Összehasonlító elemzést tart szükségesnek a Legfelső Bírói Tanács (CSM) annak kiderítéséért, csökkenthető-e a bilincscsörgés zaja a tévében. Vagyis visszafognák azt a gyakorlatot, hogy a televíziók kvázi élőben közvetítik, amint egy gyanúsítottat megbilincselve kísérnek ki a rendőrök az ügyészségről a rendőrségi furgonig, amellyel aztán 24 órás őrizetbe, előzetes letartóztatásba vagy a börtönbe szállítják a gyanúsítottakat és vádlottakat.
Az igazságszolgáltatás mint tévéshow egészen addig nem zavarta a hatóságokat, míg ennek az egyre gyakoribb látványosságnak nem vezető politikusok voltak az áldozatai. A CSM tagjai most kezdték figyelembe venni
- a gyanúsítottak és vádlottak jogait,
- az Európai Tanács erre vonatkozó iránymutatásait
- és azokat a jelzéseket, amelyeket külföldi nagykövetségektől kaptak ebben a témában.
A Tanács tagjai szerint vagy az igazságügyi minisztérium kell, hogy megváltoztassa a gyanúsítottak és vádlottak rendőri kíséretének szabályait (jelenleg kötelező a bilincs), vagy az audiovizuális törvényt szigorítanák annyira, hogy ezt ne lehessen a tévében mutatni.
A törvény egyébként már most is a megbilincselt beleegyezésétől teszi függővé, hogy bemutathatják-e a tévék azokat a képsorokat, amelyeken bilincsben, őrizetben vagy letartóztatottként látható. A törvény szövege viszont, hogy ezeket a képsorokat nem szabad túlzottan és ésszerűtlenül sugározni, meglehetősen értelmezésfüggő.
Az elmúlt hetekben több politikus is panaszkodott a hazai „tévés igazságszolgáltatásra”.
Klaus Johannis szerint is törvénymódosítással kellene csökkenteni a bilincszajt a sajtóban, a dossziék kiszivárgásáról azonban érdekesen fogalmazott:
- száraz közlemények szerinte bőven elegendők az ügyekről,
- nem hibáztat egyetlen hatóságot sem a szivárogtatásokért, mert nincs bizonyítéka rá,
- de azért szerinte nem kellene teljes ügyiratok másolatát odaadni az újságíróknak öt perccel azután, hogy az ügyön dolgozó személy kézhez kapta a dossziét.