Bár tökéletesen tudatában vagyok a nyers igazságnak, minden alkalommal leesik az állam, amikor az ostobaság újabb üledékei kerülnek felszínre édes Romániánkban.

A Gândul live csütörtöki adásában megpróbáltam elmagyarázni a hívióták.ro bandájának (értsd, hívő idióták): a vallástörténetben egyetlen magyarázata van annak, hogy „Boldog húsvétot!” felkiáltással hagyományosan báránydarabokkal és -szervekkel tömjük tele magunkat. És nem azért tettem, mert úgy gondolnám, hogy a híviótáknak bármilyen indokra szükségük lenne ahhoz, hogy telezabálják magukat, vagy megakadna az aprólék a torkukon, ha tudnák az alábbiakat…

Ahhoz, hogy kivezesse a zsidókat az egyiptomi rabságból, maga Isten győzte meg Mózest és Áront arról, hogy minden család vásároljon egy egyéves bárányt, hímneműt, hibátlant, és estefelé döfje le. Aztán gyűjtse össze a vérét és kenje meg vele a két ajtófélfát és a szemöldökfát. Aztán egye meg sütve, nem nyersen, vagy főve.

Ez a jel, a zsidók házára kent bárányvér mentette meg gyermekeiket és állataikat, hiszen az Úr által küldött Pusztító azon az éjszakán meggyilkolta az egyiptomiak és barmaik összes elsőszülöttjét (Exodus, 12).

Isten ezzel genocídiumot, infanticídiumot, szuperterrorista tettet követett el,

még olyanabbat, mint Oszama bin Laden, mégpedig azért, hogy a megrettent Fáraó szabadon engedje a zsidó foglyokat.

Az említett bibliai jelenettel foglalkozó legutóbbi filmes szuperprodukcióban (Exodus: Istenek és királyok, 2014) Ridley Scott az égi mészárlás jelenetéhez érkezve erkölcsileg szükségesnek érezte a szentírás kiegészítését: Mózes (Christian Bale) „nem hivatalosan” elmegy a Fáraóhoz (Joel Edgerton), hogy elborzadva elhatárolódjon attól, amire Istene készül, és figyelmeztesse Egyiptom megtestesült istenét, ügyeljen gyermekére.

Ezzel szemben Szent Ágoston mindarról, ami az Ótestamentumban szerepel, a Genézis első szavától a Manassé király imáját lezáró Ámen!-ig azt mondja: „Nincs bölcsebb, tisztább és vallásosabb mindazon Írásoknál…” (De utilitate credendi, I, 6). Elbeszélgetnék a Szent szellemével, hátha elmondaná, hogyan illik bele a fenti mondatba az Úr genocídiumhoz vezető terrorizmusa…

A híviótákkal nincs mit vitatkoznom. A számtalan „keresztényi” átok és gyalázkodás mellett egyesek odáig mentek, hogy azt mondták, összetévesztettem a Heródes király által Jézus elveszejtésére elrendelt újtestamentumi gyermekgyilkosságokat Isten ótestamentumi, egyiptomi infanticídiumával… Az a szomorú igazság, hogy ezek

az ortodox ultrák nem olvasták a Bibliát, és eszük ágában sincs elolvasni!

De vannak civilizált, jó modorú és jó lelkiismeretű keresztények is, akiket tisztelek. Úgy érzem, őket vagyok köteles elgondolkodtatni a következőkről:

– A „Boldog húsvétot!” a hagyományos keresztény üdvözlés és nem a „Boldog keresztre feszítést!”, vagy a „Boldog feltámadást!”.

– A húsvét ősi zsidó, nem pedig keresztény ünnep. Jézus szenvedései és feltámadása egyszerűen pészah idején történtek, szimbolikusan egybeesve azzal.

– A bárányok levágása pészah alkalmából annak az áldozatnak a maradványa, melyet a zsidók hoztak azért, hogy a más etnikumú gyermekek megölésének árán megmaradjon az életük és szabadokká váljanak. Ezért lehet a „Boldog húsvétot!”-ot úgy fordítani: „Boldog genocídiumot!”.

– Jézust Keresztelő János az első találkozójuk alkalmával „Isten Bárányá”-nak nevezi, a Szeplőtelen értelmében, aki majd áldozatával Magára vállalja a világ minden bűnét.

– Ebből származik a tévesztés.

– A bárány húsvéti levágásának nincs semmilyen köze Jézus keresztre feszítéséhez!

– A Megváltó az Utolsó Vacsora alkalmával nem valamilyen állat húsát vagy vérét adja enni és inni az apostoloknak, hanem kenyeret és bort, mint az Ő testét és vérét.

– Isten részletes útmutatást adott a zsidóknak arra, hogyan vágják le és egyék meg a húsvéti bárányt. Jézus nem kérte egyetlen lény feláldozását sem, Önmagán kívül…

A bárányok rituális felzabálása nélkül a Feltámadás ünnepe tisztább, keresztényibb lenne!