Addig viszont úgy néz ki a város, mint Drezda az 1945-ös bombázás után. Na jó, ez talán túlzás. De a központba igyekvő, vagy azon áthaladni próbáló autósok ennél jóval cifrább hasonlatokat is tudnának mondani.
Körülnéztünk a különböző javítási helyszíneken. Fényes nappal, munkaidőben. És ezt láttuk. Kezdjük is a jó hírekkel.
Olvasson még:
Az Unió (Memorandumului) utca, csodák csodájára, járhatóvá vált. Sávok ugyan még nincsenek, de az autók simán közlekedhetnek. A gyalogosok viszont még nem tapsikolhatnak örömükben. Nekik ott a járdaszegély, meg az akadálypálya. És a rossz nyelvek szerint hamarosan vége a nagy örömnek, ugyanis következik a Monostori út elejének felújítása. Vagyis kezdődik elölről a kálvária.
Szabad az úttest! A gyalogosoknak is…
A járdán tovább rakosgatják a megoldhatatlannak tűnő puzzle-t.
Viszont az utcai kutyaillemhelyek a helyükre kerültek…
A Görögtemplom (Bisericii Ortodoxe) utcában csend és béke. Sávok itt sincsenek még, de az úttest tükörsima, szinte egy Forma 1-es autó is legurulhat rajta. Vagy fel.
Le is út, fel is út. Szabadon. Korlátok és sávok nélkül.
Azért egyesek munkagépre cserélték a családi autót. Sohase lehessen tudni…
És ennyi a jó hír. A Holdvilág (Gheorghe Marinescu) utcában már a megszokott kép fogad. Néhány munkás lapátol, egy munkagép kotor, sok autó araszol.
Az autók kerülgetik… az úttestet!
A tankcsapdák mellett igen könnyű betartani a sebességhatárt.
A monostori Kalányos (Primăverii) utcában minden a helyén van. A munkagépek szépen leparkolva a járda mellett, a földhányások, kőrakások az út közepén, a munkások az árnyékban, az autók fegyelmezetten kolbászolnak a rendelkezésre álló sávon.
Készül az Új Rend. Lassan. Nagyon lassan.
És feltehetően magától. Ha a dolgozók nem dolgoznak.
Valaki csak tudja, merre van az arra.
Egyesek már haza is indulnak.
Mások sétálni igyekeznek. Ahol lehet.
A Szamos partján (Függetlenség sétány, Splaiul Independenței), a Garibaldi híd környékén szabad az úttest. A járda is. Nem tülekszik rajta a kutya se. Nehéz is lenne. És titokzatos kőhalmok hevernek itt-ott.
Majdnem marsbéli táj. A levegőben egy marsbéli kő. A háttérben egy UFO.
Megálló az úttesten. Külszíni fejtés a járdán.
A Ferenc József (Horea) út a kedvencünk. Kilométeres autósorok, rengeteg munkagép, valamivel kevesebb munkás. Itt lehet igazán érezni, hogy valakik értünk dolgoznak. Hogy szebb legyen a jövőnk.
Két irányban lehet közlekedni. Hol a probléma?
Munkagép a biciklisávon. Biciklis a gyalogossávon. Gyalogos a gödörben.
Ők is a Prodigy-re gyúrnak…
Két sáv a munkagépeknek!
A Király (I. C. Brătianu) utcában szabad az úttest. A járdák viszont, valamiféle titokzatos okból kifolyólag, hónapok óta homokosak. Az ember úgy érzi magát, mint a tengerparton. Szabadságolóknak ajánljuk.
Járdahegyek…
Akadálytalan a közlekedés. Legalábbis a munkagépeké.
Fordított világ: autók a szélén, gyalogosok a közepén…
Végül, de nem utolsósorban, az anno csendesnek nevezett Petőfi (Avram Iancu) utca. Sok újat nem láttunk a Nap alatt. Maximum azt, hogy feltörték a Petőfi és az Egyetem utca sarkát is, ergo reggel és délután még nagyobb a dugó a Főtér fele.
Ritka látvány. Üres az egy sáv.
Kiszélesítették a sarkot.
Kötéltánc-tanoda nyílt Kolozsváron.
Régészeti ásatások is folynak. Dinótojás? Dák ágyúgolyó? Vagy inkább egyszerű feleki gömbkő…
Nos, ez a dolgok állása. Némi türelmet kívánunk hozzá.