Egy óra alatt körbeénekelték a világot

Egyik földrészről a másikra, viharos érzelmektől a megrendülésig navigáltak Kolozsvár legdalosabb idegenvezetői.
Hirdetés
Bár az idegen képzete nagyon mélyen gyökerezik a népi kultúrákban, érzelmileg, ritmikailag és dallamilag egyáltalán nem élünk és nem állunk olyan távol egymástól – mondta Laczkó Vass Róbert színész hétfőn, miután három társával egy órán át erről zenélt a kolozsvári Makovecz-templomban. 
 
A Világének a legújabb közös alkotása annak a négyesnek, amely már harmadik éve a nem is olyan titkos kedvencünk a Kolozsvári Magyar Napokon. Laczkó Vass Róbert énekes, színész és Szép András dzsesszzongorista jön általában a koncepcióval és az est vázával, majd Nagy Noémi Kriszta népdalénekessel és Szép Bálint hegedűssel, brácsással együtt öltöztetik fel a vázat sokféle forrásból összeszedett énekekkel, rengeteg játékkal, improvizációból született ötlettel.
 
Az előző két évben Erdély kiveszett szubkultúráiba vittek el, a Paraliturgiával a népi hitélet vásári és ünnepnapjaiba, a Nincs egészen tegnappal az erdélyi jiddis mindennapokba. A Hétmérföldes dalvándorlás alcímű Világénekkel pedig körbeutaztatnak a világon. A hazai magyar-román-cigány dalkincs párhuzamain már rég nem lepődünk meg, de ők azt is megmutatták, mennyi köze van egy erdélyi népdalnak és érzésnek például egy dél-afrikaihoz.
 
Laczkó Vass Róbert, Nagy Noémi Kriszta, Szép András, Szép Bálint
 
Laczkó Vass Róbert, Nagy Noémi Kriszta, Szép András, Szép Bálint | Fotók: Szabó Tünde
 
A szeretet, a szerelem, a bánat, a gyász, a megbékélés, az elvándorlás témái ugyanúgy felbukkannak a magyar vagy az arab, szefárd, vietnámi vagy dél-afrikai népdalokban, ezek 3-4 dalos „blokkokban” jelentkeznek az egyórás műsorban. Laczkó Vass Róbert pedig a blokkok között gondoskodik róla, hogy mindig tudjuk, épp hol járunk.
 
Egy dél-amerikai nóta vagy egy fehér spirituálé hangzása nekünk sem feltétlenül idegen, de hogy lehet megtudni, hogyan szól egy koreai vagy egy szír maronita ének és a szövege? A műsor törzsanyagát egy antológia lekottázott és lefordított népdalai adták, amelyet a színész több mint tíz éve szerzett be Budapesten, és úgy érezte, ezzel a csapattal érdemes belőle saját produkciót készíteni. Igyekeztek felkutatni a dalok eredeti szövegét, fonetikus átírását és eredeti előadását (a Google és a YouTube nekik is a barátjuk), és volt úgy, hogy a zenei elemek igazították őket útba, hogy mire tegyenek több vagy kevesebb hangsúlyt. 
 
Minket nemcsak a dallam és ritmika igazít útba, a dalok nagyrésze magyarul hangzik el, esetenként 1-2 szakasz pedig vagy a teljes ének eredeti nyelven. Néhány dalhoz kaptak fordítást, párat ők maguk fordítottak, de nemcsak a szöveghez álltak kreatívan: zeneileg és színészileg is sokat játszottak. Sőt túljátszani se restelltek, ha például a szláv csokorban a tömény pátosz ezt kívánta – a mi felhőtlen szórakozásunkra.
 
 
A három hónapos gyűjtögetés és a sok játék közben csak az fájt nekik, hogy a felgyűlt anyagnak alig a fele fért bele az egy órába. Úgyhogy nem kizárt, hogy a többiből esetleg jövőre visznek minket egzotikus, de már nem is annyira idegen tájakra.
 
A csapat nemcsak az egzotikus kultúrákat, de az egzotikusnak számító koncerthelyszíneket is szereti. Énekeltek már zsinagógákban, a kolozsvári piarista templom barokk tere után most beénekelték a törökvágási református templom Makovecz Imre tervezte organikus kupoláját. Laczkó Vass Róbert azt tervezi, hogy a Világéneket Kolozsváron legközelebb télen a Bánffy-palota egyik termében adják elő. És mindenhol, ahova közben hívják őket.
 
Hívjátok őket.

Hirdetés