Több romániai gazdaszövetség aláírásokat gyűjt annak érdekében, hogy nyilvánítsák nemzeti vagyonná a mezőgazdasági földterületeket és így akadályozzák meg a külföldiek földvásárlását. Ez a nyugat-európaiakat érinti, akik az ország legtermékenyebb földjeit vásárolják fel.

Romániának 14,8 millió hektárnyi megművelhető földterülete van, de ebből csak tízmillió áll művelés alatt.

A Romániai Mezőgazdasági Termelők Ligájának (LAPAR) elnöke, Laurenţiu Baciu elveszettnek tekinti azt a több mint 2,8 millió hektárnyi mezőgazdasági területet, melynek nem románok a tulajdonosai. „Ha a szomszédos országokhoz mérnénk, akkora lenne, mint egy állam”, jegyezte meg. Laurenţiu Baciu tisztességtelen versenyről beszél. „Romániában még nagyon fiatal, nagyjából 25 éves a magángazdálkodás. A magánszektor tőkehiányos. Más fejlett államokhoz képest az állam csak néhány százalékkal segíti a mezőgazdaságot”, állította a LAPAR elnöke.

A földvásárlás terén a hazai gazdák nem tudnak lépést tartani a Romániába érkező külföldiekkel. „Akkor sem tudnánk vásárolni, ha szeretnénk. Nincs miből. A bankok nem segítenek, mert azok sem románok és nem érdekük megtenni. Idejönnek ezek a befektetési alapok, melyek román földdel üzérkednek. Nem azért jönnek, hogy szociális védelmet nyújtsanak, sem azért, hogy biztosítsák az élelmiszerbiztonságot. Gond nélkül vásárolnak, mert van pénzük”, indokolta Laurenţiu Baciu a román gazdáknak kért védelmet.

Befektetett tőke a földüzérkedéssel szemben

Costel Caraş gazda élesen fogalmaz. „Örülök, hogy közeledik a választás és kezdünk ezekre is odafigyelni. Évek óta üvöltözök, hogy nagy hülyeséget csinálunk, és nemcsak én, sokan. Senki sem hallgat ránk, de még gyaláznak is minket, hogy idióta nacionalisták vagyunk, most meg mindenki ezzel jön, még Cioloş úr is”, említette a România Liberănak a gazda. De az olasz nem viheti magával Olaszországba a földet teherautón. „Igen”, válaszolta Caraş, „de bekeríti, nem enged fel rá, az egész termést teherautóra rakja és Olaszországba viszi. Különleges helyzetben termelsz, eladsz, a pénz a tied, de az áru a mienk – így kellene csinálni”.

Érdekes, hogy bizonyos kérdésekben a külföldiek földvásárlásának korlátozását ellenzők és az ezt támogatók is egyetértenek. „A külföldi amúgy sem tudja hazavinni a földet”, veti fel újra az említett érvet Cristian Păun, az ASE (Közgazdaságtudományi Akadémia – a szerk.) Nemzetközi Kapcsolatok Karának előadója. „Ha igazi forrásként akarunk a földre tekinteni, akkor akár befektetnek bele, akár megveszik – nem számít –, továbbra is itt marad, mert a profittal szemben nehezebben helyezhető át egy adóparadicsomba és így könnyebb adót kivetni rá”, véli Cristian Păun.

Az egyetemi tanár szerint még akkor is, ha külföldről származik, „masszívan növelné az átlagos mezőgazdasági termelékenységet (most az európai átlag fele) és igazi fejlődési vektorrá változtatná a mezőgazdaságot. Ennek az elképzelésnek, a külföldiek kizárásának más célja van: viszonylag alacsonyan tartani a föld iránti keresletet, mely nem növelné exponenciálisan az árát”.

A LAPAR vezetője, Laurenţiu Baciu „román földdel való üzérkedésnek” nevezi a telkekkel folytatott kereskedelmet. Egy külföldi befektető „2.000 euróért megvásárolja a földet, majd 6.000 euróért kínálja nekünk”, miközben a gazda számára a fejlődés az egyetlen lehetőség, hogy benne maradjon az üzletben. „Ahhoz, hogy a piacon állni tudjuk a versenyt, kénytelenek vagyunk terjeszkedni. Most, ebben a helyzetben nem tudunk terjeszkedni, mert az ár terén nem vagyunk tárgyalóképesek”, figyelmeztet a LAPAR elnöke.

De a nyugati közgazdászok szerint már nem az egyre nagyobb földterületek megvásárlása biztosítja a fejlődést. Paul Roberts amerikai újságíró az Élelem vége című könyvében a „futópad elvéről” beszél: minél több földet vásárolsz, annál inkább csökkented az árat, a nagykeres pedig sohasem hagyja abba az árra gyakorolt nyomást és egy adott pillanatban úgyis csődbe mész.

Rejtett hektárok

A gazdák azt állítják, a helyzet súlyosabb, mint ahogy a hivatalos dokumentumokból kitűnik, mert a külföldiek mindenképpen több földdel rendelkeznek, mint amennyi a törvényes szerződésekben szerepel. Sok területet közvetítőkön, mondjuk egy román állampolgárságú feleségen keresztül vásárolnak meg. „Azt hiszem, túl későn ébredtünk. Már csak ennyink maradt: a föld. Az alkotmányban kellene valamit rögzíteni. Bármit képes vagy termelni ezen a világon, csak földet nem”, hangsúlyozta ki a România Liberă számára Costel Caraş.

