A Kolozsvári U focicsapatát meg kell menteni. Vagy nem szabad veszni hagyni. Vagy mi meghalunk, de a csapat élni fog. Vagy ez a csapat az aranycsapat. (Khm.) Ilyen és ezekhez hasonló felkiáltásokkal foglalták el Kolozsvár főterét az U szurkolói csütörtök délután öt órakor. Körülbelül 3000 lélek: kicsik és nagyok, fiatalok és öregek, nők és férfiak… ja, és kutyák. Magyar hangot nemigen hallottunk. Vagy azért, mert kihaltak, vagy azért, mert nemigen akaródzott nekik megszólalni.

Csendőrökkel szintén nem találkoztunk a téren. A Carpați cukrászda előtt viszont annál több egyenruhás álldogált. Békésen társalogtak, bütykölték a telefonjaikat, miközben a Mátyás-szobor köré elhelyezett kordont simán áttörték a fotózni vágyók, felmásztak a talapzatra és tették a dolgukat. Ejnye, rendfenntartók! Ejnye, városvezetés! Hát így vigyáztok a köztéri szobrokra?

Amúgy békésen zajlik a szimpátiatüntetés. Az ultráknak ezúttal csak az arckifejezésük marcona. Na de nézzük, mit is láttunk:

Ez a taxi mindenütt kockás ma. És hiába is menne vele valaki. Mert a tulaj tüntet.

Az U-s kosaras lányok is tiszteletüket tették a téren. A tömegből kimagasló a jelenlétük. 

Ez valamiféle guggolós rituálé. Ami szintén ordítozásba torkollik.

A gyerekszekció. Ők lennének a jövő ultrái? Talán mégsem.

Van, aki örökre bevéste a bőrébe, hova tartozik. Meg kell adni, szép vádl-U.

A tüntetésen többnyire francia bulldogok vettek részt. Vagy pittbullok ők, álruhában?

Ezt a guggolós cuccot maga Szent Johanna se csinálná szebben.

Mennyi hadvezére lett Mátyás királynak hirtelen… 

És a cukrászda előtt szórakozó rendfenntartók. Akik persze látják a szobortalapzaton állókat.

Na, bébi, lassan lejár ez a cirkusz is. Melyik kocsmában találkozunk?