A nevetséges Ponta–Ghiţă páros tegnap este újabb bizonyítékát adta éretlenségének és rosszindulatának, Dan Condrea halála kapcsán. Miközben a nagyközönség esetében teljesen normális, ha fokozottabban hajlamos elfogadni összeesküvés-elméleteket (így van ez a világon mindenhol), a véleményvezérek és a politikusok esetében az a normális, ha visszafogottságot és az ügy tények alapján történő kezelését tapasztaljuk. Ponta és Ghiţă mellett – egyikük sincs túl jóban a szolgálatokkal és az ügyészekkel a saját bűnvádi aktái miatt – más véleményvezérek is a szolgálatok (vagyis a SRI) (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) által megrendelt gyilkosság változatát táplálják. Bizonyítékok egyelőre nincsenek.

Vlad Petreanu a helyszín ismeretében azt írja, nehezen elképzelhető, miként hajthatták volna végre ott és akkor Condrea meggyilkolását. Ez azonban nem számít, az összeesküvések apologétái számára egy gyanú is elegendő, hogy ellepjék a tévéképernyőket, a blogokat, a honlapokat és a Facebookot a kertelés nélküli „Megölték!” feliratokkal.

Vegyük sorra a hipotéziseket. 

Az első lenne a baleset.

Az összeesküvés-elmélet hívei és a nézettségvadászok ezt a hipotézist erőteljesen elutasítják. Ha csak baleset lenne, akkor kárba veszne a következő hétre, hónapra tervezett összes tudálékos vita.

És mégis. Van néhány biztos elem, melyeket figyelembe vehetünk, ha jóhiszeműek vagyunk.

Condrea, a Hexi Pharma tulajdonosa óriási nyomásnak volt kitéve, amióta botrány lett abból, hogy a gyárában hígították a fertőtlenítőszert. Fennáll annak a lehetősége, hogy egy ilyen stressz rendkívüli fáradékonyságot, pánikrohamot, álmatlan éjszakákat és más hasonlókat okozott. Ezek mind összpontosítási gondokat okozhatnak vezetés közben, szinte mindnyájan megtapasztaltuk ezt már a saját bőrünkön.

Condrea éppen autót váltott. Egy erős terepjáró (Porsche Cayenne) helyett egy 2010-es Opelt vezetett. Elképzelhető, hogy Dan Condrea elszámította magát egy gyengébb autóban.

Ma megtudtuk, hogy a Hexi Pharma tulajdonosa telefonált a baleset közben. Számtalan ilyen természetű balesetről tudunk, a legismertebb Iuliana Gătej újságíróé.

A második hipotézis az öngyilkosság lenne.

Nincs semmilyen búcsúlevél, semmilyen bizonyíték arra, hogy a 41 éves férfi arra készült volna, hogy véget vessen az életének, egy szomszédasszony állításán kívül, melyet Cătălin Tolontan tett közzé. Ennek ellenére az óriási nyomás elvezethet ilyen végkifejlethez. Nem ez lenne az első eset, hogy egy rivaldafényhez nem szokott személy meginog egy ilyen stressz súlya alatt. Főleg úgy, hogy másnap újra meg kellett volna jelennie az ügyészségen, ahol valószínűleg őrizetbe vették volna, vagy házi őrizetbe helyezik.

Ha az öngyilkosságot állapítják majd meg a halál okaként, akkor felmerülhet a kérdés, hogy azért lett-e öngyilkos, mert összeomlott, vagy azért, mert rákényszerítették erre. És ezzel a kérdéssel meg is érkeztünk a harmadik forgatókönyvhöz.

A harmadik hipotézis a gyilkosság

(a titkosszolgálatok vagy a cinkosaik által, akik segítettek neki felépíteni a gyógyszeripari birodalmát). Nincs semmilyen bizonyíték, de több tíz véleményvezér számára ez a legcsábítóbb. Mire alapoznak? Arra a megérzésre, hogy Dan Condreának a szolgálatok segítettek abban, hogy törvénytelen és erkölcstelen eszközökkel felépítse és fejlessze a vállalkozását. És amikor Condrea az igazságszolgáltatás célkeresztjébe került, ezek a háttérben maradt protektorok fenyegetve érezték magukat és a gyilkosság volt az egyetlen önvédelmi módszer.

