram képtengerében, nem annyira ő, mint Grubisics Csaga grafikus, arculattervező és Benedek István tréner válaszolt a nap végi röpműhelyen. Fotós és videós feladatot adtak a diákoknak, majd kielemezték a villámmunkákat téma, kompozíció, perspektíva, színhasználat szempontjából, és bemutattak pár trükköt az online képszerkesztőkben.
Előtte viszont még végignevettük a beszélgetést a Trollfoci Facebook-oldal szerkesztőivel, akik ide már saját nevükön és maszk nélkül érkeztek. Kiderült, hogy korábban azért ragaszkodtak az anonimitáshoz, mert mind egy-egy megyei csapat (vezér)szurkolói, és nem akarták, hogy emiatt
elfogultsággal vádolhassák a Trollfocit.
Nemcsak az volt bennük szimpatikus, hogy őszintén válaszoltak a kérdésekre, hanem az is, hogy maradtak és beültek a másnapi előadásokra: ők is kíváncsiak, mit lehet kezdeni a nagy nézettségű Facebook-oldalakkal, vagy mitől fut szét valami az interneten.
Egyébként ők csak egy csoportot akartak létrehozni 2012-ben, hogy egymást szórakoztassák a focis mémekkel, de véletlenül az Oldal létrehozása gombra kattintottak. Most meg négyszázezer követőt szórakoztatnak naponta úgy, hogy negyvenezer felhasználót már letiltottak gyűlölködés és trollkodás miatt.
A baráti közösség egyre nagyobb közönséggé, később pedig már gondozást és odafigyelést igénylő óriásközösséggé vált a Facebookon. Tartalmat úgy kreálnak, hogy összeülnek „brainstormingra”, poénkodnak egy adott témán, ebből írnak posztokat 5-6 napra előre, és beidőzítik a Facebook-oldalon. Nem néznek külföldi meccseket, és nem akarnak közösködni a Magyar Labdarúgó Szövetséggel – nagyjából ezeket a tartalmi „elveket” tartják be.
Levente épp azt mutatja, hogyan tett eleget egy tetoválós fogadásnak, amit elveszített
A magyar foci elképesztő mémforrás, az MLSZ pedig a legnagyobb troll a világon, vallott ihlető múzsáiról Levente, Attila és Adrián. Időnként együttműködnek Tibi atyával és a Humbák művekkel, de nézik azt is, épp mi a trendi téma, mostanság például Hosszú Katinkáék. Óriási közönségük pénztárcáját a webáruházukkal és a magyar futballban, meccseken szerzett élményeikből megírt könyveikkel veszik célba.
A freakfaktor valamelyest csökkent a KommNapok második napján,
amikor a tartalomgyártóktól azok a háttéremberek vették át a szót, akik a szórakozni, tanulni vagy vásárolni vágyó közönség viselkedését tanulmányozzák, befolyásolják, és bevallottan kísérletezgetnek vele. De a freakshow így sem maradt el.
Csoma Nóra bő két éve próbálja önjáróvá tenni a Váróterem Projekt független társulat próba- és előadótermeként indult ZUG kulturális teret, de ehhez hiányzik neki egy csapat. Eközben arra jött rá, hogy nem maga a tér vonzza és szelektálja a közönséget, hanem a benne zajló rendezvények: mások járnak oda színházba, és mások a zenei improvizációs estekre. PR-osként úgy véli, emiatt nem alakult ki hosszú távon is fenntartható brandje a ZUG-nak (ezzel azért vitatkoznék), amely egységes térként valójában csak a Facebookon létezik. A mintegy háromezres követőtábor zöme végzős vagy nemrég végzett egyetemista, 25-34 év közötti magyarok, akik Kolozsváron élnek.
Ugyanígy pár éve a Facebookon próbál brandet építeni, illetve módosítani Makkai Júlia és Könczei Zsolt, a BBTE magyar tagozatának kommunikációsai. Az egyetem honlapja minimális számú diákot ér el ahhoz képest, ahányat elérnek a Facebookon keresztül.
