Ahogy az lenni szokott egy-egy Nobel-díj kihirdetése után, se szeri, se száma a reakcióknak – főként egy ilyen, enyhén szólva is meglepő döntést követően, mint Bob Dylan kitüntetése. A közösségi oldalak „felrobbantak”, pro és kontra, a hírügynökségek ontják a méltatásokat – mi meg csemegézünk belőlük.
És nem mellesleg közöljük saját – első – reakcióink gyűjteményét is.
Olvasson még:
Nem annak ellenére díjazták, hogy rocksztár, hanem épp azért
Bob Dylan irodalmi Nobel-díja fordulatot jelenthet az elismerés történetében – fogalmazott az MTI-nek Barna Imre, az amerikai dalszerző, költő és énekes verseinek magyar fordítója a Svéd Akadémia csütörtöki bejelentése után.
„Bob Dylan nem annak ellenére kapta a díjat, hogy rocksztár, hanem bizonyos értelemben pontosan azért” – fűzte hozzá a műfordító, aki felidézte: az amerikai dalszerzőt pályafutása kezdete óta a rock Rimbaud-jaként is emlegették.
Ha már megkapta, hadd vigye! (badi)
Na, akkor Lovasi Andrásnak is lehet még sansza, ha egy kicsit belehúz. (béel)
Végre egy olyan díjazott, akire nem csak egy szűk réteg kapja fel a fejét. Jó, hogy a Nobel-bizottság tagjai kilépnek a könyvtárak legbelső termeiből a levegőre. (csubakka)
Elképzelem: a mai Nobel-igehirdetés után Krasznahorkai, Nádas, Roth, Cărtărescu és a többi bukott jelölt egy emberként nyúl a gitárnyak után, hogy új költői kifejezésekkel gazdagítsák a világ dalkincsét. Ahogy a Nobel-bizottság tagja bölcsen megjegyezte: Well, it might look that way. (Jean St’Ay)
Én Cseh Tamásnak és Bereményi Gézának adtam volna megosztva, és akkor – magyarként – dupla öröm lett volna – csak hát ez a vonat már elment. De ahogy az öreg székely mondja: ott es jól van! (pazs)
Ez az, Bob! Most ugyanezt zenében is! (RD)
Ez nagyobbat pukkant, mint annó a dinamit. (szabot)
Nem sajnálom ezt a díjat Bob Dylantől, kétség kívül óriási egyéniség. De hogyan is hasonlítható össze az irodalom olyan nagy alakjaival, mint Tolsztoj, Brecht vagy Borges? Nyilván sehogy, hiszen közülük egyik sem kapott irodalmi Nobel-díjat… (Timi)
„El kell fogadni azt a naponta tapasztalható tényt, hogy ma a költészetet nagyon sokan ebben a formában is fogyasztják. Sőt, feltehetjük azt a kérdést is, hogy mára nem ez-e a költészet legjellegzetesebb formája. Ha pedig valaki azt mondja, rockköltészet, mindenkinek Bob Dylan az első, aki eszébe jut” – hangsúlyozta.
Emlékeztetett arra is: noha sokan nem túl komoly tippnek gondolhatták, a Ladbrokes fogadóiroda már több éve az esélyesek között emlegette Bon Dylant.
Barna Imre 1986-ban jelentetett meg egy életrajzi regényt Bob Dylanről, majd 1989-ben Mit fúj a szél címmel adta közre Bob Dylan-versfordításait, utóbbi kötet 2005-ben kibővített formában is megjelent. A műfordító úgy véli, a díj hatására megindulhat annak a feltárása is, hogy miként illeszkedik Bob Dylan pályafutása az előzmények, például a beatköltészet kontextusába.
Barna Imre szerint Dylan költészetében megmaradt a korai évek népdalba hajló balladisztikus hangja, ehhez társult később a megfoghatatlanság, a sokak által elemzett titkok, sejtelmes utalások, szürrealisztikus képek és látomások.
Bob Dylan a 20. századi angol nyelvű költészet talán legnagyobb hatású személyisége – ezt már Révbíró Tamás mondja, a friss Nobel-díjas Krónikák című önéletrajzi könyvének magyar fordítója.
„Én világéletemben költőnek tekintettem, angol szakosként már a 60-as években ismertem és tudtam a szövegeit” – mondta el. Megjegyezte: csak később találkozott a versekkel dalként, de nem tudott megbarátkozni Bob Dylan zenei előadásmódjával.
Ha már fordításoknál tartunk, érdekességként említhetjük meg, hogy Bob Dylan verseit – Suflare în vânt címmel – az a Mircea Cărtărescu fordította román nyelvre, aki maga is évek óta a Nobel-esélyesek listáján van számon tartva.
A dal betört a Nobel-díj elefántcsonttornyába
A modern amerikai líra nem érthető meg Bob Dylan nélkül, elismerése ugyanakkor azt is jelenti, hogy a rock műfaja ma már a kultúra szerves része – mondta Bródy János az MTI-nek.
„Dylan Nobel-díja hatalmas dolog számomra is, hiszen már fél évszázada hiszek abban, hogy a rock képes megközelíteni a klasszikus formák értékeit” – mondta a Kossuth-díjas dalszerző, szövegíró.
Bródy János emlékeztetett arra, hogy Bob Dylan szövegei megjelentek önálló kötetben és a szakma költőként is számon tartja.
Mint kifejtette, Bob Dylan dalait és szövegeit már az Illés-együttes indulásakor jól ismerte és szerette, zenélni is nagy mértékben miatta kezdett el a hatvanas évek elején. A közgazdász édesapja által egy amerikai útról hozott lemezek között Dylan két albuma is ott volt, és ezeket rengeteget hallgatta.
„Nagyon azt éreztem, hogy olyan minőséget képvisel, ami zenei formában jelenik meg, de nem kizárólag zenei. Abban az időben vonzódtam az akkoriban induló zenei mozgalmakhoz, Dylan egyfajta biztatást adott nekem arra, hogy ami ebben a műfajban igazán fontos, az nem a zeneiskolában tanulható meg” – fogalmazott Bródy János.
„A hatvanas években erősen kötődött az akkori társadalmi mozgalmakhoz, bár később tiltakozott, amikor politikai szövegírónak aposztrofálták” – fejtette ki.
„Azt gondoltam, a Nobel-díj elefántcsonttornyába ilyesmik nem hallatszanak el, de íme, elhallatszanak” – értékelte a díj történetében első dalszerzőként kitüntetett Bob Dylan elismerését Nádasdy Ádám költő, irodalomtörténész. Mint hozzátette, a bizottság talán nem a dalszerzőt, hanem azt a költőt látta Bob Dylanben, aki megzenésítette és elénekelte a saját verseit. Ezzel együtt üdvözlendő, hogy némileg kiterjesztették az irodalmi Nobel-díj definícióját – jegyezte meg.
Az irodalomtörténész szerint lehetséges, hogy ha Bob Dylan nem írt volna a verseihez zenét, azok nem jutottak volna el annyi emberhez, ez azonban az életmű megítélése szempontjából másodlagos. „Úgy tudjuk, Homérosz is lantkísérettel adta elő a saját műveit, de nem emiatt tiszteljük, hanem azért, amit leírt” – emlékeztetett.
Nádasdy Ádám szerint Bob Dylan szövegei rendkívül szépek, nagyon jól illenek a zenéhez, és kiválóan kifejeznek egy kort, egy életérzést.