Emléktúrát szervezett Böjte Csaba a magyar szövetségi kapitány emlékére

Petrozsény volt végcél, és sportvetélkedőt is rendeztek.
Hirdetés

Petrozsény volt a végcélja annak az emléktúrának, amelyet Gillemot Ferenc, a magyar labdarúgó-válogatott első szövetségi kapitánya halálának századik évfordulójára rendeztek.

Az egykori kiváló játékos, majd edző Petrozsény térségében hunyt el, miután az első világháborúban önkéntesként csatlakozott a magyar honvédséghez, hogy megakadályozza az Erdélyre törő román haderő előrenyomulását.
Böjte Csaba ferences szerzetes, az emléktúrát szervező Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója az MTI-nek szombaton úgy nyilatkozott: Gillemot Ferenc nemcsak labdarúgásban, evezésben, futásban és ökölvívásban jeleskedett, hanem jó ember is volt.

„A bajban lévő kisebbekhez le tudott hajolni, és életét áldozta Erdély népéért, amire hálával emlékezünk még száz év elteltével is” – fogalmazott a szerzetes. Elmondta, szombat reggel indultak Déváról autóbusszal, majd a Zsil völgyében tett 15 kilométeres emléktúra során érintették a küzdelmek helyszíneit. Ellátogattak a petrozsényi katonatemetőbe, ahol a magyar mellett román, német, olasz sírhelyek is találhatók. Itt kereszteket, gyertyákat, saját készítésű koszorúkat helyeztek el a gyermekek.

A délutáni emléktornán a térségben található dévai, szászvárosi és petrozsényi gyermekotthonok fiatal lakói mellett a csíkszeredai Székelyföld Labdarúgó Akadémia együtteséből vettek részt 13-15 éves fiúk. Sőt, mivel az első szövetségi kapitány ökölvívásban is jeleskedett, négy fiatal bokszoló is jelen volt. Böjte Csaba megemlítette, hogy a csíkszeredaiak ügyeskedtek leginkább, de mindenki jól érezte magát, hiszen „a gyermekek szeretnek játszani”. A tornához Budafokról, Budatétényből, Tökölről, Nagytétényből és Csepelről öt egyesület küldött felszereléseket, labdákat és egyéb kiegészítőket a gyermekeknek, s a Magyar Labdarúgó Szövetség is csatlakozott az eseményhez.

Hirdetés

„Adja az Isten, hogy a sportolóknak ne csak díjaik, jó eredményeik legyenek, hanem szívük, jó lelkük is legyen, és tudjanak lehajolni az elesettekhez, bajban lévőkhöz” – hangsúlyozta Böjte Csaba atya.

A gyermekek vasárnap délelőtt emlékező szentmisén vesznek részt.

Az első magyar profi futballista

Gillemot Ferenc 1875. szeptember 11-én született Budapesten francia származású család sarjaként. Édesapja, Gillemot György rózsakertész, dendrológus volt. (A dendrológia a növényrendszertannak a cserjékkel, fákkal foglalkozó ága.)
Gillemot Ferenc már egészen fiatalon elkötelezte magát a sporttal: kerékpározott, atletizált, futott, evezett, úszott, bokszolt és birkózott, de leginkább a labdarúgást szerette. Sportolói pályafutását kerékpárosként kezdte 1895-ben a Budapesti Torna Clubban. Két alkalommal, 1896-ban és 1898-ban is megnyerte a Budapest-Siófok 100 kilométeres országúti versenyt, 1898-ban az 50 és 100 kilométeres táv csúcstartója volt. A műegyetemi atlétikai klub (MAFC) tagjaként 1901-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor is az 1 angol mérföldes futás országos bajnoka lett. Megalakulásától tagja volt a BTC labdarúgócsapatának is, 1897 májusában részt vett az első hivatalos labdarúgó-mérkőzésen.
A Műegyetemen padtársa volt Hajós Alfréd kétszeres olimpiai bajnok úszó, az első magyar labdarúgó-válogatott csatára. Gillemot 1897-ben részt vett a Műegyetemi FC futballcsapatának megalakításában, hátvédként játszott, majd 1900-ban a legendás óbudai csapat, a 33 Football Club egyik alapítója volt. A játék mellett – önkéntesként – már a kezdetektől bíráskodott a különböző klubok barátságos és felkészülési mérkőzésein, 1901 és 1904 között – bár vizsgája nem volt – az egyik legjobb futballbírónak tartották. 1903 és 1905 között az NB I-ben is közreműködött játékvezetőként, első mérkőzése az FTC és a MÚE (Magyar Úszó Egyesület) összecsapása volt.
1901. január 19-én ő is részt vett a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) alapító közgyűlésén, ahol az egyik alelnöknek is megválasztották. 1904-ig maradt e tisztségében, majd a szervezet főtitkára lett.
Az MLSZ 1902-ben döntött a szövetségi kapitányi poszt létrehozásáról, addig a válogatott keretet a klubok küldöttei alkotta bizottság állította össze. Ők azonban nehezen jutottak egyetértésre, időről időre felmerült az elfogultság vádja is. A keret összeállítását, felkészítését és irányítását ezért egy erre kijelölt szakemberre, a szövetségi kapitányra bízták, a választás pedig Gillemot Ferencre esett. A magyar válogatott az első szövetségi kapitány két évig tartó irányításával öt mérkőzést játszott, és három alkalommal győzött. Gillemot kapitányként és trénerként is a tervszerű, szakmai alapokra helyezett futballedzés egyik hazai megteremtőjeként alkotott maradandót. Korát nem egyszer messze meghaladó tréningezési elveit 11 pontban foglalta össze, szerepel köztük például az egyénenkénti technikai oktatás, a kollektív taktikai oktatás, az erőnlét biztosítása, a tehetségek kiválasztása és képzése, az összjáték megteremtése, valamint a csapatszellem, a közösségi érzés kialakítása.
1905-ben az MLSZ meghatározta a professzionalizmus fogalmát, amely szerint ha valaki bármely sportágban professzionalista, a futballban is annak tekintendő. Így lett Gillemot Ferenc az első hazai profi futballista.
Edzői elveit, módszereit, tapasztalatait a Duna Evezős Egyletnél is hasznosította, majd 1908-1909-ben a magyar evezős válogatott edzője volt, 1910 után pedig csak az evezősökkel foglalkozott edzőként.
Mindemellett a modern magyar sportújságírás egyik úttörője volt, írásait már 1897-től közölte a Sport-Világ, a Pesti Hírlap és Az Ujság is. 1910-től a Nemzeti Sport munkatársa és Az Est sportrovatának vezetője, valamint a Sportfutár szerkesztője volt. 1911-ben indította meg a Tribün című sportlapot, amely azonban egy év után megszűnt.
Az első világháború kitörésekor – mint kiváló úszó – Pólában, a haditengerészetnél kezdte meg szolgálatát, később a népfelkelő gyalogsághoz került oktatótisztnek.
1916 nyarán a román betöréskor önként jelentkezett az erdélyi frontra, és november 9-én itt halt hősi halált Petrozsény közelében.
 

Hirdetés