„Az is elég fura első hallásra, hogy az a kormányfő, akinek eddigi regnálása alatt egy egész halom adószabályt változtattak meg a fent említett féléves bevezetési határidő figyelmen kívül hagyásával, most erre hangsúlyt helyez. Próbálja komolyság látszatát kelteni, csakhogy a szocliberális hatalomátvétel óta adópolitika címén elkövetett ámokfutást látva már nem maradt hitele. Pont ezért nagyon nehéz egyetérteni az egykori kormánypartner részéről elhangzó véleménnyel is, miszerint vállalkozóbarát üzleti környezetet teremthetne az új adótörvénykönyv. Mert elméletileg így van, de mifelénk a dolgok gyakorlati oldala nincs köszönő viszonyban az elmélettel.

Vállalkozóbarát környezethez, ami végső soron az életszínvonalunk tartós javulásának is a záloga, még nem elég csak adókulcsokról beszélni. Nem pusztán attól lesz jó az üzleti környezet, ha alacsonyak az adók. Az is kell ehhez, hogy az adórendszert ne változtassák mindenféle jövő-menő kormány osztogatási vagy egyéb kedve szerint, hol a nyakába sózva az adófizetőnek egy újabb illetéket, aztán másnap eltörölve másik két egyéb sarcot, hanem egyszer írjanak meg egy jó adótörvénykönyvet, aztán legalább tíz évig hagyják változatlanul. Azért, hogy aki nem gyors hasznot akar lefölözni, hanem tisztességes vállalkozást működtetni, az tudjon legalább középtávra tervezni úgy, hogy csak a gazdasági életben megszokott kockázattal kelljen számolnia, ne kelljen még attól is rettegnie, hogy a kormány egyik napról a másikra kirántja alóla a szőnyeget, mert épp jön egy kampány és fedezet kell a szavazatvásárláshoz. Komoly befektetőket csak komoly és következetesen be is tartott szabálykerettel lehetne az országba hozni.”