Ma itt folytatjuk az ’56-osok forradalmát (FOTÓK)

És tudjuk, minden forradalomnak vannak áldozatai, mondta Horváth Anna kolozsvári polgár az 1956-os forradalom kolozsvári megemlékező rendezvényén.
Hirdetés

Gyönyörű volt a vasárnap délután a kolozsvári Sétatéren. A napfény beragyogta az őszi lombkoronákat, és az 1956-os forradalom alkalmából szervezett ünnepi megemlékezésre összegyűlt több száz ember arcát. Nagyszülőkét, szülőkét, gyerekekét. Magyar emberekét. Akik a szervezőkkel, politikusokkal, egyházfőkkel, közéleti személyiségekkel együtt állták körül a kolozsvári ’56-os emlékművet. És ünnepeltek. Szépen. Méltósággal. Valahogy így:

 

Jól áll az emlékműnek a magyar zászló. És viszont.

 

És érkeznek a VIP-ek: Kató Béla református püspök és Horváth Anna kolozsvári polgár.

 

Azért az felemelő érzés, amikor a Sétatéren felzúg a magyar himnusz. Mindenki énekel. A politikusok is. 

 

Meg kell adni, Viola Gábor igazi „pesti srác”. Remek kiállással, méltósággal látja el a ceremóniamester feladatkörét.

 

A történelmi egyházak fejei megáldották az egybegyűlteket, a forradalom emlékét. A képen Kató Béla református püspök.

 

Ismerős arcok a tömegben: Laczkó Vass Róbert színművész és Szenkovics Dezső egyetemi adjunktus.

 

Dávid Gyula irodalomtörténész, az 1956-os forradalom erdélyi vetületének résztvevője és szenvedője pontosan megfogalmazta, miért fontos ma is, hogy annak idején egy ország azt mondta: elég.

 

Hirdetés

Kicsik, nagyok: egyetlen közösségi rítus részesei.

 

Horváth Anna többek között elmondta, sokan kérdezték az utóbbi időben tőle: hogy van. És Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szavait kölcsönvéve ma is azt tudja mondani: köszöni, jól van, sokkal jobban, mint azt sokan szeretnék.

 

Van, aki vállon ülve figyeli az eseményeket. Pedig nem egy bábelőadásról van szó. Jól van ez így.

 

És elkezdődik a koszorúzás. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök lendületesen fordul a célegyenesbe.

 

Érdekes. Van nálunk Erdélyi Magyar Baloldal is. Külön. Ez a két úr az EMB színeiben koszorúz éppen.

 

Még egy ismerős arc a tömegben: Szilágyi István, az egyik legnagyobb élő magyar író.

 

És aztán ennek a hosszan tartott pillanatnak is vége lett. Maradt az ősz, a koszorúk, az emlékmű… no meg az emlékek. Hogy közösség vagyunk még. És ez a közösség képes forradalmat csinálni.

Hirdetés