„Constantin Chiriacot hallgatva megértettem, miért válhatott Nagyszeben pár évvel ezelőtt Európa kulturális fővárosává, miért érik ott egymást azóta is a színvonalas kulturális rendezvények. Mert »felépítették« az igényes, kultúrafogyasztó polgárt, »felépítették« a hírnevet. Párbeszéddel, toleranciával, két évtizeden át tartó következetes munkával. Mert volt víziójuk, volt motivációjuk. Tudták, a városnak fejlődnie kell, e fejlődésben pedig a különböző nemzeti közösségek kulturális öröksége játssza a legfontosabb szerepet. Ez a felismerés, úgy tűnik, hiányzik Maros megyében, Marosvásárhelyen. »Politikamentes«, hiteles, profi márkaépítésről beszélnek.

Ennek a hangvételét a szociológus professzor által ismertetett felmérés adhatja meg, amelynek elkészítésében máris érvényesült a »multikulturalitás«: a román és a magyar lakossági preferenciákat mutatta meg Marosvásárhelyen. Csepp politika sem volt benne, még akkor sem, amikor arra a kérdésre kellett válaszoljanak az interjúalanyok, hogy szerintük jó irányba halad-e a város vagy a jó-e a közhangulat, segíti-e a jó irányba haladást? A válaszokból egyértelműen kiderült, a megkérdezettek 68 százaléka szerint jó irányba haladunk, a közhangulatot a román válaszadók 73, a magyar válaszadók 60 százaléka nevezte jónak.

Hogy mi jut eszükbe az embereknek elsőként, ha városukra gondolnak? E kérdésre a válaszok: a család, a gyermekkor, a város szépsége (9%), a tisztaság (17% románok, 6,4% magyarok), az ASA focicsapat (a románok 0,7%-a, a magyarok 3%-a), a Víkendtelep és valahol hátul kullog a Kultúrpalota, a városközpont. Egyébként meglepő módon a románok a Víkendtelepet tartják a legnagyobb »attrakciónak«, csak azt követi az állatkert, a vár, a Kultúrpalota, a Somostető, a magyar válaszadóknál a sorrend szerencsére más.

A megkérdezettek fele sem ismeri a megye címerét, aki »ismeri«, sem tudta felsorolni a legfontosabb elemeit, Marosvásárhely legismertebb öt személyisége könnyen kitalálható: Bernády és Bolyai mellett Dandea, Iancu és Papiu.

„Egyensúly” van e multikulturális közegben – hangzott el a rendezvényen, ahol egy árva szó sem esett a szász és magyar kastélyokról, templomokról, népviseletről, a természeti látványosságokról, gyógyfürdő-lehetőségekről…”