Ez egy csábító tézis a közvélemény számára, hiszen rendelkezik egy hollywoodi film minden hozzávalójával. De a vitának van két szintje. Az egyik a közvéleményé, a második a véleményvezéreké. Éppen azért, mert véleményvezérek, ezeknek a tájékozódási és befolyásolási vektoroknak rendkívül óvatosaknak és elővigyázatosaknak kell lenniük, amikor ilyenfajta forgatókönyveket vetnek fel. A kisiklás könnyen megy, az egyensúly megőrzése nehéz. A kisiklások nemcsak azzal a veszéllyel járhatnak, hogy félrevezetnek és manipulálnak. A kisiklások (hosszú távon nehezen felmérhető következményekkel) bizalmatlanságot kelthetnek az intézményekkel és rendszerekkel szemben, a tényektől függetlenül.

Márpedig tegnap este és ma mindnyájan láttunk újságírókat, műsorvezetőket, elemzőket és néhány politikust, amint épp olajat öntött a kollektív képzelet tüzére. Láttuk, hogyan pattog Ghiţă és Ponta attól félve, hogy meg nem nevezett „maffiózók” (értsd szolgálatok és ügyészek) kisajátítják maguknak az államot, elítélve a „félelmet, a gyanakvást és az életünkről valójában döntő láthatatlan erőket!”. Ne hagyják magukat megtéveszteni, mindketten személyes leszámolást folytatnak a szolgálatokkal és az ügyészekkel, mert mindketten azt hiszik, a szolgálatok és az ügyészek elárulták őket. Ghiţăról nem is beszélve, aki számára az ellenfelek megfigyelése és megfenyegetése egyáltalán nem ismeretlen dolog. Még Monica Macoveit is láttuk, amint ezt nyilatkozza: „Vannak gyanúim azzal kapcsolatosan, hogy az autóban Dan Condrea holtteste lenne; a hatóságok mondják meg egyértelműen, hogy ki volt az autóban.”

Láthatják a diskurzus radikalizálódását.

A Dan Condreát meggyilkoló szolgálatokról szóló forgatókönyv eladásában érdekeltek nem állják meg, hogy ne emeljék magasabb szintre a SRI elleni vádakat: a szolgálatok nemcsak kiszabadultak az ellenőrzés alól, nemcsak lehallgatnak és megfigyelnek mindenkit ebben az országban, de újabban „ezek meg is ölnek minket”. Egy szörnyű, vérszomjas, saját polgárai ellen a legkegyetlenebb gyilkosságokra bármikor kész titkosszolgálat képét festik le nekünk.

Mindeddig semmilyen információ nem támasztja alá, hogy előre megfontolt tett volt, hogy valaki felszerelt Condrea autójára egy berendezést, mellyel elérték, hogy elveszítse az irányt, hogy elvágták a fékvezetékeit vagy bármilyen módon hatást gyakoroltak a járműre vagy a vezetőjére. Ennek ellenére továbbra is rendkívül népszerű a gyilkosság elmélete.

Abszolút normális, ha kérdéseket teszünk fel, főleg egy ennyire fontos ügyben, mint amilyen a fertőtlenítőszeres csalás. Abszolút normális, hogy megkérdőjelezzük az egészségügyi intézmények és a SRI viselkedését, mely szolgálatnak többek között a közegészségügy terén is vannak feladatai. Egy tisztességes újságíró számára ez kötelesség, nem luxus. De ítéletekkel dobálózni egy még mindig tisztázatlan ügyben, gyilkosságos meséket eladni a közönségnek, amikor még a törvényszéki orvostani vizsgálat eredményei sincsenek meg, ez már nem érhető meg. Itt kisiklásokról van szó. Egyeseket személyes okok motiválnak, másokat a nézettség iránti igény. Mindkettő egyformán káros, egyformán ártanak a közbeszéd egészségének.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó forrása: agerpres.ro