Az épületről a diákokra helyeznék a hangsúlyt az egyetem magyar nyelvű kommunikációjában
Azt szeretnék elérni a mamutintézmény keretei között, hogy valódi egyetemi közösség jöjjön létre, amelyet olyan tartalommal tudnak kiszolgálni, amelyet egyaránt magáénak érez a diákság, a tanári és az adminisztrációs közösség is. Nincs könnyű dolguk, főleg hogy alig van idejük átgondolt kampányokat szervezni, mert folyamatosan besegítenek rendezvények szervezésébe, a 17 kar külön és egymás közötti kommunikációjába, ami szerintük is nagyon rossz: alig áramlik az információ a magyarul is oktató karok között.
Iskolai tanulmányként indult, addiktív szórakoztatássá vált
Gazda Emese és Kolumbán Antal Szeretek facezni oldala. Addig kísérleteztek azzal, milyen posztokat lájkolnak, osztanak meg leginkább az emberek a Facebookon, hogy ők is bő 56 ezres közönségüknél ragadtak. És a tanulságnál, hogy a jó hangulatú, de nem túl magvas megmondások lehetőleg cicás, szíves vagy mignonos képen a legkattintékonyabbak.
Hároméves dolgozatuk eredményei már elavultak, de sokat tanultak menet közben arról,
- hogyan kell létrehozni és reálisnak feltüntetni hamis Facebook-profilt,
- hogy nagyon sok az álprofil annak ellenére, hogy a Facebook igyekszik irtani őket,
- hogy egy időben sok új lájkot lehetett szerezni, ha a posztokat már létező csoportokban osztották meg,
- hogy a cukiság-oldalak sokat lopnak egymástól, de erősítik is egymást,
- bár a macska univerzális lájkmágnes, semmi sem ciki, minden megy,
- és hogy tényleg vannak olyanok, akiknek egyetlen életcéljuk az, hogy népszerűek legyenek.
A közönség közönsége
Mindezt napi három óra, csúcsidőszakban akár napi 11, mostanában napi 1-2 óra munkából szűrték le. Most már nem idegen tőlük, ha egyszerre sok felhasználóval, nagy közönséggel kell dolgozniuk, és tudják, hogy bármit is szeretne valaki elérni a Facebookon, először közösséget kell építenie köré. Minél femininebbet: a cukiságok passzív lájkolóinak 80 százaléka nő, és nők az aktív megosztók is.
A népszerűséget egyébként a ’60-as évek óta kutatják,
derült ki Guld Ádám pécsi kutató előadásából: a sztárkutatás tényleg létező tudományterület. A sztárok a kultúripar marketingfolyamatának részei jól meghatározott kulturális, társadalmi és piaci funkciókkal, amelyek nem sokat változtak a tévé, majd az internet megjelenésével.
Sok a termék, amit hirdetni szeretnének, de kevés a sztár, akivel hirdetni lehet, ezért kialakult az arcpiac valóságshow-k hírességeiből, tehetségkutatók kevésbé tehetséges szereplőiből, akiknek nincsen személyiségük, csak arcuk, amit egy-két hónapig hasznosít a piac, aztán eldobja őket.
A fiatal kutató többféle sztárkategorizálással is megismertetett bennünket, hogy tudjuk hova tenni a Kommunikációs Napokon élőben vagy képernyőn felbukkanó celebeket, olyan új fogalmakról tanultunk, mint az örökletes sztárság vagy a celeaktor, és felvázolt egyféle evolúciót is. A mozi kitermelte a sztárokat, a tévé a celebeket, az online pedig a hétköznapi hírességeket: bárki az lehet közülünk, akár intézményi támogatás nélkül is, hisz mindannyiunk zsebében ott az eszköz, a telefon, amellyel képi, szöveges vagy videós tartalmat tudunk előállítani és közzétenni.
Kommunikáció minden szinten
Az online siker titka a humor, a személyesség, vizualitás, egyszerűség és játékosság. A 21. század sztárjai, a vloggerek és bloggerek jellemzően több platformon is jelen vannak, de nem túl sikeresek azok a kísérletek, amelyekkel például a tinik között népszerű YouTube-sztárok hírnevét és produkcióját akarták átvinni a hagyományos médiába.
Pénzt közülük pedig tényleg csak azok tudnak termelni a hírnévből, akiknek legalább százezres nagyságú a netes követőtáboruk. Fizet nekik a YouTube reklámrészesedést, helyi hirdetők kérésére szponzorált tartalmat illesztenek videóikba, könyvet adnak ki esetleg épp arról, hogyan kezelik azt, hogy híresek, sajátmárkás pólót, bögrét, stb. árusítanak. A legújabb bevételi forrás pedig a tömeges közönségtalálkozók, pár cég már kezd ilyen happeningek szervezésére szakosodni.
