Napokalipszis most

De, akár a török hódoltság, ez sem tart örökké. Remélhetőleg.
Hirdetés

Addig viszont úgy néz ki a város, mint Drezda az 1945-ös bombázás után. Na jó, ez talán túlzás. De a központba igyekvő, vagy azon áthaladni próbáló autósok ennél jóval cifrább hasonlatokat is tudnának mondani.

Körülnéztünk a különböző javítási helyszíneken. Fényes nappal, munkaidőben. És ezt láttuk. Kezdjük is a jó hírekkel.

Az Unió (Memorandumului) utca, csodák csodájára, járhatóvá vált. Sávok ugyan még nincsenek, de az autók simán közlekedhetnek. A gyalogosok viszont még nem tapsikolhatnak örömükben. Nekik ott a járdaszegély, meg az akadálypálya. És a rossz nyelvek szerint hamarosan vége a nagy örömnek, ugyanis következik a Monostori út elejének felújítása. Vagyis kezdődik elölről a kálvária. 

Szabad az úttest! A gyalogosoknak is…

 

A járdán tovább rakosgatják a megoldhatatlannak tűnő puzzle-t.

 

Viszont az utcai kutyaillemhelyek a helyükre kerültek… 

A Görögtemplom (Bisericii Ortodoxe) utcában csend és béke. Sávok itt sincsenek még, de az úttest tükörsima, szinte egy Forma 1-es autó is legurulhat rajta. Vagy fel. 

Le is út, fel is út. Szabadon. Korlátok és sávok nélkül.

 

Azért egyesek munkagépre cserélték a családi autót. Sohase lehessen tudni… 

És ennyi a jó hír. A Holdvilág (Gheorghe Marinescu) utcában már a megszokott kép fogad. Néhány munkás lapátol, egy munkagép kotor, sok autó araszol. 

Az autók kerülgetik… az úttestet!

 

A tankcsapdák mellett igen könnyű betartani a sebességhatárt. 

A monostori Kalányos (Primăverii) utcában minden a helyén van. A munkagépek szépen leparkolva a járda mellett, a földhányások, kőrakások az út közepén, a munkások az árnyékban, az autók fegyelmezetten kolbászolnak a rendelkezésre álló sávon. 

Készül az Új Rend. Lassan. Nagyon lassan.

 

És feltehetően magától. Ha a dolgozók nem dolgoznak.

 

Valaki csak tudja, merre van az arra.

 

Egyesek már haza is indulnak.

 

Mások sétálni igyekeznek. Ahol lehet. 

A Szamos partján (Függetlenség sétány, Splaiul Independenței), a Garibaldi híd környékén szabad az úttest. A járda is. Nem tülekszik rajta a kutya se. Nehéz is lenne. És titokzatos kőhalmok hevernek itt-ott. 

Hirdetés

Majdnem marsbéli táj. A levegőben egy marsbéli kő. A háttérben egy UFO.

 

Megálló az úttesten. Külszíni fejtés a járdán. 

A Ferenc József (Horea) út a kedvencünk. Kilométeres autósorok, rengeteg munkagép, valamivel kevesebb munkás. Itt lehet igazán érezni, hogy valakik értünk dolgoznak. Hogy szebb legyen a jövőnk. 

Két irányban lehet közlekedni. Hol a probléma?

 

Munkagép a biciklisávon. Biciklis a gyalogossávon. Gyalogos a gödörben.

 

Ők is a Prodigy-re gyúrnak…

 

Két sáv a munkagépeknek! 

A Király (I. C. Brătianu) utcában szabad az úttest. A járdák viszont, valamiféle titokzatos okból kifolyólag, hónapok óta homokosak. Az ember úgy érzi magát, mint a tengerparton. Szabadságolóknak ajánljuk. 

Járdahegyek…

 

Akadálytalan a közlekedés. Legalábbis a munkagépeké.

 

Fordított világ: autók a szélén, gyalogosok a közepén… 

Végül, de nem utolsósorban, az anno csendesnek nevezett Petőfi (Avram Iancu) utca. Sok újat nem láttunk a Nap alatt. Maximum azt, hogy feltörték a Petőfi és az Egyetem utca sarkát is, ergo reggel és délután még nagyobb a dugó a Főtér fele. 

Ritka látvány. Üres az egy sáv.

 

Kiszélesítették a sarkot.

 

Kötéltánc-tanoda nyílt Kolozsváron.

 

Régészeti ásatások is folynak. Dinótojás? Dák ágyúgolyó? Vagy inkább egyszerű feleki gömbkő… 

Nos, ez a dolgok állása. Némi türelmet kívánunk hozzá.

Hirdetés