„Botrányosnak, túlkapásnak tartják az Országos Adóhatóság (ANAF) legutóbbi akcióit. Azt, hogy a fináncok a »kicsiken« próbálják behajtani a költségvetésből elsikkasztott pénzt, miközben a »nagy halak« vígan úszkálnak tovább. Monica Macovei volt igazságügy-miniszter meglehetősen populista módon egyenesen utcai demonstrációra biztatja az embereket, politikai tőkét próbálva kovácsolni a történtekből. Azt a sok kis- és közepes vállalkozót szólítja meg, akik a napokban a pénzügyi ellenőrök »áldozataivá” váltak, a kasszagépben levő 1-2 lejes többlet vagy hiány miatt bezárásra kényszerültek.

Van, aki viszont azt mondja, egy lej is, amit zsebre tesz a kisvállalkozó, a közjó kárára megy, és példát kell venni azokról a nyugati országokról, amelyek sikeresekké váltak a sikkasztás, adócsalás megelőzésében.

Véleményem szerint éppen a megelőzésen van – vagy kellene legyen – a hangsúly. Mert lehet példálózni a nyugat országaival, de ott sem máról holnapra alakult ki a jó adófizetési morál, az erős polgári öntudat, annak felismerése, hogy a közjó megteremtése mindenkinek érdeke, és a polgárok magukénak érzik a közöst. Hiszen az adófizetési hajlandóság amúgy is alacsony, nem szívesen hagyja magát »megkopasztani« a polgár, a vállalkozó, és nagymértékben az államhatalmon múlik, hogy ez a »művelet« mennyire eredményes. Az agresszív pénzbeszedés, megfélemlítés, az aránytalan mértékű büntetések kirovása talán nem a legjobb módszer az államkassza feltöltésére, ennél sokkal hatékonyabbnak bizonyulhat az adózási szabályok leegyszerűsítése, a pénzügyi rendszer kiszámíthatósága, stabilitása, az adónemek mértékének ésszerű megállapítása és nem utolsósorban a közpénz elköltésének átláthatóvá tétele. Míg előbbi rövid távon jelenthet némi sikert, főként ha – mint esetünkben – az ANAF nyakában ott liheg a Nemzetközi Valutaalap, utóbbi hosszú távon teheti eredményessé a pénzbeszedést.
Románia, úgy tűnik, az első változatot részesíti előnyben, hiszen mindenről beszélhetünk itt, csak átláthatóságról, kifizethető adókról és alacsony bürokráciáról nem.

Természetesen minden lej számít, hiszen sok kicsi sokra megy, de akkor, amikor sok milliárd lejt képtelen behajtani a pénzügy, amikor euromilliárdos nagyságrendű üzleti forgalmú vállalatoknak törlik el az adóhátrálékát, amikor cégek ezreinek teszi lehetővé azt, hogy csődeljárással bújjanak ki adófizetési kötelezettségük alól, képtelenek legalább kiszürkíteni a bruttó hazai termék 15 (de a szakemberek becslése szerint mintegy 25-30) százalékát kitevő feketegazdaságot, amikor a közbeszerzési eljárások során milliárdokat lopnak el a politikusok, természetes, hogy felháborodást kelt, ha a sérülékenyebb vállalkozói rétegre, a kisvállalkozókra, családi vállalatokra „szállnak rá” az adócsalást felfedni akaró ellenőrök.”