Laurenţiu Baciunak is vagy egy hipotézise. „Megtörténhet, hogy egyszer csak arra ébredtek, hogy Temesvár környékén létrejön egy olasz enklávé (onnan indult az egész felvásárlás a legnagyobb mezőgazdasági miniszter, Ilie Sârbu segítségével). Botosányban (Botoşani) a németek, a dánok. Délen (csakis a legjobb földeket szerezték meg) szintén. Nem Moldva dombos, legrosszabb vidéke kellett nekik, melyet Adrian Porumboiu szerzett meg. A külföldiek a Bărăganra mentek, ahol 6-os humusz van, Botosányban szintén, a nyugati alföldön szintén, a Bánságtól Szatmárig”, figyelmeztetett Laurenţiu Baciu.

Mi a helyzet az EU-ban?

Magyarország

Csak egy állami jegyzékbe felvett EU-s rezidensek vásárolhatnak. Budapest lépései heves vitákat váltottak ki Brüsszellel.

Bulgária

A természetes személyeknek vagy cégeknek már legalább öt éve rezidenseknek kell lenniük. A pénz forrását közjegyzőnél kell bejelenteni.

Németország

A befektetőnek bizonyítania kell, hogy mezőgazdasági célra akarja használni a földet.

Litvánia

Az államnak és a szomszédos gazdának elővételi joga van.

Franciaország

Egy állami intézmény, a SAFER felvásárolja a szétdarabolt telkeket és összevonja azokat. Az EU-s polgárok esetében nincsenek korlátozások. Aki a SAFER-től akar vásárolni, annak nagy területet kell megvennie, és alaposan megvizsgálják az ügyét.

Egy kis jogi csűrcsavar

A gazdák egy része úgy véli, túl későn érkeznek a külföldi földvásárlásokat megakadályozó lépések. „Jóval korábban meg kellett volna tennünk, most már nem nagyon látom, hogyan tudnánk megtenni”, véli Costel Caraş, rámutatva, hogy „ez teljes esztelenség, miután eladtad a földterület közel 40 százalékát. A többieknek, akik szintén vennének, már nem engeded meg? Mit kezdesz azokkal, akik már vásároltak? Nagy akadályokat már nem állíthatunk eléjük”.

Ennek ellenére a gazda úgy véli, hogy élni lehetne olyan jogi csűrcsavarokkal, amilyeneket a kolozsvári Avram Fiţiu agronómia professzor javasolt: „szűrőket” a földvásárlások esetében, mint más államokban. A gazdát serkenteni, hogy itt „adja el az áruját, nem Olaszországban, mert jobban megéri, így többet keres”, vagy „egy gazdasági-pénzügyi eszközzel elérjük, hogy a román vásárolja meg a földet és végezzen el bizonyos munkálatokat”, vagy talán „egy vegyes céget hozunk létre és kialakítunk egy támogatási rendszert, és ha az olasz el akarja adni a román partnernek, akkor ez utóbbinak elővásárlási joga van. Vagy esetleg nekem, az államnak van pénzem, van egy alapom és földet akarok vásárolni”.

Ennek ellenére Avram Fiţiu a România Liberănak adott exkluzív interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy nem feltétlenül a külföldiek nagy földvásárlásáról van szó, ez a románokra is érvényes. „Érzelmileg fájdalmas, ha külföldi, de ugyanez a helyzet, ha román vásárol (nagy földterületeket – a szerz.), mert nyomás alá helyezi az árakat. Nagylak vagy Kürtös környékén ma 7-8.000 euróba kerül egy hektár. Az utóbbi négy évben háromezerről indult és évente 1.000 eurót nyert rajta”, mondja Avram Fiţiu kolozsvári agronómia professzor.

Néhány évszázada feladott doktrína

„A legutolsó paraszt, akinek öt évvel ezelőtt még esetleg esélye lett volna földet venni, holnap, 10.000 eurós áron már nem fog tudni. A Romániában kialakult (falun – a szerz.) 90 százalékosan elöregedett korfát nem tudod fiatalabbra cserélni. Romániában a mezőgazdaságnak már nincs jövője”, állítja Avram Fiţiu.

De illúzió azt képzelni, hogy egy protekcionista akadály megment attól, hogy képtelen vagy versenyképes termelési folyamatokat elindítani, hívta fel a figyelmet Cristian Păun egyetemi tanár is, azt magyarázva, hogy „ez ugyanolyan felesleges harc, mint a ’külföldi’ tőke elleni”. Nagyon veszélyes és sokba kerül belevinni a nacionalizmust a gazdasági ügyekbe. A gazdaságról alkotott felfogások már rég lemondtak az ilyenfajta megközelítésekről, melyek néhány évszázada voltak uralkodók (gazdasági merkantilizmus). Elméletileg, de empirikusan is bebizonyosodott, hogy kontraproduktív így gondolkodni”.