Péterfy Gergely a Kitömött barbár kapcsán beszélgetett László Noémivel
kitömött barbár
pazs
2015. szeptember 25. péntek, 18:34
Péterfy Gergely borúlátó regényt írt a felvilágosodásról. De kicsoda az az Angelo Soliman?

Kezdjük a legelején. Ön mit tenne, ha a nagyapja – akit történetesen Jékely Zoltánnak hívnak – patinás könyvgyűjteményében találomra fellapozza Kazinczy Ferenc sok kötetes levelezésének egyik, szintén találomra kiválasztott kötetét, és rábukkan egy olyan történetre, amelyről úgy érzi, nincs még egy ilyen a világon? És mindehhez írói tálentum is társul, mert nem hiába Áprily-Jékely-utód az illető. Valószínűleg nehezen tudna ellenállni a kísértésnek, hogy papírra vesse.

Péterfy Gergely – akit sejthetően többen azonosítanak az énekes-színésznő Péterfy Bori testvéreként, mint az említett erdélyi íródinasztia leszármazottjaként – pontosan ezt tette. Sőt, nem is egyszer, hiszen mielőtt regényt alkotott volna belőle, doktori disszertációt is írt a témából. És valóban, a Kitömött barbár sztorija nem mindennapi – erről beszélgetett a szerzővel László Noémi az E-MIL Álljunk meg egy szóra elnevezésű rendezvénysorozatának újabb állomásán a kolozsvári Bulgakovban.

Kevesen tudják, hogy Kazinczy Ferencnek, a magyar nyelvújítás atyjának volt egy titokzatos barátja: Angelo Solimannak hívták, nagy tudású szabadkőműves volt (akárcsak Kazinczy) – és fekete, aki rabszolga-kereskedők révén került az öreg kontinensre, állítólagos királyi sarjként. Nem meglepő, hogy egy ilyen figura még a felvilágosodás Európájában is kirívó és egzotikus jelenségnek számított, olyannyira, hogy halála után a testét kipreparálták és kiállították a bécsi Természettudományi Múzeumban, hadd lássa mindenki, milyen egy illuminátus „európai néger”.
 
 
Johann Nepomuk Steiner: Angelo Soliman portréja (részlet)
 
Péterfy a Kitömött barbárban többszörös elbeszélői áttétellel dolgozott: nagyjából arról van szó, hogy Török Sophie (Kazinczy özvegye) meséli, hogy a férje meséli, mit mesélt neki Angelo Soliman. Péterfy tíz – de inkább húsz – évig írta a regényt, abban az értelemben, hogy a kilencvenes évektől foglalkoztatja a történet – maga a konkrét írásfolyamat persze jóval kevesebbet, két-három évet vett igénybe.
 
És ha már egy Európába (igaz, akaratán kívül) „bevándorolt” feketéről, illetve a jelenléte által kiváltott civilizációs „sokkról” van szó, nem lehet megkerülni azt az idegenségtapasztalatot, amellyel a nyugati világ éppen mostanság szembesül. Vannak politikusok, akik azt állítják, hogy egy éve előre látták a migránsválságot, ő viszont már húsz éve látja – élcelődik Péterfy, aki műveiben korántsem derűlátó. Értelmezésében a Kitömött barbár a felvilágosodás projektjének „vesszőfutásáról”, az aufklérista eszme tragikomikus önellentmondásairól is szól. Megjegyzi, volt olyan olvasója, aki arra biztatta a Facebookon, hogy írjon végre-valahára optimista műveket is, hátha akkor jóra fordulnak a dolgok.
 
Élet és irodalom összefonódása kapcsán elmeséli egyik meghatározó élményét: egyszer épp egy elbeszélést írt arról, hogy egy férfi légpuskával vadászik egy macskára, amikor bekopogtak hozzá –  az ajtóban pedig egy férfi állt, légpuskával a vállán, és egy macska után érdeklődött, ami beszaladt a kertjébe.
 
 
László Noémi és Péterfy Gergely a Bulgakovban
 
Az élet persze kritika formájában is „bekopog”: Péterfy tisztában volt azzal, hogy ha rendhagyó módon, fikciós elemeket is beépítve nyúl egy olyan „szent tehénhez”, mint Kazinczy Ferenc, akkor nemcsak politikailag motivált támadásoknak teszi ki magát, hanem a szakma egy része is megorrol rá. A szabadkőműves vonalat nem is forszírozta túlságosan, egyrészt mert a tömegkultúra – a Dan Brown-szerű lektűrök által – elsekélyesítette a témát, másrészt mert ideológiailag terheltté vált. De ha már tömegkultúra: a Kitömött barbár szerinte olyan krimihez hasonlít, amelyben tudjuk, hogy ki a gyilkos, de azt nem tudjuk, hogyan követte el a gyilkosságot.
 
Már csak ezért is érdemes elolvasni. 
 
(szöveg: Papp Attila Zsolt; fotók: Szabó Tünde)
 
comments powered by Disqus
mberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Ismét.
Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
A fiatal építészeknek sikerült maguk mellé állítani pár tehetősebb vállalkozót, és az önkormányzattal is megegyeztek.
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.
A rácsok mögül ujjal mutogat a bukott kormányfőre EU-s pénzekkel kapcsolatos csalással vádolva őt.
Három napja keresik a rendőrök, a csendőrök és a hegyimentők.
A kincses város egyelőre utolérhetetlen Romániában a tömegközlekedés fejlesztésében.
Kerekes Erzsébettel, a gyermekfilozófia egyik erdélyi meghonosítójával beszélgettünk oktatásról, filozófiáról, gyermekekről.
Közbeszerzés: közbe’ szereznek.
Nemes célokkal alakult meg Kolozsváron az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány.
Románia jövőképe új hegyláncok megjelenésén és megismétlődő egyéni baleseteken alapszik. Ettől eltekintve, ugyanaz a dagonya. Traian Ungureanu írása.
Eltévesztették a címet, de ha már betértek, keménykedni kezdtek. Emberükre leltek.
Ahelyett hogy elmennének egy lakatlan szigetre, pár könyvvel. Például.
Vajon tényleg egyesülhet a két párt?