A YouTube-közönség viszont kezd „öregedni”,
idén a legtöbb belépő már több mint 30 éves, és megjelent az idős generáció nemcsak fogyasztóként, hanem tartalomelőállítóként is. Amerikában például egyre népszerűbbek az idős hölgyek kötögetős videói és csatornái, vagy a reakciós csatornák: hogyan reagálnak idős emberek Kim Kardashian szexvideójára vagy milyen az, amikor először befüveznek.
Ennél számszerűbb dolgokat tanultunk Erős Lóránttól, aki az online hirdetésekkel, Google AdWords-szal dolgozik, ami ugyanúgy változó platform, mint a Facebook. Ami biztos, hogy még többet fogunk netezni és vásárolni mobillal, 2024-re alapvető jog lesz az internethozzáférés. Romániában most a lakosság 52,1 százaléka netezik, 2021-re már a 77,2 százaléka hozzá fog férni, a mobilpenetráció pedig már most száz százalék feletti.
Tavalyi fekete pénteken százmillió eurót költöttünk, idén csak mobilról már 1,4 millió ember vásárolt. Aki ebben a versenyben eladóként részt akar venni, annak hirdetnie kell, hogy tudjanak róla a vásárlók, azonnal használható információt kell adnia lehetőleg videóban, és könnyű, intuitív vásárlási felületet kell működtetnie.
A jövő a beszéd- és hangalapú kereséseké, illetve a robotok által SMS-ben küldött válaszoké, jósolta a marketinges, és még ennél is több videót fogunk nézni. Akik pedig nem profitért akarnak terméket eladni, hanem civilként ötleteket, gondolatokat, mozgalmakat, azoknak Erős a Google Ad Grantet ajánlotta a figyelmébe: civil szervezetek tízezer dollár értékben igényelhetnek ingyen hirdetéseket.
Zárásként ismét csúcsra emelkedett a freakfaktor és a nevetésünk hangereje:
a kar oktatója, Kádár Magor kommunikációs szakértő virálissá vált választási plakátokkal és klipekkel szórakoztatott. A virál saját közönségét szelektálja: az küldi tovább, aki érti és élvezi, demonstrálta Magor, aki előbb címszavakban ismertette Malcolm Gladwell forráspont-elméletét, majd legnagyobb örömünkre súlyos anyagokkal sértette meg a kampánycsendet.
Malcolm Gladwell és Kádár Magor
Annak ellenére volt miből merítenie, hogy az új választási törvény kiirtotta a köztéri kampányt: már nincsenek óriásplakátok, hangosbemondós autók. Emiatt arra számított, hogy kiélezett küzdelem folyik majd az interneten, de csalódott a mennyiségben.
Az a várakozása sem teljesült, hogy a pártok, jelöltek és kampánycsapataik majd egymás anyagairól gyártják halomra a mémeket. Ami virálissá vált, azt zömmel a stábok készítették saját jelöltjeikről.
A PNL szimplán kínos videói terítékre sem kerültek, de együtt röhögtünk Vass Levente klipjén, amelynek ufóin külön-külön már korábban kacagtunk, és olyan örökbecsű művekkel is megismerkedtünk, mint az alábbi úriember kampányvideói, amelyek nem azért lettek népszerűek, ami miatt ő szerette volna.
Costica Berindei klipjei tartalmilag egyébként abszolút rendben vannak, minden szerepel bennük, ami egy kampányvideóban szükséges üzenet, sőt annál több is.
A választások nemcsak ezeket a natúr termékeket gyöngyözik ki magukból, a reklámszakemberek előre készülnek rá, demonstrálta Kádár Magor. Egy költöztetőcég reklámját készítő ügynökség egyaránt felkészült arra, hogy Hillary Clinton vagy Donald Trump nyeri az amerikai elnökválasztást.
Érdekelne a Hillary-s változat? Hát… sokat lehet tanulni a keresésből is. Ráadásul lehet, hogy mégsincs minden fent az interneten. Márcsak emiatt is érdemes offline konferenciákra járni.